A legendás színész, aki idős korában, a kommunizmusban eltartási szerződés kötésére kényszerült, és egy panelház alagsorában búcsúzott az élettől

Budapest, 1967. április 20. Gózon Gyula Kossuth-díjas színész otthonában. MTI Fotó: Tormai Andor

Eszmélésétől kezdve színésznek készült. Rákosi Szidi színiiskolájában operettszínésznek képezték ki. Vidéki évei alatt kötött legendás barátságot Kabos Gyulával, majd pesti kabarészínészként lett országosan ismert. Speciális produkciója miatt egy időben csak úgy emlegették a rajongói: „Füttyös Gyuri". Később Németh Antal invitálja a Nemzeti Színház társulatához. Gózon Gyula ott eljátszott szerepeiben vált generációja egyik legjobb karakterszínészévé. Feleségével, Berky Lililivel az életben és a színpadon is legendás párost alkottak. A háború alatt Berky Lili bujtatja a származása miatt színpadról leparancsolt Gózon Gyulát. A kommunista érában Berky Lilit pedagógiai megfontolásból távolították el a Nemzeti Színházból – férje mellől - és helyezték át másik teátrumhoz. Gózon Gyula idősödve a pályacsúcsát jelentő Miller zenész szerepében „játssza bele" mindazt a fájdalmat, amit megélt, s amelyről sosem beszélt – Schiller Ármány és szerelem című darabjában. Kabos Gyulát már a negyvenes években elvesztette. Felesége hatvanas években bekövetkezett halála után Gózon Gyula végleg megroppant. Élete végére megszűnt a kapcsolata a valósággal, eltartói egy panellakás apró zugában jelölték ki lakhelyét.

Az egyik színez, a másik inkább satíroz

Gózon Gyulának Kabos Gyula volt a legjobb barátja.
Kabos Gyula szívesen mesélte társaságban: kissráckorában - amikor még Kann Gyulának hívták - a kereskedelmi ügynökként dolgozó,

ám ökölvívó múltú édesapja kiütötte őt, amikor tudtára adta: bármit tervez is az apja, őt csak a színház érdekli.

Kabos Gyula azt is gyakran felemlítette, hogy a zord atya akkor is kiütötte – előbb persze felkutatta – amikor ő tizenöt éves korában elszegődött egy vidéki színtársulathoz.
A kiütések helyszínei a múltidézések közben rendre változtak. Kabos életének dokumentálható tényei is gyakran ellentmondanak annak, amit a színész az erősen kiszínezett történetekben elbeszélt.

A színész és édesapja olykor egész máshol tartózkodott a Kabos Gyula által felidézett epizód idején.

Ami bizonyosnak vehető: Kann Zsigmond ellene lehetett fia pályaválasztásának. A lódításokat alighanem az magyarázza, hogy Kann Gyula, már Kabos vezetéknévvel,

a kiszínezett történetekkel bosszulta meg apja hajdani ellenállását,

a talán pofonokat is tartalmazó szigort, amellyel fiát próbálta - minden eredmény nélkül – a színészet helyett a könyvelő pálya felé terelni.
Gózon Gyula több interjúban is elmeséli, hogy a maga szülei sem pártolták pályaválasztását. Ő azonban másként torolta meg felmenői ellenállását.

Múltidézései során homályban hagyta személyüket, mintegy kisatírozta őket az életéből.

Ami biztos: Gózon Gyula 1885. április 19-én született Érsekújváron.
Az esztergomi illetőségű család ott volt éppen látogatóban az anyai nagyszülőknél. Az is tény – kiderül például az érsekújvári izraelita hitközség anyakönyvének bejegyzéséből -, hogy az újszülött édesapját Groszman Simonnak, édesanyját Binéter Emíliának hívják.
Groszman Gyula, már Gózonként azonban mindig csak annyit árult el későbbi interjúkban szülei karaktere kapcsán: tudni sem akartak a fiuk vonzalmáról a színi pálya iránt. Ütéseket ő nem említ.

Ám a pofonokat – a Kabos által kapottaknál is valóságosabbakat – a kis Groszman gyerek sem úszhatta meg.

Elitképzőre nem futja

Gózon Gyula interjúban meséli:

Amikor második reálista voltam, Nagy tanító úr igyekezett kipofozni belőlem a színészetet. Minden óra előtt végigkérdezte az osztályt, hogy ki mi akar lenni. Engem mindig utoljára hagyott. – „Hát, te mi leszel?" - adta fel a kérdést nekem. – „Színész!" - feleltem, és az arcomat odatartottam a tenyere alá. Mert ilyenkor kijárt a pofon. Két éven át, minden óra előtt megkérdezte Nagy tanár úr, hogy mi akarok lenni, én meg rendíthetetlenül azt feleltem: színész. Ő pedig pontosan kiutalta erre a pofont.

Gózon Gyula visszaemlékezéseiben testvérbátyját a szüleihez hasonlóan rendre elfelejti megnevezni, akiről azonban szeretettel beszél.

Már az iskolában színésznek csúfoltak, mert tanáraimat kifiguráztam. Szép hangom is volt, tehát sokat énekeltem. A szüleim azonban tudni se akartak ilyen irányú terveimről. Én azonban titokban csak erről álmodtam. Esztergomból, ahol laktunk, egyszer a bátyám felhozott Pestre. Ő tisztviselő volt a fővárosban, és ismert néhány híres embert is. Elvitt magával egy társaságba, ahol produkálnom kellett magam: énekeltem. A vendégek között volt Rózsa S. Lajos, a Népszínház baritonistája is. Rózsa bácsi figyelmesen végighallgatott, és másnap felvitt a Népszínházba, hogy megmutassa, milyen belülről a színház. Valósággal elszédültem a sok látnivalótól. Cipelt lépcsőn fel és le. A végén ünnepélyesen megfogadtam: énekes leszek!

Gózon Gyula fivére Rózsa S. Lajos tanácsára keres képzési lehetőséget az öccsének. Elsőként a Népszínház színitanodát működtető színészéhez, Solymosi Elekhez fordulnak. Solymosi biztosítja a fiatalembereket: kis létszámú intézménye igazi elitképző.

Mindez a havi nyolcvanpengős tandíjban is megmutatkozik. A bátynak nem futja elitképzőre.

Próba szerencse, bekopogtatnak az operettszínészek utánpótlására szakosodott Rákosi Szidi tanodájába. Szidi néni elsőként is a családjáról kérdezi Gyulát. A fiú elmondja a legfontosabbat: semmiképpen sem szeretnék, hogy ő színész legyen. Szidi néninek tetszik a válasz.

A szülőkkel való szembenállás puszta ténye tehetséget sejtet.

Szidi néni a zongorához ülteti a fia, Beöthy László igazgatása alatt álló, családi vállalkozásban működő Király Színház karnagyát, Bokor Józsefet. Megkérik Gyuszit, hogy énekeljen, a karnagy kíséri.

A Délmagyarországi Rádió Klub szegedi Rádiómatinéjának résztvevői. Balra Weygand Tibor, mellette Berky Lili, mögötte Scherz Ede, középen Horváth Éva és Könyves Tóth Erzsi, jobbra a szivarozó Gózon Gyula. Forrás: Fortepan / Weygand Tibor

Megment egy előadást, vidékre küldik, Gorkijt énekel

Produkciója után Bokor József javasolja: vegyék fel a tanodába csökkentett tandíjjal, fizetett statiszta lehetőségekkel. A karnagy azt is ajánlja: prózai képzését ne erőltessék, tereljék a fiút az opera felé.
Gózon Gyula később így idézte fel tanulmányait:

A vígjáték és drámaórákról kidobtak. A táncórákról én szöktem meg.

Mindeközben a Király Színház mellett a Népszínházban is statisztál. A Bob hercegben egy másik színinövendékkel, Kabos Gyulával együtt. /Kabos Gyula Solymosi Elek tanodájában növendék – hogy neki miből telik arra, az nem tudható./ A próbákon ismerkednek meg, a bemutatón már legjobb barátok.
Gózon Gyula bár a táncórákról megszökik, amúgy ha teheti – nem kötik le statisztafeladatai -, rendre ott leskelődik a kulisszák mögött a Király Színház produkcióinak próbáin, előadásain. Egy alkalommal a Lysistrate van éppen műsoron, amikor rosszul lesz a tenorista, s hosszú percekig nem mehet fel a függöny.

Az ügyelő rápillant Gyuszira, gyors megbeszélést folytat az ügyeletes rendezővel.

Ami aztán történik, azt Gózon Gyula így összegzi:

Beugrottam, s ezzel megmentettem az előadást. Így figyeltek rám fel először, és így kezdődött a pályám.

Gózon Gyulának tanulmányai végén Bokor karnagy azt mondja:

menjen vidékre, és tanulja meg alaposabban a szakmát.

A pályakezdő Rákosi Szidi közbenjárására helyezkedik el Polgár Károly délvidéki színi kerületénél. Az utazótársulat főbb állomáshelyei: Zombor, Zenta, Nagybecskerek, Nagykikinda, Nagyszentmiklós, Herkulesfürdő, Marosvásárhely és Csíkszereda.
Olykor összetalálkoznak a szabadkai társulat ifjú színészével, barátjával, Kabos Gyulával. Közös lumpolásra még nem akad idő.

A Polgár-féle truppnál hetente tartanak újabb bemutatót, hogy rájuk ne unjon a közönség.

Gózon Gyula késő éjjel, pislákoló petróleumlámpa mellett tanulja újabb és újabb szerepeit. Vígjátékokban, drámákban, operettekben, népszínművekben. Megéri. Ráköszön az első siker.
A Zentai Híradó recenzense írja 1904 októberében, Gorkij Éjjeli menedékhely című drámája kapcsán:

Gózon egy elzüllött suhanc szerepében meglepően játszott és még meglepőbben énekelt. Jól.

A dicsérő mondat azt is bizonyítja: a Polgár-féle társulatnál Gorkij veretes művét dalbetétekkel tűzdelték meg. Egyrészt kihasználva Gózon Gyula kiváló énekhangját.

Másrészt azt is figyelembe véve, hogy a közönség nem elsősorban a veretes művekre, inkább a dalbetétekre fogékony.

A Körös-parti Párizs

Erdélyi Miklós, a nagyváradi Szigligeti Színház igazgatója Polgár László kérésére két alkalommal is megtekinti Gózon Gyulát. Előbb Csíkszeredán, majd Marosvásárhelyen. Erdélyinek nem csupán az ifjú Gózon Gyula színészi teljesítménye, hanem az idősebb kollégák iránti tisztelete is kedvére van.
De még hagyja érni.
Gózon Gyula három és fél évet tölt Polgár Lászlónál, amikor a sorsát szívén viselő direktor Erdélyi kérésére átengedi „Gózonkát" a nagyváradi igazgató társulatához. A színész 1906 kora őszén érkezik a városba. Ámul és bámul.
Nagyvárad hófehér homlokzatú kőszínháza – amelynek bejáratához lépcsősor vezet fel – a Brémer térre néz, ahol egymást érik a kávéházak, elegáns boltok.
Dutka Ákos író festi le a teátrum akkori lényegét A holnap városa című írásában:

Ha zsúfolásig megtelt közönséggel, tündököl és pompázik, s valami meleg, magnetikus áram öleli össze a karzat ezerszemű cézárját a páholyok és a földszint túlzott eleganciával öltözött dámáival és színházrajongóival. Mert ez a közönség kényes ízlésű színházrajongó, mindig szenzációt akar. Ezt várja kedvenceitől. Mindig is vannak dédelgetett kedvenc primadonnái, jellemszínészei, és főleg énekes bonvivánjai, a váradi szépasszonyok kedvencei.

Nagyváradra kerülni, a Szigligeti Színház társulatához tartozni - akkoriban minden vidéken játszó magyar színész vágyálma.

Biztos megélhetés, szakmai rang.

Gózon Gyula Kossuth-díjas színész otthonában, 1967. Forrás: MTI/Tormai Andor

Gózon Gyula 1906. október 13-án lép színre először Nagyváradon. Blitzky kadét szerepét alakítja Herczeg Ferenc A dolovai nábob lánya című művében.
Az ifjú színészt így méltatja a Nagyváradi Napló kritikusa:

Első helyen kell említenünk Gózon Gyulát, aki a kadét szerepében igazán szenzációs feltűnést keltett. Nehéz és finoman színezett szerepét könnyed közvetlenséggel, átérző intelligenciával, természetességgel játszotta. Úgy vesszük észre, ez a természetesség az ő játszási stílusa. Sok színnel és sokféle ötlettel rendelkezik, találékonysága és eredetisége – ez a legnagyobb erénye – pedig egy pillanatra sem hagyja cserben.

A kadét szerepét Gedit, a cigány követi a Sári bíróban. Következik a Hamlet Rozenkranza, majd a káplán Bródy Sándor A tanítónő című színműjében.
Gózon Gyulát mind gyakrabban hívják ebédre, vacsorára a tehetősebb színházbarát nagyváradi családok.

Jelenléte azonban még csak színezi a társaságot, ottléte nem jelent eseményt. Nagyvárad népét nem elég elszórakoztatni, le kell nyűgözni.

A város szellemi életének nem csupán a színház, az irodalom is fontos közege. Két évvel Gózon Gyula érkezése után, 1908 nyarán Nagyváradon jelenik meg A holnap című versantológia. Színre lép a korszak fiatal, modern költőnemzedéke, élükön Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, és egy ifjú költőnő, Miklós Jutka.
1908. október 15-én a nagyváradi Emke kávéházban Holnap néven alakul irodalmi társaság. Az alakuló esten Gózon Gyula is részt vesz. Úgy is, mint Juhász Gyula kávéházi asztaltársaságának tagja. A saját hivatásában azonban még mindig várat magára az igazi kiugrás lehetősége.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!