Egy New York-i és egy londoni csaj közt őrlődtem a Szigeten

A Big Thief kezdte még napsütésben, körülbelül negyven fokban a Sziget utolsó előtti napját, és nekem aztán a Superorganism fejezte be, hiába is mentünk át utána egy kollégámmal a Florence + The Machine-ra. Nekem a hétfő csúcsprodukciójából elég volt az első két szám, két másik női előadó jobban megihletett.

A Nagyszínpadon kezdeni egy napot a Szigeten mindig hálátlan feladat, márpedig a brooklyni Big Thiefnek ezzel kellett megbirkóznia augusztus 12-én. Körülbelül negyven fok lehetett, valószínűleg már a koncert elején elfoglalt minden fellelhető árnyékot a tömeg, így rólam, aki négy helyett fél öt körül ért oda, végig szakadt a víz, mivel végig a tűző napon kellett állnom.

A tavalyi Coachellán így festett a zenekar Forrás: AFP/2018 Getty Images/Frazer Harrison

Persze, ez nem a Big Thief hibája, nyilván nem is véletlenül ragadtam le náluk a hőség ellenére, az viszont egyből feltűnt, hogy a lehető legkisebb körben pakolták fel a cuccaikat a tényleg nagy színpadra: ők valószínűleg jobban örültek volna egy kisebb játszótérnek, amit az énekesnő bátortalan gesztusai is megerősítettek. Nagy volt tehát a Nagyszínpad nekik, nagyon úgy tűnt elsőre.

Nem az a tipikus sztáralkat

Mindhárom lemezét bírtam amúgy a Big Thiefnek, még úgy is Adrianne Lenkert láttam eddig is a zenekar lelkének, hogy az ő szólóalbumai kevésbé tetszettek, mint a gitáros Buck Meektől a tavaly megjelent. Hogy Lenkernek kell ennek az együttesnek a vezetőjének lenni, az soha nem volt vitás: kiderült ezen a fellépésen is, ahol végig óvta, szelíden terelgette a többieket, a hangját is csak néha eresztette ki – de akkor nagyon.

Adrianne Lenker egy másik fellépésen Forrás: AFP/2017 Getty Images/Michael Loccisano

Rövid hajú, férfias arcú csaj, nem az a tipikus sztáralkat egyébként, de a korábban említett bátortalan, vagy inkább határozatlan gesztusaival olyan családias légkört teremtett, amit a Nagyszínpadon ritkán látni, végül pont ettől vált nagyon emberivé, nagyon szerethetővé. Hallgassa csak meg például ezt a dalt, engem rögtön elrabolt vele, a színpadon is hasonló hatása volt, mint az idei lemezen:

Jött az új generáció

Ehhez képest pár órával később a londoni Superorganism koncertje minden volt, csak nem családias, de így is lehetett miért élvezni – csak épp már egy másik, YouTube-on és mémeken felnőtt generációnak szólt. Nem véletlen, hogy az énekesnő, a körülbelül 15 évesnek tűnő Orono Noguchi is a neten kattant rá a The Eversonsra, amit a későbbi Superorganism négy tagja, Emily, Harry, Tucan és Robert Strange alapított – akik közül Emilyt például Mark Turnernek hívják valójában, mintha a színpadon is egy mémet alakítana, a többiekkel együtt.

Orono Noguchi, Superorganism Forrás: sziget.hu/Rockstar Photographers

Elhúzta simán az egész zenekart Forrás: sziget.hu/Rockstar Photographers

De azért a többieknek is volt szerepük Forrás: sziget.hu/Rockstar Photographers

A számok rövidsége, a zene töredezettsége is egyértelműen az új generációnak szólt – nekem a Family Guy hat másodperces talkshow-ja jutott róla eszembe –, ahogy az is, hogy a formáció inkább tűnt egy művészeti kollektívának, mint zenekarnak, hisz a zene mellett a háttérben folyamatosan villódzó, retrofuturista videók és a színpadi mozgás is ugyanolyan fontos részei voltak a műsornak.

Minek a közönséget veszi

Az énekesnő igazi YouTube-sztárként szórakoztatta a közönséget, pimasz, kicsit idegesítő módon ugráltatta is a körülötte lévőket, az egyik kamerát például magára irányította egy ponton, minek a közönséget veszi a kivetítőre dolgozó videós, ugye. „A következő dal neked szól" – vegzálta tovább az operatőrt, majd elindult a Nobody Cares, jelezve, hogy senki le se sz*rja amúgy, amit csinál.

Fontos volt a háttérvetítés is Forrás: sziget.hu/Rockstar Photographers

Noguchi a fények előtt Forrás: sziget.hu/Rockstar Photographers

A Congratulations című számukat – amit egyébként Post Malone és az MGMT azonos című dalaiból vágtak össze – még soha nem játszották élőben eddig, amit Noguchi úgy vezetett fel, hogy az elviselhetőség határáig húzta a közönséget, ez egy G-akkord, mondogatta magának, mintha először játszana gitáron is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Thank you @szigetofficial

SUPERORGANISM (@sprorgnsm) által megosztott bejegyzés, Aug 12., 2019, időpont: 1:38 (PDT időzóna szerint)

A következő dalra aztán a kolléganője vette át a mikrofont, majd Noguchi azzal tért vissza, hogy ezt a számot tuti mindannyian énekelni fogjuk, elindult hát az Everybody Wants To Be Famous című YouTube-szenzáció, ami közel 7 millió megtekintésnél jár. Ezzel szemben a Something For Your M.I.N.D.-ot még „csak" 4,6 milliószor töltötték le, aligha lehetett volna azonban jobb záró számot találni. 45 perc, ennyi volt nagyjából a koncert, vagyis hát performansz – mehettünk is rögtön tovább, sietve új élmények felé.