Kabos Gyula komédiákban, tragédiákban bővelkedő, fájdalmasan rövid élete

Meseautó (1934)

Kabos Gyula negyvenéves kora után kezdett forgatni. Aztán már folyamatosan készültek a nevével fémjelzett mozidarabok – egészen addig, amíg a zsidótörvények miatt el nem hagyta az országot. Majd Amerikában azért nácizták, mert védte Magyarországot. Amúgy sokszor maga adta az ötleteket a sztorikhoz, vagy saját érzése szerint igazított a forgatókönyvön. Unikális profizmusa miatt nemcsak filmgyári stábok, de a közönség is úgy kezdte emlegetni: a magyar Chaplin. Mindemellett a színész csak pénzkeresetnek tekintette a mozgóképes lehetőségeket, valójában a színpadon vágyott nagy drámai feladatokra. Abból kevés jutott neki. Annál bővebben a huszonéves korától százával játszott operettszerepből, vígjátéki feladatból, valamint a gyakorta maga által jegyzett kabaréjelenetből. Mindezért viszont olykor erős lenézést tapasztalt a kollégáktól. Áttételesen komoly csalódások is részesei lehetnek annak, hogy az egyik legnagyobb honi nevettetőnk ötvenötödik születésnapját sem élhette meg. Sorsa különös, bár szakmájában nem egyedi.

Visszamegy Szabadkára, tinilányok epekednek

1909 nyarán nagy múltú színművész, Krémer Sándor kerül a szabadkai színház élére. Kabos Gyula találkozót kér tőle, beszámol a lugosiakkal szembeni fenntartásairól azt sem titkolva, nagyon hiányzik neki a már Szabadkán játszó cimborája, Gózon Gyula.

A direktort meglepi a fiatal színész választékos, szellemes stílusa. Visszaszerződteti a teátrumhoz.

Jelenet az 1934-ben bemutatott Márciusi mese című filmből – Kabos Gyula, Turay Ida és Törzs Jenő Forrás: Wikimedia Commons

Kabos Az elvált asszony című operett hálókocsi-kalauzaként mutatkozik be. Kritikai reflexió:

A közönség szeretete egy csapára Kabos felé fordult. Valódi humor mozog benne. Szabadkán nagyon fogják szeretni.

1909. november 10-én jegyzi fel naplójába a tizenöt éves szabadkai Lányi Hedvig:

Ilyen érdekes még nem volt az iskolai élet, mint ezen az őszön. Az osztályunk ablakai és a Nemzeti Szállónak az a szobája, amelyikben Kabos Gyula lakik, pont szemben vannak egymással. Szünetben az egész osztály az ablaknál tolong, s még órákon is oda-oda lesünk. Ebből már több kellemetlenség származott, s ha így megy, befalazzák az ablakokat. Közben a művész úr olyan kimért ábrázattal viseli ezt a nagy érdeklődést, mintha nem is érdekelné. De azt is olyan aranyosan csinálja, mint a színpadon. Az elvált asszonyban Sugár Jolán és Szatmári jelenetében is őrá kell figyelni. Az új zenekar, a pompás díszletek mind elfakulnak, amikor ő halálosan komoly arccal, hadarva, hebegve mond valamit. Akármit. Mert nem is a tartalom, hanem a félszeg tartás, a bocsánatkérő nézés fogja meg az embert. Azt a benyomást kelti, hogy miközben esetlenül viccel, belül, a lelkében valami okosság rejtőzik, s arra is figyel. A füle egy kicsit szétáll, s baloldalt, felül, hiányzik egy szemfoga. A lányok viccelnek, hogy osztálypénzen meg kellene csináltatni. Buták, mert ez is jól áll neki. Sokat gondolkodom azon, hogy ki ilyen sokoldalú művész, hogyan is érheti be ilyen bohóc szerepekkel. Lehet, hogy nem szívesen. Állítólag néha ki is mutatja, hogy a szerepeiről meg a szerzőkről is megvan a véleménye. Jó lenne, ha még sokáig itt maradna. Az újságok magasztalják, s a lányokkal elhatároztuk, hogy legközelebb küldünk neki egy nagy csokrot."

Hedvig udvarlója, a huszonegy éves Kosztolányi Dezső – akkor már egy publikált verseskötet szerzője – olykor hangos jelenetben kéri ki magának a leány feltűnő lelkesedését a hiányos fogazatú színész iránt.

Amúgy Hedvig fent idézett diagnózisa – utóbb orvos lett belőle – tárgyszerű. A szabadkai színház lényegében egy előadásgyár évente száz körüli bemutatóval. A minőség olyan, amilyen. A Friss Újság egy 1910 márciusában színre került operettjükről:

Minden szereplő egy nappal az előadás előtt kapta meg a szerepét. A tegnap esti harmadik felvonásban késtek, egymás szavába kaptak, tétováztak a szereplők. Kabos Gyula azonban még ilyen körülmények között is annyira fölül áll minden kritikán, hogy nem tudjuk összehasonlítani senkivel.

Szabadkán sejti mindenki: Kabos Gyula csak ideig-óráig lesz társulatuk tagja. Erdélyi Miklós, a rangos nagyváradi Szigligeti Színház direktora Gózon Gyulát már 1909-ben odaszerződteti színházához. Gózon tanácsára egy év múlva Kabos Gyulát is.

Szerelemből nősültem (1937) Csortos Gyulával Forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Rögtönöz, strófákat gyárt, meghódítja Nagyváradot

Kabos Gyula 1910. szeptember 19-én mutatkozik be Nagyváradon Az obsitos című operettben: a Tihamér nevű fiatalembert alakítja – félig üres nézőtér előtt. A városban kolerajárvány tombol. Ám Nagyvárad meghatározó kritikusai nem félnek semmi kórtól, ott ülnek a zsöllyesorban. Dudka Ákos, aki költő is, valamint a Nagyvárad című lap szerkesztője, azt írja:

Kabos Gyula nagyon sok jót ígér. Egyszerű, természetes, jó humorú ember. Egy csöppet sem pózol, és mégis hatást kelt. Egyelőre nem akarunk elébe vágni a közönség ítéletének, de azt hisszük, Kabos Gyula hirtelen népszerű lesz Nagyváradon.

Emőd Tamás, aki Ady leghűségesebb kísérője volt a költő nagyváradi évei alatt, maga is poéta, illetve a Nagyváradi Napló színházi rovatvezetője, úgy fogalmaz:

Az obsitosban Kabos Gyula és Turányi Alajos léptek fel. Az új emberek felette megnyerték a közönség tetszését. Kabos Gyula kiváló komikus, ötletes és természetes humorával kelt kacagást. A Szigligeti Színház erősödött, az új tagok tehetségesek, és ambiciózus játékukkal sokat ígérnek.

Kabos Gyula első évadjában a színház 195 esti és 35 délutáni előadásából 171-ben vesz részt.

A számok jelzik: a nagyváradi színház – ha több pénzből gazdálkodhat is, mint gyérebben lakott vidékek – ugyancsak előadásgyár. Pontosabban feldolgozóüzem: munkadarabjai elsősorban komédiák és operettek. Ami színpadra kerül, annak minőségét elvben már eleve behatárolják a szerzők. Kabos Gyula ugyanakkor epizódszerepek sorában is bizonyítja: nincs olyan apró feladat, amelyből ne lehetne egy számmal nagyobbat készíteni; nincs olyan elfuserált szöveg, amelyet ne tudna fogyaszthatóvá igazítani.

A váradi közönség hamar rajongója lesz színpadi rögtönzéseinek, amelyeket olykor többnapos otthoni kísérletei előznek meg.

A Nagyváradban írja 1911. november 14-én Franyó Zoltán kritikus:

Egész este Kabos uralta a közönséget ötletes, közvetlen humorával. Ha a közönség mégis mulatott ezen az együgyű darabon, az szinte kizárólag Kabos érdeme. Nagy sikere volt saját készítésű aktuális strófáival is.

Kétszáz pengős kellékpénz Kabos Gyula portréjával Vagyóczky Károly festőművész, Ferenczy-díjas grafikus, rézmetsző, Szent István király modern pénzei című új kiállításán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának Kisgalériájában, 2015-ben Forrás: MTI/Balaton József

Barikád és az elmaradt párbaj

Gózon Gyula és Kabos Gyula az Úri utca 41. szám alatt bérelnek közös szobát. A februári farsang idején már Nagyvárad-szerte ismert történetek keringenek a két „rosszcsont” csínytevéseiről. Nem sokkal később

a Nagyváradi Napló külön rovatot indít Két ilyen cimbora, avagy egy rosszfiú naplójából címmel.

Esik benne szó tört szívekről; hajnalig tartó tivornyákról; ahogy arról is, hogy midőn egy este vitába keveredtek a helyi értelmiség körében kedvelt Pannónia kávéház törzsközönségével, az idejekorán távozó két kópé a már bezárt terasz bútoraiból emelt barikádot a kijárat elé, amivel

jócskán megnehezítették a szellem helyi embereinek helyiségből való kijutását.

Akad botrány bőven. Kabos gyakorta haknizik a közeli községekben. Egy ilyen alkalommal azt tapasztalja: bár a mezőtelegdiekkel énekszámokban is megállapodtak, mégsincs zongora a színpadon. Ezért, bár előre felvette az estjéért járó pénzt, egy kurta színpadi tréfa után távozik. Másnap ráadásul a Nagyváradi Napló cikkében ironizál – szeretik a szerkesztő urak, kap teret tőlük, ha kéri – meghívói figyelmetlenségén. Írását a mezőtelegdiek nevében Feldman Sándor utasítja vissza, a maga dolgozatában arra is kitérve, hogy Kabos Gyula elsikkasztotta a pénzüket. A színésznek több sem kell,

mindjárt elküldi hozzá a párbajsegédeit, két színészkollégáját.

Feldman velük üzen vissza: ő az egész közösség nevében válaszolt Kabos cikkére, úgy ha elégtételt akar, bizony sok idejét leköti majd az. Kabos fontolóra veszi a helyzetet. Végül úgy határoz: túl nagy szívesség lenne részéről – tekintettel népszerűségére – egyenként megvívni Mezőtelegd teljes nagykorú lakosságával.

Ellenben hamarosan igazgatóját, Erdélyi Miklóst is kihívja párbajra.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!