A nagy színész, aki a kommunista diktatúra idején sem engedett az igazából és börtönbe is zárták

Budapest, 2003. január 13. Darvas Iván színművész, aki részleteket olvas majd fel Kertész Imre: Sorstalanság című regényéből a könyv bemutatóján január 17-én a József Attila Színházban. MTI Fotó: Sándor Katalin

Az 1953-as Liliomfi című film főhőseként lett országosan ismert. 1956-ban kiszabadította börtönbe került bátyját, amiért utóbb több éves börtönbüntetésre ítélték. Darvas Iván a rácsok mögül szabadulva segédmunkásként dolgozott. A pályára visszakerülve a Vígszínház lett színházi otthona, s a Várkonyi Zoltán igazgatta teátrumban játszotta el azokat a főszerepeket kortárs és klasszikus drámák sorában, amelyek saját értékelése alapján súlyt adtak színészi pályafutásának. Az orosz anya és magyar apa gyermekeként született színész – generációjának s a honi színházművészetnek egyik legnagyobb művésze – úgy vélte, a börtönben megszerzett tapasztalatai éppen úgy hozzáadódtak színészi eszköztárához, mint mindaz a rettenet, amit a világháború során kellett átélnie. Ahogy élményanyagként szolgált számára szülei feszültségekkel teli, olykor a teatralitásig fokozódóan szélsőséges kapcsolata is. A szerepeit valóságtöredékekből felépítő, bármely műfajban hiteles alakításokat nyújtó Darvas Iván mindemellett sosem adta fel arisztokratikusan elegáns, egyben finoman ironikus attitűdjét, amely tökéletes ellentéte volt mindannak, ami a kommunista diktatúra, azaz a Rákosi-éra, majd a Kádár-rendszer hétköznapjait jellemezte.

János és Antonyina

Darvas János Losonc közelében, Ipolymagyariban született szegényparaszti családban 1891-ben. Eredeti vezetékneve Dezslik, amit magyarosított. Korán árvaságra jutott, ám minden akadályt leküzdve 1910-ben leérettségizett Losoncon.

Még abban az évben kiadják Komlós Aladárral és Mittay Begyáts Lászlóval közös első verseskötetüket Bontakozó szárnyak címmel.

Az egyetemet Debrecenben kezdi meg, Kolozsváron diplomázik magyar-latin szakon 1914-ben. Megjelenik első önálló verseskötete is, A csönd felé. Aztán bevonul hadapródnak. Az első világháborúban Galíciában esik fogságba, 1922-ben szabadul. A szibériai hadifogolytáborban alapított zenekar tagjaival indulnak Magyarország felé. Moszkváig jutnak, ahol Darvas János maláriától, éhségtől, a fogságban rátört egyéb betegségektől legyengülve kórházba kerül.

Még nem dől el, a halál felé tart -e, vagy lesz maradása az életben, amikor ott akad szeme a Vöröskereszt egyik ápolónőjén, egy szép orosz leányon.

Antonyina Jevdokimova édesapja, Vaszilij Feoktyisztovics Jevdokimov egy gabonanagykereskedő három fiának egyike, aki a tisztes polgári létet hátrahagyva színésznek állt, valamint darabokat rendezett és írt. Vaszilij Jevdokimov leánya, Antonyina és fia, Alekszandr édesanyját, egy gazdag úri család gyermekét az ablakon át szöktette el otthonából s vette nőül. Elsőszülött leánya három-négy éves volt, öccse pár hónapos, amikor anyjukat elvitte a tüdővész. Vaszilij Jevdokimov az 1905-ös forradalmi megmozdulások idején Szentpétervár elsőszámú teátrumának, az Alekszandrinszkij Színháznak megbecsült tagja.

Miután belekeveredik a forradalmi eseményekbe, kiteszik a társulatból.

Truppokkal járja az országot, fő művével, a Temetetlen holtakkal, amelynek rendezője s egyik színésze is. Gyermekeire utazásai közben egy Galina nevű nevelőnő felügyel, akiről leánya, Antonyina csak tizenkilenc éves korában tudja meg, hogy egyben apja szeretője.
Az apa és lánya közötti viszony addig sem volt harmonikus, de akkor Antonyina eldönti: végképp megszakítja kapcsolatát az apjával. Moszkvába megy, és a szaktanfolyam elvégzése után – az 1917-es forradalom zűrzavarában – betegápoló lesz az egyik központi kórházban.

Néhány évvel később ott akad össze a pillantása az őt bámuló magyarral, és annak a halálszélről rávetülő tekintete is buzgóbb törődésre késztetik.

Darvas János sápadtsága múlik, pírt kap az amúgy igen jóvágású férfi. Alighogy lábra áll, összeházasodnak a szép orosz leánnyal. Az ifjú feleség hivatalos engedélyt kap, hogy elhagyja hazáját, így együtt érkeznek Magyarországra.

Prágai abszurdok
Darvas János előbb Losoncon – akkor már Lučenec – lesz szerkesztő a Kisiparos című lapnál. A házaspár jövedelme igen csekély, első gyermekük, Attila születésénél Darvas János segédkezik a bába mellett, mert orvosra nem futja. Darvas János jövedelmezőbb megélhetést keres. Bején, a Szentiványi kastélyban lesz a grófi gyermekek házitanítója.

Ott születik meg második fiuk, Szilárd – majdan Iván – 1925. június 14-én. Mire eszmélni kezd, a család már Prágában él.

Darvas János a Prágai Magyar Hírlapnál kap szerkesztői állást a kulturális és a belpolitikai rovatok vezetőjeként. De nem akarja cseh iskolába íratni a fiait, ezért német tannyelvű intézménybe küldi őket. A németet még nem beszélik, így eshet, hogy Szilárd – egy helyzetet félreértve – a zsidó diákok csoportjával kezdi meg hittantanulmányait. Apjának tűnik fel idővel a félreértés – fia ellenőrzőkönyvének bejegyzése alapján –, akkor közli a tanári karral: elég, ha a németre megtanítják a gyermekét, a héberről lemond.
Szilárd a bátyjával együtt hamar el is sajátítja a németet. A nyelvek kapcsán a fiatalabb fiúnak azért akadnak problémái.

A magyarról eleinte azt gondolja, hogy az az apja által családi használatra kitalált titkos nyelv. Idővel megérti, hogy azt egy egész nép beszéli, de semmi emléke arról az országról.

Édesanyja révén az orosz is az anyanyelve, de csak a forradalom elől Prágába emigrált orosz kolónia tagjait ismeri. Fura szerzetek. Összejöveteleiken Oroszország-anyácskáról ábrándoznak, sokat isznak, és a szeánszok végül nagy közös sírógörcsben végződnek. A két Darvas fiú egymás között németül kommentálja a történéseket.

Amikor pedig az oroszok zokogni kezdenek, nekik muszáj nevetniük.

Ugyanakkor a két fiú között nem teljes a harmónia. Attila idősödve sem tudja megbocsátani, hogy kétéves korában öccse érkezése elvonta róla a szülői figyelem fókuszát.

Ha nem együtt nevetnek a világ abszurditásain, akkor a báty gyakran tör borsot öccse orra alá – furfangosan vagy otrombábban.

Nincs összhang a német iskola diákjai és a cseh iskolák tanulói között sem. Utóbbiak, ha összesodródnak az előbbiekkel a villamoson, kötekedve kérik ki maguknak, hogy a német iskolások nem az ő nyelvükön beszélnek. Általában a cseh iskolások vannak erőfölényben, ha már nagyon feszül a helyzet, a német iskolások inkább leszállnak a villamosról. Az egyik ilyen alkalommal egy cseh fiú kinyújtja lábát az induló járműről, a bakancs fejen találja Szilárdot.

Feje nem sérül, de egy életen át emlékszik majd az epizódra.

Prágai csodák

A fiúk édesapja egyre inkább számkivetettnek érzi magát Prágában. Alkotói kedve csökken, mind zárkózottabb, a szerkesztői feladatait túl inkább csak fordít. Az sem jelent számára különösebb örömet, amikor 1934-ben Reviczky-díjat kap Hegyország hangja című kötetével, amelyben szlovák szerzők műveit ültette át magyar nyelvre.

Nem sokkal később esik meg: Szilárd akkor ér haza az iskolából, amikor édesanyját elviszi a mentő.

Darvas János igyekszik megmagyarázni fiainak édesanyjuk öngyilkossági kísérletét: a felnőtteknek olykor éppúgy elegük lesz mindenből, ahogy a gyerekeknek játék közben a játékból, és míg a gyerekek akkor sírva azt kiáltják, „nem ér a nevem", a felnőttek néha mást is tesznek. Beszél arról is, hogy az idegbaj éppolyan betegség, mint a gyomorrontás vagy a kanyaró, csak kicsit veszélyesebb.

Szilárd előtt végül a bátyja fedi fel kurtán és németül anyjuk tettének hátterét: „Liebeskummer! Russin eben!" „Szerelmi bánat! Hiszen orosz!"

Darvas Szilárd karakterét tízes éveinek elején egyrészt a sajátos családi viszonyok formálják. Másrészt a világvárosként lüktető, sokszínű Prága is hatással van rá.
Édesapjuk sosem titkolja fiai előtt esendőségét. Tévedéseit elismeri, egyenrangúnak tartja a gyermeket a felnőttel. Ugyanakkor Szilárd érzi magában a hajlamot mindarra az érzelmi túlhevülésre, amely édesanyjuk szláv lelkületének sajátja. Szereti szüleit, ezért erős lelkiismeretfurdalással lesz belőle iskolakerülő. Prága vonzereje mellett az is erre ösztönzi, ahogy tanárai bánnak a diákjaikkal. Felülről, lekezelően beszélnek velük. Tévedéseiket sosem ismerik el, s büntetik a diákot, aki felhívja azokra a figyelmüket.

Jobb Prágában elmerülni, mint iskolába járni.

Szilárd szereti a város utcáit, kapualjait, parkjait, boltjait, mozijait. Iskolatáskáját lépcsőházuk egy szegletébe rejti reggelente, és a minden villamosra érvényes diákbérletével utazik ki egy-egy még ismeretlen városrészbe. A villamosról leszállva felhajtja gallérját, arcát elrejtve igyekszik visszatalálni az ismerősebb negyedekbe. Azt képzeli ilyenkor, hogy nagy gaztettek elkövetője, nincs senkije, aki szeretné s akit szeretne – miközben bűnei miatt vadászik rá a világ.

Szentül hiszi, hogy felnőve bűnözővé lesz, de nem köznapi, hanem minden földrészen hírnevet szerző szélhámos.

Fantáziáját filmélmények is inspirálják, ha nem csavarog, akkor ott ücsörög a délelőtt is működő, áporodott levegőjű mozi vetítőtermének vászna előtt.

Viszlát, Prága!

Darvas Szilárd prágai kóborlásai közben botlik bele egy filmes stábba. Néma filmet forgatnak. A többször megismételt jelenetet – egy fess, elegáns színész és egy ugyancsak elegáns, szépséges színésznő utcai találkozását – kurblis kamerával rögzítik. A felvételek között a színészek, a rendező, az operatőr és más stábtagok jókedvvel beszélgetnek, ugratják egymást. Nem csupán a jelmezek követik a legújabb amerikai divatot, minden stábtag úgy van öltözve, mint a filmes újságok sztárjai.
Szilárdot lenyűgözi a választékos lazaság és a munkájuk, ami valójában csak játék a munkaidő kellős közepén. Moccanatlan nézi végig a forgatást, s annak részvevői még el sem húznak sportautóikkal, amikor már tudja:

eldőlt a sorsa, nem bűnöző lesz, hanem egészen más.

1938-ban betölti tizenharmadik évét. Akkoriban derül ki: az Oroszországban egy évvel korábban kezdődött politikai tisztogatás során a Darvas fiúk édesanyjának testvére, Alekszandr a családjával együtt eltűnt. Az őrnagyi rangban vasúti mérnökként dolgozó Sura elvesztése sógorát is megviseli.

Darvas János úgy tartotta s többször említette is neje és gyermekei előtt, hogy Sura az egyetlen normális ember a családban.

Nem sokkal később az első bécsi döntést követően megtörténik Csehszlovákia feldarabolása, Lučenecből ismét Losonc lesz. A Darvas család Budapestre költözik. Darvas József a Prágai Magyar Hírlap mintájára létrehozott Felvidéki Magyar Hírlapnál lesz szerkesztő, idővel a Függetlenség és a Magyarország című napilapnál.
Az 1938-as első, majd az 1940-es bécsi döntés, az elcsatolt területek visszajuttatása inspirálón hat rá. A háború előrehaladtával azonban Darvas János ismét egyre többet szorong, szorongása olykor rettegéssé fokozódik.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!