Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár címmel jelent meg Demeter Szilárd legújabb kötete, aki elmondta, hogy ez a kötet azoknak szól, akik értik, mi a haza, illetve azoknak, akik nem értik, mekkora jelentésmezeje és megtartóereje is van ennek az avíttnak tűnő fogalomnak.
Az eszmélésem óta, legyen az a 16-17 éves kor, tehát mintegy harminc éve ezeken a kulcsfogalmakon gondolkodom, egyben élem is ezeket. Jelentős része a töprengéseknek arról szólt, hogy az az ország, amiben születtem, nem a hazám; és amit én magyar hazaként szeretek, az valahol távol van; az az ország, amiben éltem életem első évtizedeit, nem a hazám, pedig a szülőföldemen vagyok.
A szülőföld-ország-haza hármas átalakulásait, egymásba fonódásait mutatja meg ez a könyv – teszi hozzá. Demeter szerint
szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országhatáron belül található. Szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája, csak országa van.
Arra a kérdésre, miért nehéz ezt értelmezni, Demeter azt mondja, hogy a magyar–magyar párbeszédben sem könnyű ezt megértetni.
Nekünk, erdélyi magyaroknak van egy tipikus egzisztenciális tapasztalatunk erről: előfordulhat, hogy egy családon belül a nagymama és az unoka már nem értik egymást. Az unoka már románul beszél, a nagymama meg csak magyarul.
Demeter emlékeztetett: a Ceausescu-rendszerben élve megértettük, hogy a magyar anyanyelvi kultúrában élni nem természetes állapot, hanem napi választás kérdése. Hiszen nagyon könnyű átlépni a másik kultúrába, asszimilálódni. Olykor a szülők döntenek így, mondván, ezáltal jobban tud egy fiatal érvényesülni a román munkaerőpiacon.
Így azonban elvesztettünk egy magyart – ezt éreztük is a bőrünkön. És az, ami most Nyugat-Európában történik, részben az iszlám térhódításával, részben a woke-őrület miatt, azt az európai vagy nyugati identitást kezdi ki, amit ezelőtt nagyjából tíz évvel magától értetődőnek gondoltunk. Még csak a riasztó jeleket lehet látni, de azért könnyen előfordulhat, hogy a magyar nagymama és a magyar unoka hamarosan már nem értik meg egymást a kulturális kódok szétválása miatt.
Demeter Szilárd szerint
egyes skandináv országokban már nyelvcsere is történt, ott például a tudomány nyelve már az angol.
Ez itt még nem fenyeget, inkább afelé haladunk, hogy nem lesznek érvényes világmagyarázataink.
Egy idős professzortól hallottam, hogy a kortárs magyar líra kilencven százaléka ötlettelen, gondolattalan és nyelvben szegény. Ez a jelenség pedig a világ megértése elől zár el bennünket, kiszolgáltatottá tesz."
Pedig az együvé tartozás érzetét az anyanyelvi kultúra meg tudja tartani.
"Mégis kérdés számomra, hogy nemzettársként tudunk-e gondolni azokra, akik a valamikori Magyar Királyság területén születtek? Eddig a nemzetpolitika ebbe az irányba haladt, de most ezt újra és újra el kell mondani."
Az igazgató szerint a kulcsszó a közösség. Gyakran idézi:
A szabadsághoz minimum két ember kell, egyedül az ember nem lehet szabad, legfeljebb magányos.
Hozzátette: ezt miniszterelnök úr mondta az egyik beszédében és megragadt bennem, mert lényeglátó mondat.
Amikor tehát a szabadságról beszélünk, akkor közösségekről beszélünk.
Kölcseytől Bibóig mindenki konszenzuálisan azt gondolta a magyar eszmetörténetben, hogy az általunk megélhető közösség a nemzethatárig terjed. Ezen túlmenően túl általánossá válik, egyre kevesebb a közös kód.
Magyarként nem nagyon érezhetem felelősnek magam Lipót belga császár kongói rémtetteiért, bár ő is európai, keresztény és fehér bőrű, mint én. Én nem érzem a felelősséget aziránt, amit ő gyarmatosítóként Afrikában tett. De a mai fősodratú média kódexe szerint bűnös vagyok. Ami pedig a határokat illeti: beszélünk határon túli magyarokról, ami közigazgatási szempontból igaz, ám kulturális szempontból nincs erre a kifejezésre okunk. Mégis a jelenlegi kartográfiai országhatár mentális határrá merevedett a közbeszédben: határon túli színház, határon túli irodalom és a többi. Milyen határon van túl egy székelyudvarhelyi költő vagy egy szabadkai színész?
A teljes interjú ITT olvasható el!
