Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Szeleczky Zita visszaemlékezésében találni – ez eddig említettek mellett - további adalékokat szülei karakterei kapcsán:
Édesapám széles látókörű, nagy műveltségű ember volt liberálisabb eszmékkel, édesanyám viszont egy apolitikus, semmiben külön véleményt nem alkotó, de messze magas erkölcsi érzékkel megáldott teremtés.
Leányuk színészi terveit a szülők eleinte egyként ellenzik. Abban maradnak: Zita leérettségizik, és majd visszatérnek a kérdésre.
Az 1932-1933-as tanév során megváltozik a szülők véleménye a színészi hivatást illetően. Idősebb leányuk, a teológus Olga egy alkalommal megemlíti Jászai Mari gondolatait a színészetről:
a színház templom, s akként a színészet gyönyörű hivatás. A lányok édesapját némi töprengés után meggyőzi Jászai Mari állásfoglalása.
Így a különvéleményt semmiben nem alkotó édesanyjuk is félreteszi a fenntartásait.
Szeleczky Zita 1933-ban kitűnő eredménnyel leérettségizik. Szülei ismerősök közbenjárásával felkeresik Szentesy Lajost, a Színművészeti Akadémia titkárát, akitől tanácsot kérnek leányuk felvételije kapcsán. Szentesy ajánlatára találkoznak a Nemzeti Színház színészével, Ungvári Lászlóval, aki elszavalja Zitának Ady Új vizeken járok című versét. Szeleczky Zita figyel, majd maga is elmondja a verset a Színművészeti Akadémia felvételi bizottsága előtt.
Felveszik.
Ódry Árpád, a Színiakadémia igazgatója a szavalást tanítja. Szeleczky Zita rajongja a művészt: színészként, tanárként, emberként. Egyéb vonzódásokra még alkalmatlan,
a középiskolában rendre arrébb húzódott, ha diáktársnői a fiúkról kezdtek behatóbb társalgásba.
Akadémiai osztálytársnői azonban a férfit is látják Ódryban. Zavarukban rendre „lefagynak" előtte. Ezzel szemben Szeleczky Zitát inspirálja a mester. Fogékony Ódry instrukcióira. Eredendő ártatlanságában is mind átéltebben fejezi ki a versekbe foglalt gondolatokat, érzéseket. Ódry dicséri, a többieket kevésbé. Szeleczky Zita néhány hónap elteltével mégis úgy érzi:
mestere valójában mellőzi.
A többi lány ugyanis már jeleneteken dolgozik. Zita továbbra is csak verseket mond. Illetve sokat „skáláztatja"a mester: Kisfaludy Sándor Himfy szerelme című versét kell magasabb regiszterről mélyebbre tennie, majd vissza a magasba. Szeleczky Zita - a versmondására vonatkozó dicséretek ellenére - gyakran megy haza sírva a Naphegy utcai lakásba.
Nővére - Zita növendéktársaihoz hasonlóan - maga is szerelmes Ódryba.
Olga már kinőtt a lefagyós korszakából, boldogan vállalja, hogy felkeresi plátói szerelmét, és megkérdezi Ódry Árpádot: mi az oka húga „mellőzöttségének". Ódry Árpád nem kertel:
Ilyen tehetség száz évben csak egyszer születik. Azért gyakoroltatom annyit, hogy a hangja fejlődjön.
Szeleczky Zita utóbb sorsfordítóként aposztrofálja majd Ódry nővére által tolmácsolt szavait, amelyek visszaadták az önbizalmát.
Szeleczky Zita rostavizsgákon túljutó növendéktársai: Lukács Margit, Pataky Jenő, Sennyey Vera, Perényi László, Ujlaky László, Kamarás Gyula, Harkányi Ödön, Szendrő József, Hamvay Lucy, Lázár Gitta.
Szeleczky Zita akadémiai tanulmányai kapcsán idővel úgy összegez:
Ódry Árpád modern versszavalási művészete, Góth Sándor vígszínházi stílusa és Kiss Ferenc magyar klasszikusok iránti fogékonysága, a népi beütésű minta – kevés tudatosság és sok őserő – egyformán hatott rám. Ennek a háromnak az összessége voltam én. Nő nem is tanított. Már akkor úgy tekintettek rám, mint a jövő abszolút reménységére.
Kiss Ferenc egy alkalommal Copeé A cremonai hegedűs című művének egy fiú-lány páros jelenetét osztja ki a növendékek között. Ódry három órán át figyeli az egyik próbát. A végén azt mondja:
Csak a Szeleczkyvel voltam megelégedve!
Az első féléves vizsgák után már osztálytársai is úgy tekintenek Szeleczky Zitára, mint a holnap sztárjára.
Ki így viseli a helyzetet, ki úgy.
Szeleczky Zita és Lukács Margit viszonylag messze laknak az akadémiától, ezért a délelőtti elméleti órák és a délutáni mesterséggyakorlatok közötti időt az intézményben tölthetik. Szeleczky Zita nővére jóvoltából a „protestáns menzán" ebédel, majd Lukács Margittal átmennek próbát nézni a Nemzeti Színházba, vagy csak beszélgetnek, illetve együtt készülnek az elméleti tárgyakból. Barátokká lesznek.
Szeleczky Zita másodévtől mind komolyabb feladatokat kap az akadémián.
Estéként maga is a Nemzeti Színházban statisztál. Elsőként Shakespeare A velencei kalmár című drámájában.
Pár pengős gázsijából vesz egy krokodilbőr utánzatú retikült
, amelyet boldogan nézeget: az első olyan tulajdona, amelyet a színészettel keresett meg. Statisztaként pedig elsősorban
Bajor Gizi játékát figyeli.
A természetességében is szuggesztív színésznő azzal is hatással van rá, hogy a sajátjáéhoz hasonló „ici-pici" hangjával is képes betölteni az egész teátrumot.
Szeleczky Zita 1934 decemberében tudja meg: meghalt az édesapja. A szív- és veseproblémákkal küzdő, állását vesztett Szeleczky Emánuel Nekézsenyben sok törődést kapott a rokonoktól, de az apró faluban az orvosi ellátás nem olyan, mint a fővárosban. A hír megrendítő, a gyász nagy, de Szeleczky Zita teszi tovább a dolgát.
Az 1935-1936-os akadémiai évben, végzős növendékként
megkapja az ötvenedik magyar hangosfilm, a Méltóságos kisasszony címszerepét.
A film rendezője, Balogh Béla figyel fel a leányra a Színházi Élet fotója alapján, amelyet az akadémiai reménységről beszámoló cikkhez mellékelnek.
Ódry Árpád tajtékzik, amikor értesül növendéke filmes ajánlatáról. Gyűlöli a műfajt. Aggódik, hogy a filmes siker megszédíti kedvenc növendékét, akiből sosem lesz „rendes" színésznő. Azt mondja Szeleczky Zitának:
Már a sátán szolgálatába állt maga is!
Majd feltételt szab a forgatáshoz: Szeleczky Zitának eskü alatt kell megfogadnia, hogy mindenképpen elvégzi az Akadémiát.
A Méltóságos kisasszony rendezője, Balogh Béla a forgatás előtt próbafelvételt tart. A felvétel operatőre azt mondja, hogy
Szeleczky Zitának nem jól hajlik az orra.
Balogh Béla másként látja.
A fim 1937-es bemutatója után Egyed Zoltán azt írja majd Szeleczky Zitáról:
Művészileg még nedves orrocskájával akkorákat döf a filmszalagba, hogy az már sírni kezd. Zita aranyos! Ez már fáj!
Egyed kritikája után Szeleczky Zitát nem fogják filmes szerepre kérni egy ideig.
Mit sem bánja már akkor.
Szeleczky Zita 1936 márciusában próba nélkül, bravúros beugrással veszi át Szörényi Éva szerepét Seymour Jene-t Joseph Albrecht VIII. Henrik című darabjában a Nemzeti Színház színpadán. Az akadémiai vizsgaelőadásokon megszokta már a terhelést. Volt már Dorina Moliére Tartuffe-jében, Barett Erzsébet Rudolf Besier Ahol tilos a szerelem című darabjában , Pirandello Hat szerep egy szerzőt című színművében pedig a Mostohalány.
Harmadéves záróvizsgáján – akkoriban még addig tart a színészi képzés – Melindát alakítja a Bánk bánban (Lukács Margit Gertrudist).
A nézők között csak a vidéki direktorok kedvetlenek: tudják, hogy Szeleczky Zita esetében esélyük sincs ajánlatot tenni.
A végzős leány öltözője előtt sorban állnak a fővárosi magánszínházak vezetői. Ám sorra kapják a kosarat Szeleczky Zitától.
Ódry Árpád a vizsga előtt felkészítette tanítványát a rohamukra.
Elmondta, tudja, hogy Szeleczky Zita családja nincs könnyű helyzetben, s hogy a Nemzeti Színház által kezdő színész számára felajánlható javadalom eltörpül a magánszínházi gázsik mellett. Ám Ódry ígérte, igyekszik majd rádiós lehetőségekkel kiegészítő jövedelemhez juttatni. Ódry Árpád hangsúlyozta:
Úgy érzem, magának a Nemzetiben a helye, és nem bírná a magánszínházi hangot. Én tudom, mert ismerem magát.
Szeleczky Zita 1936. május 30-án havi hatvan pengő díjazással a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lesz.
Több rádiós felkérést is kap, megérkezik háromszáz pengős filmes gázsija is. Augusztusban édesanyjával és testvéreivel beköltöznek a XI. kerületi Kende utca 16.-ba, egy negyedik emeleti lakásba.
Szeleczky Zita már statisztaként felhívta magára a Nemzeti Színház nagyjainak figyelmét. Andai Ernő-Bálint Lajos Baskircsev Mária című darabjában festőnövendéket alakított nyúlfarknyi villanásokban. Az egyikben egy fiúval flörtölgetett, kezében egy legyezővel. A Nemzeti Színház rendezője, Csathó Kálmán elragadtatva figyelte, hogy mi mindent képes kifejezni a kellékével, miközben minden gesztusa természetes.
Bajor Gizi figyelmét is felhívta az ifjú színinövendékre. Tréfásan említve: utódját láthatja benne.
A Nemzeti Színház ösztöndíjasaként mégis vannak még bizonyos kétségek Szeleczky Zitában. A karcsú, nyúlánk lány úgy véli:
vastag a bokája és pici a feje.
A Nemzeti Színház jelmeztervezője, Nagyajtai Teréz nyugtatja meg:
arányai tökéletesek.
Szeleczky Zita akkor más kivetnivalót talál magán.
Úgy érzi, hogy szemöldöke mindenképpen mélyen van, ezért hollywoodi színésznőket utánozva alapozza le azokat testszínű krémmel, és két vékony csíkot rajzol a lealapozott területre. Szemöldökét illetően maga Bajor Gizi tesz rendet a fejében. Egy alkalommal félrehívja és elmondja: nincs szebb és természetesebb annál, mint amit az Isten adott. Bajor Gizi azt is hozzáteszi: érzi, hogy Zita „gátlással viseli" a lábait is. Kéri a leánytól:
Légy szíves, viseld úgy, mintha a világ legszebb lába volna, és akkor mindenki azt fogja gondolni, hogy az is.
Bajor Gizi nagyvonalúsága, törődése legalább olyan inspiratív, mint Ódry Árpád kijelentése, mely szerint Szeleczky Zitához hasonló színészi tehetség száz évben egyszer születik csak.
A Nemzeti Színházat igazgató Németh Antal és Szeleczky Zita kapcsolata összetettebb.
Németh Antal proletárkörnyezetből felemelkedett, elsőgenerációs értelmiségi.
Tudásáért, pozíciójáért meg kellett küzdenie – nemcsak a társadalmi közeggel, hanem saját gátlásaival, kétségeivel is.
Németh Antal a Nemzeti Színház élén Hevesi Sándort váltotta Gömbös Gyula kormányra kerülése idején, a kultuszminiszter, Hóman Bálint javaslatára. Németh Antalt pozíciójában, személyében egyaránt támadják jobbról és balról. Származása miatt egyfajta baloldali attitűd is része a személyiségének, miközben a hatalom felé mutatott lojalitása kapcsán jobbról érkezhetett a színház élére. Németh Antal a harmincas évek végétől igyekszik esernyőt tartani a teátrum egyes ifjú színészeiből összeállt - elsősorban Gobbi Hilda és Major Tamás nevével fémjelzett - „dühös", valójában kommunista kompánia feje fölé.
Szeleczky Zita más karakter, mint a magáétól eltérő elveket követő, szabados életet élő ifjabb színésztársai.
Németh Antal talán azt is tudja, hogy egy alkalommal, amikor a színház egyik legnagyobb színésze, Csortos Gyula pikánsnak szánt, ám inkább annál vaskosabb megjegyzést tett a hamvas kolleginájára, Szeleczky Zita olyan méltósággal hagyta azt figyelmen kívül, ami még a fékezhetetlen Csortost is leblokkolta. Valamint a továbbiakban visszatartotta bármely későbbi megjegyzéstől a kollegina irányába.
Németh Antal olyan színésznőt engedett a társulatába, aki
nemcsak úrilányként nevelkedett, de színészként is az maradt.
Másfelől: Németh Antal nemcsak beengedte, de akarta is a jövetelét.
Németh Antal komplexusai mellett értő szemű színházi ember.
Szeleczky Zita akadémiai vizsgáin, valamint a leány Nemzeti Színházban eltöltött gyakorlatos évei során megtapasztalhatta, hogy Ódry Árpád lényegi dolgokat állít tanítványáról. Ódry többször is elmondta Németh Antalnak: a Szeleczky Zita által képviselt karakter hiányzik a Nemzeti Színház társulatából. Ódry beszélt arról is: Szeleczky Zita bármely szerepkörben képes lesz egyedien hiteles lenni, meggyőző lesz mint drámai szende, mint primadonna, naiva és a végzet asszonya. Németh Antal tudta, hogy
Szeleczky Zita személyében igazi all-round színész kerülhet a társulatához.
El is látja majd - a fokozatosság figyelemben tartásával - a legváltozatosabb szerepekkel. Miközben a hátterükből adódó feszültség miatt - mely feszültség leginkább Németh Antal által volt gerjesztve és érzékelve – várható, hogy a látszat szintjén diplomatikus viszonyuk előbb-utóbb nagyot reccsen majd.
Ám egyelőre ott tartunk, hogy Szeleczky Zita 1936. november 27-én, a Nemzeti Színház társulatának frissen végzett ösztöndíjasaként eljátssza első hivatalos szerepét, a Komornát Shih I. Hshiung Gyémántpatak kisasszony című művében. Aztán Jenny eladónőt Andai Ernő Árvaház című, gyengécske, néhány előadást megélő művében. Valamint - még első évadában - további négy mellékszerepet. Olykor a kritika által mellőzve, máskor egy-egy várakozásteli megjegyzésre bírva a recenzenseket.
A következő színházi évadban, 1937 januárjában bemutatják a Méltóságos Kisasszony című filmet,
annak kapcsán már kap néhány erős kritikusi megjegyzést, nem csak Egyed Zoltántól.
Mindeközben Szeleczky Zita már hónapok óta tanulja – Németh Antal biztatására – Tünde szerepét. A próbák kezdetén azonban megtudja: Ledért osztották rá, Tündét a színház már neves művésznője, Szörényi Éva játssza.
Szeleczky Zita duzzogva kezd próbálni. Azonban tehetsége és Németh Antal instrukciói hamar átlendítik a sértettségén. A premierbankettre mégsem megy el, hiába kéri rá Németh Antal. Azt feleli:
Nem, köszönöm, majd ha főszerepet játszom, akkor megyek el a premiervacsorára.
Szeleczky Zita aztán maga is elcsodálkozik, hogy a másnapi lapok elsősorban Szeleczky Zita színes, elragadó, ugyanakkor túlzásoktól mentes játékát emelik ki az előadásból.
Szeleczky Zita 1937 májusában, a Nemzeti Színház alapításának századik évfordulóját ünneplő centenáriumi évben a társulat rendes tagja lesz.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
