Katonaszökevényként bujkált, feleségét elvesztette, később súlyos beteg lett a nemzet körülrajongott színésze

2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban

Zenthe Ferenc a Kossuth-díj és számos más jelentős kitüntetés mellett elnyerte a Nemzet Színésze címet is. Ugyanakkor egyike volt azoknak a korszakos nagy színészeknek, akiket a publikum már az utóbbi elismerés életre hívása előtt is annak tartott. Hiteles, kidolgozott alakításai mellett természetes, minden fenségességtől távol álló, közvetlen, szerény, szerethető személyisége miatt is generációk zárták a szívükbe. Amely személyiség ugyanakkor szakmai védjegyként jelent meg a 2x2 néha öt című film amúgy vagányságra hajlamos pilótájának alakjában; a furfangos, jóvágású, bátor Tenkes kapitányának megformálásában; vagy a sajátos szappanopera, a Szomszédok Taki bácsijának figurájában – és sok más szerepében. Zenthe Ferenc, akit mindenki szeretett, és aki mindenkihez kedves volt. A színészre – pályája kezdeti éveitől eltekintve – általában szerethető karaktereket osztottak, de színészi nagyságát azzal is bizonyította, hogy miközben sokat tett hozzájuk a saját énjéből, sosem volt egyforma. Ám az is a személyiségéből fakad, hogy interjúkban gyakran említette: „Sokkal népszerűbb vagyok, mint amekkora színész." Az eredendő bölcsességgel, kikezdhetetlen igazságérzékkel megáldott művésznek talán ez volt az egyetlen tévedése.

A mondatok igazsága
Ami a pécsi színháznál eltöltött két évadát illeti, arról Zenthe Ferenc utóbb így fogalmazott:

Nagy öröm volt, hogy a saját lábamra álltam. Furcsamód: gonoszokkal kezdtem, én voltam a kutyagyilkos az Egerek és emberekben, ördögfióka a Csongor és Tündében. Foglalkoztattak, lassacskán önbizalmat adtak nekem, aki ennek sohasem volt bővében.

Pécsett erős társulat működik, de a politikai viszonyok miatt dr. Székely Györgyöt elmozdítják a helyéről, majd gyors egymásutánban többen is váltják egymást a direktori pozícióban. Zenthe Ferenc nyugodtabb körülményekre vágyik.
Ismét felkeresi a színészszakszervezetet, ahol elsőként Putnoki Bálinttal, a győri színház vezetőjével találkozik. Putnoki nagy hírű színház vezető, egykor Nagyváradon volt direktor, sorra kerültek ki a keze alól a korszak filmvásznon sztárrá váló színészei. A győri igazgató tud róla, hogy Zenthe Ferencet megbízható színésznek tartják, viszi is a színházához.
Elsőként a János vitéz csőszét osztja rá, s a bemutató után ötven forinttal megemeli a fizetését. Zenthe Ferenc később úgy vélte: az elvárt ripacsériára való akkori hajlandóságát értékelték így a győri darabgyárban, amelyben heti két bemutatót is tartottak.

Ha van is még hajlandósága ripacskodni az ifjú Zenthe Ferencnek, öröme nincs benne.

Budapest, 1955. január 6. Szénási Ernő (Theodotus), Gyenge Árpád (Perzsa katona) és Zenthe Ferenc (Apollodorus) (b-j2) jelenete George Bernard Shaw Caesar és Cleopatra című színműve bemutatójá Forrás: MTI/Farkas Tamás

Amikor egy évad után megtudja, hogy volt osztálytársát, a rendezővé avanzsált Horváth Jenőt nevezték ki a debreceni színház élére, már veszi is a kalapját, s az 1949-es évadtól a hajdúsági színháznak lesz a tagja.
Zenthe Ferenc Horváth Jenőről mondja majd évtizedekkel később:

Kutató szellem lakott benne, megőrizte azt a Sztanyiszlavszkij nyersfordítást is, amelyet még akadémistaként adtak a kezünkbe, s ő olyan haszonnal forgatott, hogy már rendezőként avatott mesterünk lett. Eszerint elemeztük a szerepünket. Kerestük minden mondat igazságát. Nem úgy van az, hogy csak elmondjuk! Tudnunk kell az igazát „megvédeni". Sokat köszönhettünk Horváth Jenőnek, aki csak a tehetségtelenséget nem szerette. Akikkel nem tudott mit kezdeni, azok persze föllázadtak ellene.

Horváth Jenő a kor diktatórikus viszonyai között erősen támadható.

Rendre szót emel a kora reggeli kötelező Szabad Nép félórák ellen, amelyeken a tájelőadásokról éjszaka hazatért színészek alig bírnak ébren maradni.

Kedvük, erejük sincs a közös újságolvasásra, cikk elemzésre, a Szabad Nép félórákat lezáró mozgalmi dalok eléneklésére.
Horváth Jenő egy alkalommal azt kéri darvadozó színészeitől a próba előtt: fussák körbe párszor a színházat, hogy feléledjenek. Maga vezeti a csapatot, amelynek tagjai a szokatlan instrukciót követve felfrissülve, kedvre kapva kezdenek próbálni.
Ám a középszer ennek az esetnek a felemlítését is Horváth elleni bizonyítékként csatolja a kommunista párthoz címzett feljelentésükhöz, azt állítva, hogy a gonosz Horváth Jenő korbáccsal hajtotta végig Debrecen utcáin a színészeit.

Nem párttitkár, Scapin
Horváth Jenőt menesztik, 1950-ben Téry Árpád kerül a színház élére.
Zenthe Ferenc fájlalja Horváth távozását, de a polgári családban szocializálódott, a Nemzeti Színházból érkezett Téry személyében ugyancsak olyan ember veszi át a debreceni teátrumot, akinek vérében van a hivatás.
Zenthe Ferenc a szocreál propagandadarabok kötelező kűrjei mellett olyan szerepekben is bizonyíthatja egyedi tehetségét,

mint a Két úr szolgájának Truffaldinója, A hős falu Frondosója, a Scapin furfangjainak Scapinja, a Szentiván éji álom Puckja, vagy a Ludas Matyi címszerepe.

Mindemellett persze ott vannak a kötelező kűrök is.
Zenthe Ferenc a Házasság hozománnyal című, politikai áthallásokkal telített szovjet vígjáték szünetében kapja meg a táviratot, amelyben értesítik: kitüntetik a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatával.

Az elismerést Földes Mihály Mélyszántás című művének Bak Jóskájaként érdemelte ki, mely karakter a Párt és Rákosi elvtárs sugallatára lesz elhivatott traktoros.

Zenthe Ferenc kitüntetése kapcsán nyilatkozza 1950 decemberében a Néplapnak:

Azt hittem, hogy álmodom, legalább tízszer elolvastam, amíg megértettem, hogy valóban én vagyok az, akit kitüntetnek. Ez a kitüntetés arra kötelez engem, hogy egyre jobbá tegyem a színészi munkámat, hogy minél jobban megközelítsem a szovjet színészeket, a szocialista-realista művészetet. Szovjet regényekből, filmekről, a filmek hőseiről veszem az új típusú ember ábrázolását.

Harminc éves, esetében is vérévé vált már a hivatás.

Ifjúkorát, habitusát ismerve ma már persze átüt az irónia hajdani mondatain.

Nem sokkal később Várkonyi Zoltán, az akkoriban Néphadsereg Színháza néven üzemelő Vígszínház főrendezője kéreti magához Zenthe Ferencet. A találkozón felajánlja a színésznek Sándor Kálmán tanácsköztársasági tárgyú, A harag napja című művének főszerepét, Sós Ferencet, aki a darab szerint a forradalmi törvényszék vádbiztosa. Zenthe Ferenc elolvassa a kor sikerdarabját, majd azzal utasítja vissza Várkonyit:

nem tudja eljátszani a szerepet, mert ő inkább Scapin vagy Ludas Matyi, semmiképpen sem egy párttitkár.

Döntése után visszamegy Debrecenbe, annak biztos tudatába, hogy sosem lehet belőle fővárosi színész.

Aranyérem
Zenthe Ferenc egy interjúban így idézte fel a Téry Árpád érkezése utáni debreceni korszakát:

Téry Árpád személyében jó igazgató jött, ugyanúgy megkövetelte a rendet, a tisztességet, a gondos színházi munkát. (Mint Horváth Jenő. Sz.Á.) A színészélet is kellemesebb lett. Király bácsi főzött nekünk, vagyis csírájában megjelent a színészbüfé intézménye, s a színészklubé, ahol előadás után nem zárták ránk az ajtót. Bár jobban szerettünk este a Bikába járni, ahol egy forint húsz fillér volt a savanyútüdő, s a Gambrinusba, ahol Csócsis bácsinál nemcsak sörözni, hanem sakkozni is lehetett, aztán beszólt a konyhára: maradt még a székelykáposztából? És föl is tálaltatta nekünk. Ugyan még mindig albérletben laktam, de már egymagam. Az Alföldön sokat fúj a szél, jéghártya lett a lavór vízen. Vagyis még mindig nem tartottunk a folyóvíznél, a fürdőszobánál. Bejártunk zuhanyozni a színházba, úgy is ott él a színész. Szerettük egymást, szerettek minket. A szerelem is akkor köszöntött rám, vittem a hónapos szobába a feleségem. Én nem tudok szeretet nélkül élni, igénylem, hozzá is szoktatott a jó sorsom.

Zenthe Ferenc és a válogatott tornász Oláh Katalin 1950-ben ismerkednek meg egy május 1-jei ünnepi műsor alkalmával, amelyben mindketten feladatot kaptak.

Oláh Katalin egy gerenda gyakorlatot mutatott be, a színész pedig képtelen volt levenni róla a szemét.
Az ismeretséget hamarosan házasság követi, bár az ifjú pár azzal számol: lesz a közeljövőben néhány szükségszerűen egymás nélkül eltöltött hetük. Ám Oláh Katalin végül különböző intrikák miatt kimarad a helsinki olimpiára kiküldött tornászkeretből. (Egyes források szerint a fővárosi tornász lobbi szorította ki a vidéki hátterű tornászt. Sz.Á.)

A Magyar Rádió 1-es stúdiója, 1961. Erdődy János A majlandi tornyok című rádiójátékának felvétele, Zenthe Ferenc és Gombos Katalin színművészek Fortepan / Szalay Zoltán

Amikor 1953-ban megszületik fiuk, ifj. Zenthe Ferenc, a pár már Budapesten él. Mindketten úgy érzik: fiuk érkezése még az olimpiai aranynál is többet ér.

(Az Oláh Katalin nélkül induló női tornászcsapat egy évvel korábban az ezüstig jutott a helsinki olimpián. Sz.Á.)
Zenthe Ferenc már házasemberként játssza el Debrecenben Cassio szerepét Shakespeare Othellójában.
Az előadást bemutatják a Vidéki Színházak Ünnepi Hetén a fővárosi Néphadsereg Színházában. Az egyetlen nagyobb lélegzetű Zenthe Ferenc biográfiát jegyző, egyébként gyalázatos múltú Molnár Gál Péter írja a könyvében:

Zenthe először játszott verses tragédiában. Mint ahogy végig színészpályáján: itt sem lehetett erőfeszítést érezni rajta. Tiszta tekintetű, becsületes fiatalember lett a köré font ármányok áldozata. Kiemelkedett ártatlansága a bordal jelenetben, amikor Jágó leitatja az italhoz nem szokott derék fiút; hamar elveszti fejét, könnyű belerángatni a katonai fegyelmet és a város nyugalmát felverő zajongásba."

Zenthe Ferencet a következő, 1952-es 1953-as évadtól leszerződteti a budapesti Madách Színház.

Orrhosszal előzi meg azokat a debreceni kollégáit – Soós Imrét, Márkus Lászlót, Mensáros Lászlót –, akik hamarosan ugyancsak a fővárosba kerülnek, s kerülnek majd Zenthe Ferenchez hasonlóan – persze erősen más sorstörténetet hátrahagyva – a hivatás nagyjai közé.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!