Katonaszökevényként bujkált, feleségét elvesztette, később súlyos beteg lett a nemzet körülrajongott színésze

2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban

Zenthe Ferenc a Kossuth-díj és számos más jelentős kitüntetés mellett elnyerte a Nemzet Színésze címet is. Ugyanakkor egyike volt azoknak a korszakos nagy színészeknek, akiket a publikum már az utóbbi elismerés életre hívása előtt is annak tartott. Hiteles, kidolgozott alakításai mellett természetes, minden fenségességtől távol álló, közvetlen, szerény, szerethető személyisége miatt is generációk zárták a szívükbe. Amely személyiség ugyanakkor szakmai védjegyként jelent meg a 2x2 néha öt című film amúgy vagányságra hajlamos pilótájának alakjában; a furfangos, jóvágású, bátor Tenkes kapitányának megformálásában; vagy a sajátos szappanopera, a Szomszédok Taki bácsijának figurájában – és sok más szerepében. Zenthe Ferenc, akit mindenki szeretett, és aki mindenkihez kedves volt. A színészre – pályája kezdeti éveitől eltekintve – általában szerethető karaktereket osztottak, de színészi nagyságát azzal is bizonyította, hogy miközben sokat tett hozzájuk a saját énjéből, sosem volt egyforma. Ám az is a személyiségéből fakad, hogy interjúkban gyakran említette: „Sokkal népszerűbb vagyok, mint amekkora színész." Az eredendő bölcsességgel, kikezdhetetlen igazságérzékkel megáldott művésznek talán ez volt az egyetlen tévedése.

Csodálatos tájak, csodálatos emberek
Zenthe Ferenc 1920. április 24-én született a Nógrád megyei Salgóbányán, ahol Rameshofer vezetéknéven anyakönyvezték. Édesapja, Rameshofer Béla a Rimamurányi Vasmű Rt. salgói szénbányáinak bányamérnöke, műszaki vezetője. Édesanyja Stephens Franciska, a Salgóbányai Nőegylet elnöke, amelynek férje a védnöke. Ferenc fia születésekor Rameshofer Béla ötvenedik évében jár, édesanyja harminckilenc éves. Ferenc nővére tizenhét éves, bátyja húsz.

A család háza – szolgálati lakása – hatholdas, teniszpályás parkban áll, otthonukban komoly társasági élet zajlik.

Kilátás Salgóbánya felé a Salgó várából. Itt született Zenthe Ferenc Forrás: Fortepan / Tóth Károly dr

A cseperedő kisfiú figyelmesen hallgatja a felnőttek társalgását. Majdani hivatásában a figyelemre és az emlékképek előhívására adatott erős képessége lesz egyik fő munkaeszköze.
A természet veszi körül a házukat, a környező utcákon is sok fa, virágok, bokrok, dús flóra. Felette sejlik elő Salgó várának körvonala.
Ferenc még nem tud olvasni, amikor testvérei elszavalják neki Petőfi sorait: „Itt állt Salgóvár mint egy óriás / Ki az egekre nyújtja vakmerő / Kezét, hogy onnan csillagot raboljon."

Inspiráló pillanat, örök emlékkép.

Öt éves, amikor észreveszi, hogy édesapja egy különös szerkezet mellett áll a nappaliban, amelyből drótok vezetnek a fülére erősített tárcsákba. A bányamérnök csodálkozó kisfia fejére illeszti a fejhallgatót. Zenthe Ferenc élete végéig emlékszik majd az akkor induló magyar rádió első bemondóira, a már 1925-ben mikrofon elé lépő Scherz Edére és a tizenhat nyelvet beszélő Filotás Lilire, aki 1931-ben lett a rádió bemondónője. (Utóbbinak nem csak hangja volt szép, a szemrevaló teremtés a televízióban is jól mutatott volna, ha azt már akkor feltalálják. Sz.Á.)

Zenthe Ferenc élete első tíz évére úgy emlékszik majd, mint mesebeli színtérre, csodálatos tájakkal, csodálatos emberekkel.

Nemcsak az otthonukban megismert entellektüelek voltak rá erős hatással, hanem a bányászok is, akik a bányán túli hétköznapjaiban mind takarosan öltözött, tiszta lelkű, becsületes emberek.
Tíz éves, amikor hatvanadik évébe lépő édesapja – akinek felügyelete alatt soha semmi probléma, baleset, egyéb gond nem akadt a bányában – nyugalomba vonul. Az anyai és apai ág rokonságának többsége Budapesten él. Romeshofer Béla családjával ugyancsak a fővárosba költözik, a Józsefváros mélyére, a szűk Koszorú utcába. Ferenc fiuk azonban nem sokáig marad velük egy fedél alatt.

Diákévek
Az idősödő bányamérnök biztos jövőt szán legkisebbik fiának. Jó szándékkal küldi az egri ciszterek internátusába, ahol Ferenc az első gimnáziumi évét törti.

Aztán ismét elvégzi az első évet, de már Nyíregyházán, a Királyi Katolikus Gimnáziumban, ahol ugyancsak internátusi növendék.

Zenthe Ferenc utóbb úgy fogalmazott:

Tízévesen még nem tudtam igazán pozitívan értékelni azt a nagy változást, amely az életemben bekövetkezett, hogy nemcsak a szülőföldemtől kellett elszakadnom, de a szeretteimtől is. Csak felnőtt fejjel döbbentem rá, milyen bölcsen rendelkeztek a sorsomról a szüleim, amikor a pedagógiai eredményeiről híres iskola zárt világába küldtek. A kortársaim közé, ahol a nap minden órájában megbizonyosodhattam róla, milyen az emberi jóság, és milyen a hitványság.

Nyíregyházán igyekszik megállni a helyét, atlétikai teljesítményével pedig kitűnik a többiek közül.

Rúdugrásban 1937-ben és 1938-ban is korosztályos országos bajnok. Majd miután egy edzésen karját töri, felépülése után labdarúgóként bizonyít.

Cserkészként is aktív, valamint tagja az iskolai színkörnek.
1939-ben, nyolcadikos korában Carey Michael főapátot alakítja a történelemtanáruk által rendezett előadásban, Emmet Lavery Az úr katonái című drámájában. A darabot az Alpár Ignác tervei alapján 1894-ben megépült Nyíregyházi Színházban is előadják.
Az iskolai szünetek idején édesapjával járja a fővárosi színházak előadásait.
Mozikban is gyakran megfordulnak, egy-egy külhoni, elsősorban amerikai filmsztár neve alapján választják a filmeket. Megesik, hogy naponta többször is leülnek a vászon elé. Az is kedvükre van, amikor az első osztályban szereplő Salgótarjáni BTC futballcsapatának szurkolhatnak teli torokból.
Zenthe Ferenc első gimnáziumi évei alatt gyermekkorát idéző, nyugalmat ígérő hivatásra vágyott: erdész akart lenni. A színház- és mozilátogatások, a színköri élmények azonban nem maradnak hatástalanok.

Érettségihez közeledve megemlíti szüleinek: erősen vonzza a színjátszás. Felmenői hallani sem akarna erről.

Inkább mérnöknek szánnák, ám tudják, hogy még egy gyökvonást sem tud elvégezni.
A szülők végül a Közgazdasági Egyetemre íratják be frissen maturált fiúkat.
Maga is meglepődik, hogy négy szemesztert sikerül is abszolválnia a tanintézetben, miközben nem igazán tud megbarátkozni a tananyaggal.

A közgazdasági egyetem hallgatójaként, 1940-ben veszi fel apai nagyanyja, Zenthe Mária vezetéknevét.

(Lesznek majd olyan orgánumok, amelyek sok évtizeddel később – már Zenthe Ferenc halála után –, megidézve a színész életpályáját, azt állítják majd a névváltoztatás kapcsán: akkoriban a német nevű nem-zsidók esetében a magyarosítás politikai állásfoglalásnak számított. Zenthe Ferenc esetében ezt azonban alighanem más magyarázza. Sz.Á.)

Nem lövik agyon
Zenthe Ferenc közgazdászhallgatóként ismerkedik meg a joghallgató Pécsi Sándorral az egyetemisták egy tanintézeten kívül eső centrumában. Kiderül, hogy közös az érdeklődésük, ahogy a sorsuk is: Pécsi Sándor is kedve ellenére került egyetemre – ő jogot tanul–, miközben a színészet vonzza.

Pécsi Sándor beszéli rá az akkor még Rameshofer nevet viselő új barátját: jelentkezzenek az Országos Királyi Színiakadémiára, a szülőknek nem kell tudnia a dologról.

Amikor kiderül, hogy Ferencnek két pengő híján nincs meg a tizennyolc pengős vizsgadíj, Pécsi kölcsönzi a hiányzó összeget. Ekkoriban eshet a névváltoztatás, alighanem mindketten úgy gondolták, hogy nem mutatna jól a színlapon egy ilyen kiírás: „Hamlet - Rameshofer Ferenc."
1941-ben sikerrel felvételiznek, bár Zenthe Ferenc akkoriban még erősen palócos tájszólással mondja Csokonai Vitéz Mihály egyik költeményét.
A színiakadémiát a szélsőjobboldali nézeteiről ismert, egyébként kiváló színész, Kiss Ferenc igazgatja. Növendékei elsősorban – már csak azért is, mert ők az akkori jelenben élnek, s nem történelmi távlatból szemlélik hétköznapjaikat – a színészpedagógust látják Kiss Ferencben.
Zenthe Ferenc egy nap ellógja az egyik tanórát – egyébként társaival együtt –, hogy megtekintse a Várlak című amerikai filmet, amelyben Irene Dunne és Charles Boyer játsza a főszerepeket. Kiss Ferenc utóbb a Zenthe fiú családjához küldi ki Sötét bácsit, a pedellust, hogy kihallgatásra idézze a növendékét. A fiú szülei így szereznek tudomást gyermekük iskolaváltásáról, amely ellen már semmit sem tehetnek.

Zenthe Ferenc is tehetetlen, amikor nem sokkal később megkapja a SAS-behívót.

Kiss Ferenc igazolásával megúszhatná a bevonulást, de az adott határidőn belül nem éri el az akadémia direktorát.
A sorozáson felderítő zászlóaljhoz rendelik rövid kiképzésre. Budapesten akkor már folynak a harcok. Zenthe Ferenc egy nap engedélyt kap, hogy meglátogassa a szüleit. Miközben a Koszorú utcában időzik, az oroszok elszigetelik az egységét, visszatérése megoldhatatlan. Formálisan katonaszökevény lesz, a háború végéig szülei otthonában bujkál. Az oroszok ott akadnak rá véletlenül. Világos, hogy mi a szándékuk az ellenséges katonával.

Ám a bérház szlovák ajkú házmesterasszonya addig mondja nekik a magáét a fiú érdekében, míg azok inkább továbbállnak, ahelyett, hogy agyonlőnék az ifjú Zenthe Ferencet.

Rendőrségi menza
A háború után folytathatná akadémiai tanulmányait, de a szülei az adott körülmények között akkor sem tudnák biztosítani havi apanázsát, ha a közgazdasági egyetemre iratkozna vissza. Utóbbi lehetőség persze eszébe sem jut, inkább segédszínésznek áll egy stagione-társulathoz, mely olyan körzetekben pendlizik, ahol nincs állandó színház. Zenthe Ferenc ifjabb társaival együtt ekkoriban Pesterzsébeten, Kispesten, Kőbányán, Budafokon alakítja szakmányban operettek mellékalakjait, aládolgozva a társulat rutinos bonvivánjának, primadonnájának, szubrettjének. A háború iszonyatából kikerült közönség kedveli a daljátékokból álló repertoárt.

Zenthe Ferenc azonban úgy érzi, hogy izmosabb társulatnál kellene tovább tanulnia a színészetet.

Az 1945 májusában alakult színész szakszervezettől kér segítséget, amelyet egyik volt akadémiai tanára, Abonyi Géza elnököl. A Nemzeti Színház színésze kérdezi a fiút, hogy fővárosi vagy vidéki teátrumnál szeretne-e dolgozni. Zenthe Ferenc úgy érzi, erős vidéki társulatnál fejlődhet a legtöbbet. Abonyi Géza intézkedik.
Zenthe Ferenc a Nemzeti Színház korábbi dramaturgja, dr. Székely György által vezetett pécsi színháznak lesz a tagja, amely teátrumnál volt osztálytársa, az időközben akadémiai oklevelet megszerzett szerző Horvát Jenő is szerződésben van.
Zenthe Ferenc Pécsett előbb egy segédszínésszel lakik együtt annak nagyanyjánál, majd Bakos Tamás nevű kollégájával bérel szobát.

Budapest, 1954. március 22. Zenthe Ferenc színész az Egy magyar nyár című színdarabban Forrás: MTI/Várkonyi László

A szoba sikátorra nyílik, berendezése két ágy és egy lavór. Fejenként százötven forintos gázsijukból alig telik valamire.

A rosszul fizető, alulfinanszírozott színháznak pár hónappal az évadkezdés után el kell küldenie harminc színészt a társulattól. Zenthe Ferenc és bérlőtársa nincsenek közöttük. Fizetésük azonban nem emelkedik.

Déli étkezésüket a rendőrségi menza biztosítja. A bérlőtársak rendszerint Benő bácsi, a buffó, és felesége mellé ülnek, mert az idős pár mindig hagy maradékot a tányérján.

Mindamellett reggelijük is akad. A napot Bessenyei Ferenc társaságában kezdik a piacon, a gyümölcs mellé tejet, sajtot vesznek.
Vacsorára ritkán futja, ellenben előadás után elkísérik tehetősebb szeretővel rendelkező kolleginájukat valamelyik lokálba, ott rendszerint meghívják őket is egy-egy italra. Könnyebben jön úgy az álom, még éhgyomorra is.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!