Tele van a világ cipőkkel. A hajótörött Miranda – Prospero lánya – nem tudja, hogyan került a szigetre, és kicsoda is ő valójában. Keresi, melyik az ő cipője. Egyenként próbálja fel a lábbeliket, belebújik a cipő tulajdonosának bőrébe egy-egy pillanatra. Végül apja, Prospero mondja el neki, hogyan kerültek a szigetre. Nem sokkal később száműzője és annak csapata viharba kerül a tengeren, és ők is ugyanerre a szigetre vetődnek. Több csoportra oszlanak a dráma szereplői, akik aztán ármánykodnak, manipulálnak vagy akár a mágiát hívják segítségül.
A titkokkal és szimbólumokkal teli darab végig folyamatos megfejtést igényel.
Andrzej Bubien, a neves lengyel rendező legutóbb Gombrowicz Operett című darabjával mutatkozott be a Nemzeti Színház színpadán, most pedig Shakespeare A vihar című darabját vitte színre. A rendező kifejezetten törekszik a nagy klasszikus művek mélyebb megértésére, összetettebb megjelenítésére. Így van ez A viharnál is. Szerinte ez a darab egy olyan civilizáció szétesésének diagnózisa, amely a harmónián, a szereteten és az emberiség reneszánsz ideáljain alapul. Ez egy baljós figyelmeztetés a világ felé, hogy hamarosan a valódi, eredeti, igazi értékeket nem lehet majd megkülönböztetni a hamis, olcsó, ravasz álságosságtól és hazugságtól.
„Minden rendezőnek az álma, hogy egyszer megküzdjön Shakespeare utolsó művével, A viharral" – mondta az Origónak Andrzej Bubien. A rendező szerint ez a darab Shakespeare világszemléletének összegzése.
„Negyvenhét évesen írta a színdarabot Shakespeare, amikor már igencsak csalódott ember volt. Nem volt elégedett azzal, ami körülötte zajlott. A darab lényegében a világunk diagnózisa, nagyon erős szöveggel. A több száz évvel ezelőtti korszaknak és a mai korunknak is megvan a maga vihara" – mondta Bubien.
„Ma olyan világ vesz minket körül, amelyben kevesebb a szeretet, az érzelem és az odafigyelés. Egyre több a rossz, az erőszak, a megosztottság. Mesterséges környezetben élünk sokszor, amelyben egyre nehezebb tájékozódni. Eldönteni, hogy melyek az igazi érzelmek és melyek a megjátszottak. A darabban szimbólumok jelennek meg – például a darab hősének, Prosperónak van egy varázspálcája és varázsköpenye. A mi előadásunkban nincsenek ilyen eszközei, de van kamerája – mint a mai világ hatalmi eszköze, ami képes megváltoztatni a környezetet. Ez valamiféle mai mágia."
Bubien azt mondta: ez az előadás lehetőséget ad a választásra. A jelenetek többségét ugyanis több szemszögből mutatja be. A néző feladata pedig az, hogy döntsön: szerinte mi az igaz és mi a kitalált, művi a jelenetben.
„Több szálon fut a darab – van benne szerelmi szál, krimi, csalódás, megbocsájtás -, de a lényege a mai hatalmi világ bemutatása, a mai világ diagnózisa."
Nem először dolgozik Andrzej Bubien a Nemzeti Színház színészeivel. Azt mondta: a darab szereplőinek többségéhez már baráti szálak fűzik.
„Elképesztően jó színészek – óriási öröm velük dolgozni. Azért is választottam ezt a nehéz darabot, mert itt, a Nemzeti Színházban vannak olyan színészek, akikkel meg lehet rendezni ezt az előadást. Van Prosperónk, akit Horváth Lajos Ottó játszik. Van Arielünk, akit a csodálatos Szűcs Nelli formál meg. De a Mirandát játszó Szász Júlia, Caliban szerepében Kristán Attila és a Trinculót játszó Rácz József is mind fantasztikus színészek. Így érdemes hozzáfogni ehhez a darabhoz – ilyen elképesztően jó művészekkel. Ahhoz, hogy A vihart meg tudjam rendezni, ilyen színészek kellenek. Akik gondolkodnak a darabon, a szövegeken, és értik azt a színházat, amit én szeretnék csinálni. Nagyon intenzív volt a munka, mert rövid volt az idő, de rendkívüli kaland volt" – mondta Andrzej Bubien.
Ariel szerepében Szűcs Nellit láthatjuk, aki már többször dolgozott Andrzej Bubiennel. Azt mondta az Origónak, hogy nagyon szeret vele dolgozni, mert pontosan tudja, hogy mit akar.
„Teljesen másfajta módon rendez, mint mások. Pontosan tudja, hogy mit szeretne látni. A zeneszerzővel, a jelmeztervezővel és a díszlettervezővel már úgy érkeztek, hogy az utolsó mozzanatig mindent tudtak. A színészektől is tudta, mit kér – hogyan formálja meg a karaktert, illetve a szöveg mondásban is voltak kérései. Ez persze nem zárta ki azt, hogy a színésznek meg kellett találnia a szerepben saját magát – vagyis szabadságot is adott a rendező. Én lubickolok Ariel szerepében" – mondta Szűcs Nelli.
A színésznő A vihart a csalódottság darabjának nevezi.
„A darab akkor született, amikor az ember már látja, hogy milyen körülötte a világ. Shakespeare 47 évesen írta a művet, és ez látszik a szövegen. Már megélt sok mindent, sok csapdába beleesett. A világ kegyetlen. Bubien a rendezésében úgy láttatja, hogy egyre kegyetlenebb. Ez egy ötszáz éves darab – abban a korban is megvoltak a nehézségek. Shakespeare több csoportra osztja a szereplőket, akik manipulálnak, és van, aki megbocsájt, van, aki elnyeri jutalmát és van, aki megbűnhődik. Láthatjuk, hogy a világ lényegében semmit sem változott. Ma is ugyanezekkel a nehézségekkel találkozhatunk. Bubien is észrevette Shakespeare csalódottságát, és például Ariel nála a végén meghal. Ariel szabadságot követel Prosperótól, aztán a végén, amikor megkapja, meghal. Végtelenül érzékeny mozzanat ez. Szimbolizálja, hogy ha egy művészre már nincs szükség, akkor abba belehal."
Szűcs Nelli azt is mondta, hogy a színpadon az összművészet jelenik meg: a színház, a zene és a film. Egyebek mellett ezért is érdemes megnézni az előadást.
„Amikor Bubien először leült velünk beszélni a darabról és a rendezési elképzeléseiről, nehéz volt elképzelni, hogy mit szeretne látni. A szövegből sokat húzott, csak a lényeget hagyta meg. Azt mondta nekünk: higgyetek benne, működik majd. Úgy érzem, igaza lett. A darab működik. Azért is érdemes eljönni és megnézni, mert játszom benne – én nagyon szeretem a nézőt, és szeretek adni a nézőnek" – mondta a színésznő.