Meghalt Turányi Gábor

Budapest, 2011. szeptember 20. Turányi Gábor Ybl-díjas építész, egyetemi tanár, a Prima Primissima Díj jelöltje a magyar építészet és építőművészet kategóriában szemináriumot tart építészhallgatóknak. A felvétel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készült. MTI Fotó: Czimbal Gyula

71 éves korában meghalt Turányi Gábor Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Életének 72. évében, csütörtökön meghalt Turányi Gábor Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzora. Turányi Gábor 1948-ban született Kadarkúton. Pécsen végezte el az építőipari technikumot, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1975-ben szerzett diplomát.

Turányi Gábor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen Forrás: MTI/Czimbal Gyula

Pályáját a Lakótervben kezdte, mestere, Jurcsik Károly műtermében. 1979 és 1984 között az ÁÉTV-ben dolgozott. Itt kapta első önálló megbízását, a badacsonytomaji üdülőkomplexumot, amelyért 1984-ben Ybl-díjat kapott. 1984-től néhány évig magántervezőként, majd 1990 és 1995 között nagyobb tervezőirodáknál dolgozott: ebben az időszakban készült a visegrádi Erdei Iskola épülete, amelyért Földes Lászlóval és Göde Andrással Pro Architectura-díjban részesült. 1995-től magántervezőként készítette el Simon István építésszel együtt a herendi Porcelán Múzeum, a zsámbéki Ostyaüzem, a veszprémi Vass Gyűjtemény és a budapesti Roosevelt 7/8 Irodaház terveit.

A XI. kerületi Simplon udvar, amelyért 2010-ben Pro Architectura-díjat kapott Turányi Gábor Forrás: Wikimedia Commons

2004-től fiával Turányi Bence építésszel közös irodájuk vezető tervezője volt. Az utóbbi évek munkái közül kiemelkedik a Csörsz utcai Sportmax2 épülete, a Kopaszi-gát rehabilitációja, melyet 2009-ben Budapest Építészeti Nívódíjjal tüntettek ki, valamint a Simplon Udvar lakóépület, amelyért 2010-ben Pro Architectura-díjat kapott. Turányi Gábor jelentős szakmai kulturális tevékenységét is folytatott: 1987-től 1989-ig a Magyar Építőművészet című folyóirat főszerkesztője volt, és részt vett a 2002-es velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának létrehozásában. Oktatóként

a mai egyetemi építészoktatás egyik legnagyobb hatású mestere volt.

1975 és 1985 között korrektor volt a BME Középülettervezési Tanszékén, 1984 és 2002 között mester a MÉSZ Mesteriskoláján. 1989-től folyamatosan tanított: adjunktus, később docens lett az Iparművészeti Egyetemen. 2002 és 2004 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszékének vezetőjeként dolgozott. 2006-tól ugyanitt egyetemi professzor, 2009-től a Doktori Iskola Építőművész DLA-képzését irányította és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán tanárként oktatott. 2010-től volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémiának előbb levelező (2013-2014), majd 2014-től rendes tagjává választották.