Kedden eltemették Tandori Dezső Kossuth- és József Attila-díjas írót, költőt, a nemzet művészét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A gyászszertartáson Fried István irodalomtörténész azt mondta, Tandori életművében
szabadon engedte a nyelvet,
megvalósította annak társszerzőségét. „Esetében a választott életformából nőtt ki az irodalmi megszólalás, és az irodalmi megszólalást áthatotta az alkotó élete. Műveiben a nyelvet tandorizmusok tagolták hagyományos és nem hagyományos, felismerhető és alig felismerhető versformává.”
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár búcsúbeszédében elmondta hogy Tandori Dezső korunk egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb, legfelkészültebb és legérdekesebb magyar költője volt. Művei elfoglalják méltó helyüket a nemzeti emlékezetben.
„Ritka, hogy valaki megítélésében
ekkora egyetértésre jussanak az olvasók, művészek, írók és közéleti szereplők
alkotói irányzatoktól, politikai elkötelezettségektől függetlenül” – mondta Fekete Péter.
A szertartáson több mint százan vettek részt, köztük olyan pályatársak, mint Térey János, Kukorelly Endre, Horkay-Hörcher Ferenc, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója.
Tandori Dezső hamvait a sírkert művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, közel Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc és Faludy György sírhelyéhez. A sírnál Tandori Dezső Szpéró gesztenyefája című versét Hegedűs D. Géza szavalta. Tandori Dezső 80 éves korában, február 13-án halt meg.