Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Komlós Juci nyolc évig tagja a József Attila Színháznak. Az első években számtalan főszerepet osztanak rá. A színésznő utóbb Sardou Szókimondó asszonyságát említi majd leggyakrabban. Az 1959-ben bemutatott előadást Egri István rendezte, a színésznő játszótársai – mások mellett – Sinkovits Imre, Soós Lajos, Bodrogi Gyula, Kállay Ilona, Békés Rita. A Népszabadság ítésze, Bános Tibor írta Komlós Juci játékáról:
Sikeres, emlékezetes színpadi alakításai után most Hübscher Kata, azaz a szókimondó asszonyság szerepében lépett elénk. Komlós Juci nagy pillanatai a vígjáték második felvonásában vannak. Színes, gazdag tehetsége itt valóban mintegy a vezető szólamot játssza az együttes harmóniájában, ízlés és arány, gazdag kedély, sajátos kedvesség, vérbő komédiázás és egyúttal bensőséges átélés árad a játékából. Vannak hangjai, mozdulatai, amelyek bizonnyal sokáig emlékezetesek maradnak a nézők számára.
Ugyancsak kiugró siker a szintén Egri István rendezte Lope de Vega-színmű, A kertész kutyája.
A női főszerepet, Dianát játszó Komlós Juciról Füst Milán jegyzi le, hogy játéka még Bajor Gizi alakításának emlékével is felvette a versenyt.
1960-ban Komlós Juci elnyeri az érdemes művész címet.
1962-ben főrendezőként kerül a színházhoz Kazán István. A két művész között nincs nyílt konfliktus, a színésznőt másként érik sérülések. A főrendező egy alkalommal megkéri Komlós Jucit, hogy árulja el, mi a szerepálma. A színésznő megnevez egy Irwin Shaw-darabot. A főrendező nem sokkal később rendkívüli társulati ülést hív össze, ahol a társulatot fegyelmezve elmondja: tűrhetetlen, hogy egyes színészek szerepkövetelésekkel állnak elő. Hozzáteszi, nem akar nevet mondani, de elárulja, hogy mely darabról van szó, majd felemlíti az Irwin Shaw-művet.
Komlós Juci feladatai ritkulni kezdenek a József Attila Színházban.
1964 nyarán interjút ad a Film, Színház, Muzsikában.
A Thália Színházhoz szerződtem. 1957 óta a József Attila Színház tagja voltam. Jelentős szerepeket játszottam ott, A kertész kutyája Diana grófnőjét, a Szókimondó asszonyságot, a Váljunk el! női főszerepét. Érdekes magyar darabok színre hozatalában vehettem részt; úgy érzem, elsősorban ezekre az emlékekre kell gondolnom, és el kell felejtenem a keserűséget, melyben néha részem volt. Elsősorban a jövőmre figyelek. Nekem hallatlanul tetszik a Thália Színház munkája! (...) Csaknem minden előadásukat láttam. Korszerű ensemble az övék, a darab szellemében, egyénieskedés nélkül játszanak a színészek, és a rendező mégis módot ad, hogy egyre inkább kibonthassák egyéniségüket. S talán azért fejlődnek a fiatal színészek, mert érzik a rendezői bizalmat. Számomra is ez a legfontosabb.
A Thália Színházat igazgató Kazimir Károly őszintén elmondja a színésznőnek: színházában nemcsak nagy, hanem kisebb szerepeket is el kell játszania.
A negyvennégy éves színésznő annyit mond:
Vágjunk bele!
Komlós Juci évtizedekkel később úgy fogalmazott:
Nekem a színház volt az életem, minden partnerem a szerelmem.
Utóbbi lángolások maradtak lelki síkon. A színésznő arról is beszélt, hogy férje távozása után nem volt igénye a testi kapcsolatra. Az 1948-ban emigrált Földessy Géza 1956 nyarán Bécsben találkozik leánya édesanyjával és felajánlja a közös élet lehetőségét a nyugati világban.
Komlós Juci azonban tudja, hogy ott csak háziasszony lehetne. Áhítattal járja végig az osztrák főváros nevezetességeit, majd hazatér, hogy folytassa színészi pályafutását.
/Földessy Géza Párizsban a világhírű énekesházaspár, a magyar Eggerth Márta és a lengyel Jan Kiepura segítségével kerül be – német filmekben rendezte őket anno – az ottani színházi életbe rendezőként. Később Németországba ment második feleségével, s alapító igazgatója lett a Münchener Theater in der Brienner Straße színháznak, amelyet 1972-ig vezetett, majd időszaki társulatokkal dolgozott. 1995-ben, kilencvenéves korában hazalátogatott, s megrendezte leánya, Földessy Margit színiiskolájának növendékeivel Diego Fabri olasz író Jézus pöre című darabját. 2001-ben hal meg Münchenben. Sz. Á./
Komlós Juci időskorában őszintén beszél arról is, hogy anyaként alulteljesített. Lányát ugyan gyakran vitte magával a színházba, ahol más kollégák gyerekeivel töltötte az idejét, de a kislányt kisgyerekkorában leginkább saját édesanyja, illetve szép kort megért nagyanyja felügyelte.
Illetve nagyapja, Komlós Vilmos, aki lóversenyre is kivitte olykor Margitot, aki rajongott érte.
Unokája tizenhárom éves volt, amikor Komlós Vilmos 1959-ben elhunyt. Amíg élt, a maga színészi feladatai és a lósport iránti szenvedélye mellett is eljárt saját leánya bemutatóira, elfogultságát tagadva Komlós Juci minden színészi megmutatkozását tökéletesnek tartotta.
A színésznő pályafutása iránt ágyban időző édesanyja is érdeklődött, lánya kollégái hívták telefonon a bemutatók után, vagy mentek hozzá látogatóba. A világról a háború végén sarkos véleményt fogalmazó Komlós anyuka nem változtatott álláspontján, de az ifjú színészek között nem bírta eltitkolni remek humorát, akik rajongták, s úgy emlegették: a Vörösmarty utcai Kurír.
Komlós Juci nem tudott főzni, az egyéb háztartási feladatok is távol álltak tőle.
Amíg együtt élt a nagyobb család, az időközben Amerikát is megjárt színésznő nagynéninek, Pintér Rózsinak adott némi pénzt, hogy mosogasson el helyette, s végezzen el ez-azt. Betegségek idején, ha azok nem érintették a színésznőt, azért maga is igyekezett ellátni ágynak esett rokonságát, s általában gyors gyógyulást hozott az ilyenkor kizárólag makaróniból álló koszt. Mindezt az idős Komlós Juci megejtő öniróniával idézte fel.
1965-ben, amikor a színésznő csatlakozik a Thália Színházhoz, a szocialista Művészetért című lap riportban számol be arról az ügetőn megrendezett októberi eseményről, amelyet a Lósport Vállalat rendezett Komlós Vilmos emlékére. A kétkerekű skulkykról színészek hajtják a lovakat. A férfiak versenyét a Madách Színház művésze, Garics János nyeri. Komlós Vilmos fivére, Komlós Sándor a Nagybátonyi Téglagyár igazgatója adja át a díját.
A női futamon Csikós Rózsi végez az élen, aki akkor már hat éve visszavonult a színpadtól. Ő Komlós Jucitól veszi át a győztesnek járó jutalmat.
A futamok között színészek adnak műsort, de a lelátót is javarészt színészek töltik meg. Jelen vannak a Kiss Manyi által alapított Katicaklub tagjai is, akik a trafikokban árusított Katica kitűzőt viselik. Márkus László, Agárdy Gábor, Komlós Juci, mások. A színháziakból álló klub tagjai anyagilag, lelkileg is segítik egymást, ha valamelyikük bajba kerül a színházában, a privát életében. Közösen járnak színházat, filmet nézni, kávéházakba vagy kiskocsmákba hosszú beszélgetésre. Minden tavasszal kisétálnak az Andrássy útra – akkoriban Népköztársaság útja –, és addig nem érhet véget a séta, amíg a verebek le nem tojják őket, mert az szerencsét hoz.
Minden évben letojják őket a verebek, de szerencséjük marad forgandó.
A Katicaklub idővel komoly hálózattá fejlődik, de még abban is Márkus László a legnagyobb „primadonna", aki – akárcsak Kiss Manyi – Komlós Juci legjobb barátainak egyike. Éjszaka közepén is felhívja a színésznőt, ha lelki bánata van azért, ha egy kollégájától kapott videómagnón horrorfilmet nézett, s a félelemtől nem jön álom a szemére, akkor azért. Megesik, hogy a szomszédok ébresztik, mert Márkus művész úr furcsa dolgokat művel a ház előtt.
A színésznő kinéz az ablakon, Márkos László furcsán hajlong, mind mélyebben, mélyebben. Komlós Juci tudja, hogy Márkus László sosem iszik, részeg tehát nem lehet. Márkus végül lefekszik a járdára, arccal az aszfalt felé, karjai kitárva.
Hát ez mi?
- kiált le a színésznő az ablakból. Márkus megemeli a fejét, azt mondja:
Honthy Hanna meghajlása.
1972-ben mutatja be a Thália Színház Nyikoláj Pagonyin Arisztokraták című darabját, amely egy szovjet átnevelőtáborban játszódik. Komlós Juci az egyik elítélt anyját alakítja, aki a nézőtéren át érkezik a színpadra, a tábort keresve.
Márkus beül az előadásra, oda kér jegyet, ahol majd Komlós Juci felbukkan.
A színésznő érkezésekor Márkus felkiált:
Kit tetszik keresni, nénike?
A szovjet komédia közönsége először hallat felszabadult nevetést.
Komlós Juci kíváncsian, és az első néhány évadban lelkesen vesz részt a Thália Színház produkcióiban. Lelkesedése, szerepei mérete idővel csökken, de a kettő között nincs feltétlen összefüggés. Egy késői interjújában a tháliás éveket felidézve elmondta, hogy tháliás kollégái közül nagyon szerette Hacser Józsát, Drahota Andreát, Kozák Andrást, Esztergályos Cecíliát, Szabó Gyulát. Hangsúlyozta, hogy a jó színházi légkör feledtette az egyebeket. Beszélt arról is, hogy szerepei számának csökkenése nem bántotta, de kezdte úgy érezni, hogy ami a Thália Színházban történik, az egyre távolabb került attól, amivel azonosulni tudott.
1966-ban második évadát tölti a Tháliaban, amikor megkapja Klein néni szerepét Fejes Endre Mocorgó című darabjának első színrevitelében. Az Élet és Irodalom recenziója:
Szabó Gyula Mocorgója pompásan kidolgozott, hatásos és logikusan végigvezetett színészi munka; ha bizonyos pontokon félremegy, az inkább annak a következménye, hogy színészi ösztöne próbálja korrigálni a szerep gyengéjét. A nőszereplők (Dajka Margit, Polónyi Gyöngyi, Komlós Juci) szinte mind szerepük megíratlanságával küzdenek."
1967-ben a színésznő a finn eposz, a Kalevala színrevitelében kap feladatot. Élet és Irodalom:
A színészeknek valójában inkább csak szavalóművészi lehetőségeik adódtak. Bánki Zsuzsa, Keres Emil, Horváth Ferenc, Bitskey Tibor, Szirtes Ádám, Mécs Károly, Komlós Juci, Drahota Andrea és a többiek is szépen megfeleltek e feladatuknak.
Kazimir Károly kísérletező kedvű színházcsináló, Komlós Juci az újra nyitott, de hivatása lényegét szem előtt tartó színésznő.
Becsülettel eljátssza 1968-ban Eörsi István Sírkő és kakaó című ősbemutatójában a gonosz öregasszony szerepét, bár tudja, hogy
a karaktert eredetileg Latinovits Zoltánra írták, akinek férfiként kellett volna nőt alakítania.
Ehhez a kísérlethez végül Kazimir Károlynak sincs elég bátorsága, ezért Komlós Jucira osztják a figurát a Léner Péter rendezte előadásban. Bernát László írja utóbb az Esti Hírlapban:
Komlós Juci öregasszonya bűbájosan kedves, talán egy kicsit túlságosan is kedélyes. Nem arról van szó, hogy a kedélyesség ellentmond az abszurd öregasszony figurájának, hanem arról, hogy ez a kedélyesség csak úgy fogadható el, ha ezzel még jobban aláhúzatik félelmetessége. Ez az öregasszony nem volt eléggé félelmetes.
Komlós Juci teszi tovább a dolgát. 1977-ben eléri a nyugdíjkorhatárt. Egy este a színházba érve szembesül a ténnyel:
Horváth Terivel közös öltözőjükbe ifjabb színésznőket költöztettek, az idősebb kollégák jelmezeit, sminkkészletét, egyéb dolgaikat áthelyezték a férfistatiszták nehéz levegőjű öltözőjébe.
Másnap felkeresi igazgatóját, s bejelenti Kazimir Károlynak, hogy nyugdíjba vonul. A direktor marasztalná, de hiába.
1979-ben, két évvel nyugdíjba vonulása után szólaltatja meg a Hétfői Hírek újságírója a színésznőt. Az apropót Komlós Juci két, akkoriban képernyőre kerülő televíziós szerepe szolgáltatja. A Mesterházi Lajos Zebegényiek című írásából készült adaptációban éppúgy nagymamaszerepet játszik, mint a Mire megvénülünk című Jókai-sorozatban. A színésznő elmondja, hogy a színpadról lekerülve örömére vannak a televíziós lehetőségek.
Komlós Juci az ötvenes évektől kezdett forgatni, akkoriban – kollégáihoz hasonlóan – elsősorban sematikus propagandafilmek figuráiba igyekezett életet lehelni, nem is sikertelenül.
A hatvanas, hetvenes években rendszerint anyákat játszott karakterszerepekben, például Az arany emberben, de a hősnőket nem rá osztották.
1979-es interjújában említi a Thália Színházat is, ahol mind kevesebb feladatot kapott. Elárulja, hogy a Művész Színházat tartja a legkomolyabb alkotói műhelynek, ahol megfordulhatott. Ugyanakkor a József Attila Színháznál töltött éveit tartja a legsikeresebb korszakának, mely siker a közönség szeretetében is tükröződött - a tapsukban éppen úgy, mint a buszon, villamoson tapasztalt gesztusaikban.
Egyetlen olyan szerepet említ, amelyet szívesen eljátszott volna színházi pályafutása alatt, G. B. Shaw Szent Johannáját.
Szól arról is, hogy nemrég fejeztek be egy televíziós filmet, az örök Don Juant, amelyben először szerepelhetett együtt Margit lányával, akinek bízik a szakmai sikerében. Komlós Juci akkoriban már városmajori otthonában él, gyermekét egyedül nevelő lányával és a kis unokájával, Márkkal.
Molnár Gál Péter írja majd a kilencvenes években egy Komlós Jucit köszöntő születésnapi cikkében:
Lánya – Földessy Margit – is abbahagyta az apródszerepeket, amikkel a pécsi színházban elkezdte a pályáját. Elvégezte a főiskolát. Otthagyta a színipályát. De csak félig hagyta el. Színiiskolát nyitott. Kisgyermekeket tanít a könnyedebb kapcsolatteremtésre, lefaragja róluk bátortalanságukat, nyitott szemmel oldja meg a gyermeki félszegségeket.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
