- Jogászként miért kezdett el foglalkozni történelmi regényírással és miért a krimi műfaját választotta?
- Nagyon messzire datálódik a vonzódásom az írás és a műfaj iránt is. Gyermekkoromban meggyőződésem volt, hogy író leszek. Tíz éves koromtól minden fontosabb gondolatomat legépeltem apám - mára antik- Erika írógépén, amelytől egyszerűen nem tudtam elszakadni. Szüleim és nagyszüleim tanárok, én meg úgy gondoltam, hogy magyar-történelem szakos tanár leszek, és emellett foglalkozhatom az írással. Érdeklődési területem miatt végül a jogi egyetemre tanácsoltak szüleim, s később rájöttem, hogy nagyon jót tett nekem, mert a jog rákényszeríti az embert a logikus, rendszerezett gondolkodásra. Az alkotás el is felejtődött hosszú időre. Évtizedek múltán kezdtem el újra foglalkozni az írással.
Történelmi korokba elhelyezett novellákon gondolkodtam, írtam is néhányat. Mi lenne, ha ezekből összehoznék egy regényt?
-vetődött fel bennem.
Amikor a regényíráson törtem a fejem, a krimi műfaja jutott eszembe, hiszen a detektívregényeket nagyon szerettem: Agatha Christie, Sherlock Holmes krimiken nőttem fel. A kiegyezést megelőző és követő időszak, amikor a magyar modern pártok kezdtek kialakulni, szintén régóta érdekelt. A történelem és az irodalmi affinitás ilyen módon a regényírásban találkozott nálam.
- Teleki László, korának népszerű, mára kicsit elfeledett politikusa miért olyan érdekes?
- Sajnálom, hogy kikopott a magyar emlékezetből. Már kamaszként megfogott az ő története: részt vett a forradalomban, Kossuth Lajosnál is radikálisabb figura volt, megjegyzem, közben óriási nőcsábász hírében állt, reformkori celebnek is nevezhetjük. Emellett egy párbajhős volt, több mint száz párbajt vívott meg. Kevés olyan ember volt a magyar történelemben, akiről a korabeli hírek ennyit írtak volna. Mindezen túl drámát is írt. 1849-ben külföldre menekült, távollétében halálra ítélték, 1861-ben Ferenc József lefogta őt, német földön letartóztatták és Bécsbe hurcolták. Ott személyesen az osztrák császárnak ígérte meg, hogy nem fog politizálni.
Hazajött és néhány héttel később már indult is a választásokon, és minden arra mutatott, hogy egy fontos parlamenti szavazást meg fog nyerni Deák Ferenccel szemben. Ő lett az ország legnépszerűbb politikusa, ő irányította a legnagyobb pártot. Megírta az országgyűlési vezérszónoki beszédét, de azon a reggelen, amikor a sorsdöntő szavazás lett volna, holtan találták.
Önmagában annyira erős és titokzatos ez a sztori, hogy azonnal beindítja az ember fantáziáját.
- A történelem megegyezett abban, hogy öngyilkosság történt. Nem ért ezzel egyet?
- Abszolút nem értek egyet a hivatalos állásponttal. 2011-ben mai rendőrök és kriminológusok rekonstruálták az eseményeket, és megállapították, hogy a haláleset bizonyosan nem történhetett meg úgy, ahogy azt annak idején a hatóságok beállították. Mivel Teleki korának legnépszerűbb politikusa volt, részletesen dokumentált volt az eset, például 3D-s felvétel is készült a holttestről, de történelmi tény az is, hogy meghamisították a helyszínelési jegyzőkönyvet. Már az is kérdéses, hogy a suta kezével hogyan tudta magát felülről 45 fokban szíven lőni, álló helyzetben, hiszen a halála utáni nyomozás ezt állította. Szóval sok a gyanús körülmény.
- Fikciós történet, de a kordokumentumoknak is meg kell felelni. Mennyiben tud elrugaszkodni a valóságtól?
- Különösen vonzódom azokhoz a dokumentumfilmekhez, amelyek valóságban megtörtént bűncselekményeket dolgoznak fel. A regényfolyam egyik fontos szereplője, Arányi professzor például valós személy: ő volt az első magyar kórboncnok, szabadidejében keresett halottbalzsamozó. Számomra nagyon fontos, hogy hiteles legyen az, amit alkotok.
Az a véleményem, hogy ha történelmi korba helyezett fikciót írunk, akkor is meg kell felelnünk a korabeli valóság alapvető körülményeinek, különben történelemhamisítást követünk el. Rengeteg kutatást igényel már csak az is, ha a 19. század közepi pesti utcaképet akarom megfesteni.
Mire az ember leír három mondatot a környezetről, az könnyen fél napba is beletelhet. Egyébként filmszerűen alkotok, mindig pontosan elképzelem a szituációt. Első könyvem úgy kezdődik, hogy egy hölgy 1848 februárjában kilép a sötét pesti utcára: máris felmerül a kérdés, hogy volt-e már közvilágítás, milyen kövezet volt az utcán, volt- e egyáltalán kőburkolat? És még sorolhatnám.
- Ha már a filmes látást említi: lehetne ebből film?
- Nem állítom, hogy eleve úgy írtam meg a könyveimet, hogy film legyen belőlük, de tény, hogy könnyen meg lehetne filmesíteni mindkét regényt, képszerűségük miatt jó forgatókönyv alap lennének. Bizonyos jeleneteket eleve úgy képzeltem el és írtam meg, hogy filmszerű ugrások, áttűnések vannak benne.
- Miért nem divatos ma a történelmi krimi?
- A bűnügyi regény műfaja eleve 19. század végén teremtődött meg Nyugaton, nálunk meg később kezdődött a műfaj iránti érdeklődés. Azóta is, aki a krimi műfajában alkot, többnyire a saját korába helyezve írja meg ezeket. A történelmi regény eleve nagyon nehéz feladat egy író számára, éppen az említett kutatások jelentős idő-és energiaigénye miatt. Én egyébként dramatizált true crime műfajban alkotok, ami magyar szerzők között enyhén szólva ritkaság. Ez azt jelenti, hogy a történelmi tényeket a hitelesség szabályait betartva fikciós szereplőkkel és részletekkel egészítem ki.
-Mennyiben változtatna a történelmen, ha kimondanák, hogy Teleki Lászlót meggyilkolták?
- Mindenképpen jelentős lépés lenne, ha kimondanánk ezt, mégis úgy vélem, ez már nem fog megtörténni, a bizonyítási nehézségek, a bizonyítékok megsemmisülése miatt. Akkor könnyű lett volna, ma már lehetetlenség. Úgy gondolom, Teleki halála egy olyan rejtély és furcsa összefüggés, mint az, hogy a hivatalos álláspont szerint Szent Imre herceget és Zrínyi Miklóst is vadkan nyársalta fel. A magyar történelemben vannak ilyen tragikus és kérdéses események. Ha egyértelműen kimondanánk, hogy Teleki nem magával végzett vagy legalábbis bizonytalan az ügy megítélése, akkor az meg tudná változtatni bizonyos dolgokhoz való hozzáállásunkat.
-A harmadik kötet, amelyen dolgozik újabb gyilkosság köré rendeződik. Mit tudhatunk erről?
- Új regényem témája is egy elég jól dokumentált bűnügy, már-már túl részletesen dokumentált. Most éppen a rendelkezésemre álló anyagtengeren rágom át magam, hogy miként lehet egyszerűsíteni, fogyaszthatóan tálalni a történetet. Az előző regényhez képest 10 évet ugrunk az időben, és sok szereplő visszatér. A fókuszban Thaisz Elek van: ő több, mint húsz évig volt Pest, majd Budapest rendőrfőkapitánya. Híresen korrupt ember volt, egyesek szerint egyenesen az alvilág irányítója. Felesége egy bordélyházat vezetett, kurtizán volt. Thaisz ellentmondásos és izgalmas figura, a főszereplő Herczen Vilmos nyomozóval szemben ő az antagonista, és a regényben az ő negatív fejlődéstörténetét látjuk kibontakozni.
-1848-49-el foglalkozik, a szabadságharc idejébe vezet a legelső regény, a Lámpavas és pillangó. Akkor is az oroszok közbelépése verte le a forradalmat és a jelenben is az orosz invázió szemtanúi vagyunk a szomszédságunkban, Ukrajnában. Lát történelmi párhuzamot?
- A párhuzam megvan, mert 1849-ben, majd jó száz évvel később, 1956-ban is az oroszok verték le a magyar forradalmat, ráadásul a Nyugat biztatása és az, hogy a világ nekünk drukkolt, szintén nagyon hasonlít a mai eseményekhez. Aztán tudjuk, micsoda veszteséggel járt ez a magyaroknak. A történelem ilyen módon újra és újra ismétli magát, sajnos. Rettenetesen megdöbbentett Ukrajna lerohanása, nem számítottam rá, hogy ilyen durva invázió veszi kezdetét, hogy ártatlan emberéletek forognak kockán minden egyes nap. Azt gondolom, hogy az ilyen időszakokban az emberek legfontosabb igénye a biztonság. A kormány ezt az igényt ismerte fel és nem akarunk belekeveredni a fegyveres konfliktusba, ahogy egyébként a Nyugat sem, mindamellett nagyon jó kezdeményezésnek tartom a háború áldozatai és a menekültek számára indított széleskörű adományozási programot is. A családommal mi is küldünk adományokat a rászorulóknak: tisztálkodó szereket, tartós élelmiszert.
- Szükség volna több történelmi tárgyú regényre, akár krimi műfajban?
- A streaming szolgáltatók kínálatát elnézve én azt látom, hogy sok bűnügyi sorozat, de több történelmi film is népszerű. Ha a kettőt összerakjuk, akkor még sikeresebb műfajt lehetne létrehozni. Nekem meggyőződésem, hogy komoly
igény lenne a történelmi dokumentumokon alapuló gyilkosságok bűntények feldolgozására.
És szükség van arra is, hogy jó filmek és könyvek szülessenek a magyar történelem fontos epizódjainak feldolgozásával.