Paudits Béla: miért nyomorogva halt meg a korábbi nagy sztár?

Budapest, 2004. október 22. Paudits Béla színművész énekel a Paudits Paudium avagy műfaja Paudits című önálló zenés estjén, amelyet október 22-én mutatnak be a Madách Stúdióban. MTI Fotó: Nándorfi Máté

Paudits Béla aktív éveiben népszerű és sokat foglalkoztatott színművész volt. Színpadi pályafutása nagy részét a Madách Színház társulatában töltötte, főként epizód és karakterszerepeket bíztak rá, amelyek sűlya kapcsán mind elégedetlenebb lett. Mégsem csupán a Macskák egyik emblematikussá lett figurájában bizonyíthatta színpadi képességeit. Miután elhagyta a színházat, majd némi, a vendéglátóiparban tett kitérő után visszatért a társulathoz, egyéb – talán későn jött – főszerepekben is nagyszerű alakításokat nyújtott. Ugyanakkor – amikor éppen színészként működött – sokat foglalkoztatta a televízió, a rádió is. Legnagyobb szakmai kiugrását azonban önálló műsorainak köszönhette, amelyeket maga állított össze, elsősorban a múlt század húszas-harmincas éveinek slágereiből, s amelyekkel korosztályoktól függetlenül elkápráztatta a közönséget. Egykori tanára, Kerényi Imre mondta az egyébként nehéz természetű művésznek: habitusa alapján jobban illett volna annak a korszaknak a világához, amelyet a dalokkal megidézett; amúgy pedig egy egyszemélyes színház lenne a legmegfelelőbb szakmai terep a számára. Utóbbit voltaképpen megteremtette magának, de a maga habitusa éppen úgy akadálya volt, hogy meg is tartsa azt, mint a saját múltjából hozott hendikep. Élete utolsó évtizedeiben végleg feladta a hivatását, de kanadai gyémántművesek kifutófiújaként sem talált nyugalmat, ráadásul idősödve súlyos betegségek is gyötörni kezdték. Sokat kárhoztatta a bulvárt a művészi tevékenységek értékvesztéséért, általában bulvárlapokban megszólalva, amelyek egészsége romlásáról éppen úgy beszámoltak, mint egzisztenciális megroppanásáról. Utolsó éveiben egy férfibarátja gondoskodott róla tiszteletet érdemlő önzetlenséggel, akiről – cáfolva az egyéb feltételezéseket – azt mondta, hogy fiaként szereti. Leányáról is szeretettel szólt, akiről csak a színész halála után derült ki, hogy nem a vér szerinti leánya.

Csak nevet a jóslaton
Paudits Béla osztálytársa, a színésznek készülő Koroknay Géza ösztökélésére jelentkezik a Dózsa György úton működő Sztaniszlavszkíj Stúdióba, ahol olyan művészek tanítanak, mint például Bánffy György, Mensáros László, Bánki Zsuzsa, Újlaky László.

Paudits Béla szerepet kap a stúdióban színre vitt Ingmar Bergman-darabban.

A tükör által homályosan című művet megtekinti a Film Színház Muzsika egyik újságírója, aki azt gondolja, hogy Paudits a színművészeti főiskola hallgatója. Béla kacagva vallja meg: ő csupán egy ipari tanuló.

A fényképe mégis bekerül a lappba egy pársoros tudósítás mellé, a nevét ekkor írják először Paudics helyett Pauditsnak.

A Sztanyiszlavszkíj Stúdiót azonban – amely a hatalom által nem támogatott műveket is színre vitt – hamarosan feloszlatják. A társaságtól elköszönő stúdióvezető, a színházrendező Szécsi Lajos a következő jóslattal zárja le a működésüket:

Nézzétek, innen Tahi Tóth Lászlót, Sipeki Tibort már felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A következő Paudits Béla lesz. Vele még találkozom, a többiektől szeretettel búcsúzom."

A többség elkámpicsorodik, a nevezett csak nevet a jóslaton. 

Paudits Béla már döntött: az Iparművészeti Főiskolára jelentkezik.

Csakhogy az érettségi vizsga előtt összerúgja a port az osztályfőnökével, egy munkásemberből lett szakoktatóval, aki nem támogatja a fiú terveit. Megtagadja az osztályfőnöki ajánlást az Iparművészeti felvételijéhez. Magatartásból pedig hármasra osztályozza, és közli a fiúval – színköri munkájának ismeretében –, hogy

hármas magatartással az ajánlás tekintetében talán elnézőbb Színművészeti Főiskolán is hiába próbálkozna.

Paudits Béla némi tűnődés után bemegy a Színművészeti Főiskolára, ahol a tanulmányi titkár, Tiszeker Lajos felvilágosítja:

faipari mestere badarságokat beszél, majd kezébe nyom egy jelentkezés lapot.

Paudits Béla az első felvételi fordulón eltölt némi időt a vizsgaterem dupla ajtajai közötti sötét résben, mire ráeszmél, hogy még egy kilincset le kellene nyomnia. Tanárai utóbb azt mondták: már az a különös zavarodottság felkeltette érdeklődésüket, amely az „akadálypályán" túljutva kiült az arcára.

Versmondásait, monológjait mindhárom felvételi fordulóban gyorsan leállították. Paudits ezt minden alkalommal a biztos vesztesek nyugalmával nyugtázta, holott csak arról volt szó, hogy

a tanári kar tagjai pár mondata után érzékelték: a szilfid karakter erős tehetség.

Énekelni azonban még nem tudott. Amikor a harmadik rostán megkérdezte, hogy egy dalt is előadjon-e, Nádasdy Kálmán nem mímelte a rémültet, amikor felkiáltott:

Ne!"

Mindemellett Paudits Béla 1967-ben megkezdte színművészeti tanulmányait Ádám Ottó osztályában.

Nagypofájúak között
A száznyolcvan centiméter magas, hatvan kilós Paudits Béla elsőéves főiskolai hallgatónak nem csupán testalkata miatt van kisebbrendűségi érzése. Társai magabiztossága, céltudatossága is nyomasztja. Amikor szorongása dühbe fordul, akkor magában úgy fogalmaz:

A főiskolások többsége lila ködbe burkolózik, s nagy a pofája."

Eleinte azonban saját feladatai kapcsán tele van bizonytalansággal.
Amikor egy helyzetgyakorlatban meg kellene ölelnie egy osztálytársnőjét,

szorongva kérdezi osztályfőnökét, hogy miként kezdjen hozzá?

Ádám Ottó azt feleli:

Fonja át karjaival, s vonja maga felé!"

Megteszi, de kissé sután, társai megmosolyogják. Akkor is ugratják olykor, amikor görcsein túllendülve hiteles az osztálytermi színpadon.
Paudits Béla, amikor kritikus megjegyzést kap társaitól vagy a tanáraitól, hajlamos azonnal elfogadni az észrevételt, napokig szenved tőle.
Évekkel később, már ismert színészként jut eszébe édesanyja egyik sajátos terápiája. Amikor fia otthon elpanaszolta, hogy valaki rosszul szólt hozzá, bántó megjegyzéssel keserítette, akkor édesanyja leültette, és arra kérte: képzelje magát a másik helyébe, próbálja megérteni, mi késztette sebet hagyó szavakra.

Kamaszkorára Paudits Béla az anyai terápia következtében bizonyos lesz benne, hogy bármely róla mondott ítélkezés jogos, helyénvaló.

Paudits Béla első év végén arra számít, hogy bizonyára kibukik az osztályból.

A záróvizsgán színre vitt jelenetekben tehetsége éppen úgy megmutatkozik, ahogy az önértékeléséből adódó alkalmi darabossága, sutasága is.

Ádám Ottó, hogy tanítványa belső vívódásai, bizonytalanságai nem a színészi képesség hiányaiból fakadnak; tud a fiú sajátos világlátású édesanyjáról, skizofrén nevelőapjáról.

Feladatának tartja, hogy megpróbálja mindazt feloldani, amit mindennek kapcsán fel lehet.

Persze áltatni sem akarja. Paudits Béla másodévtől nagy drámai karaktereket is eljátszhat a vizsgákon, ám Ádám Ottó azzal a kitétellel bízza rá a súlyos karaktereket:

pályára kerülve sosem osztják majd rá Rómeót vagy Hamletet az alkata miatt, de színi növendékként azokban is próbára teheti magát, tanulhat belőlük.

Zenés mesterség tanára, Nádasdy Kálmán, aki megtiltotta Paudits Bélának, hogy énekszámot adjon elő a felvételi vizsga utolsó fordulójában, másodévtől ugyancsak mind nagyobb figyelmet fordít a nyakigláb, csupa csont tanítványára.

Úgy véli, különleges orgánumával, hangterjedelmével egész jó műdalénekes lehet belőle, ha megtanul énekelni.

Nádasdy külön foglalkozásokon tanítja Paudits Bélának a műfaj minden csínját, de azt is engedi, hogy növedéke olykor maga jöjjön rá bizonyos énekesi kunsztokra.

Kihullik a haja, majd megizmosodik

Paudits Béla 1969 kora nyarán végez a főiskola második évfolyamán.

A Magyar Televízió a következő őszön rendezi az ötödik Táncdalfesztivált.

A zenei vetélkedő műsor szervezői a záróvizsgára készülő főiskolások között keresnek „új arcokat." Paudits Béla éppen egy musical részletét próbálja. A televíziós lehetőségről értesülve osztálytársát, Zala Márkot kéri meg, hogy írjon számára dalszöveget, Tom Jones egyik slágerére a mai castingnak megfelelő kamerapróbára. Produkciója meggyőzi a bírálóbizottságot. A további fordulókra kiosztják rá Deák Tamás-Fülöp Kálmán Futok a pénzem után című dalát. Akkoriban még nem megszokott, hogy a táncdalfesztivál résztvevői táncolva adják elő a versenyszámaikat. Paudits Béla koreográfiát is készít a produkcióhoz.

A közönségszavazatok alapján harmadikként kerül a tízfős döntőbe.

 

Paudits Béla 1969-ben Forrás: Youtube

A negyedik helyen végez a a vetélkedő záróeseményén, amelyet több millióan néznek a Magyar Televízió egyetlen csatornáján (a női előadók közül Késmárky Marika az első Az egy fiú a házból című számmal, a férfiak versenyében pedig Koós János a Nem vagyok teljesen őrült című dallal.) A futok a pénzem után Paudits Béla előadásban felkerül a legsikeresebb fesztiváldalokból kiadott nagylemezre, olyan előadók produkciói mellé, mint Aradszky László, Korda György, Koós János, Harangozó Teri, Kováts Kati, Zalatnai Sarolta.

Paudits Béla egyik napról a másikra országosan ismert lesz.

Nádasdy Kálmán mindemellett kikéri magának, hogy tanítványa bohócot csinált magából a televíziós vircsaftban. Ám büntetést nem kap, illetve csak közvetve a sorstól. Harmadévben megkapja Németh László drámájában Széchenyi szerepét, amelyhez a Nemzeti Színházból hozatnak számára parókát.

Az csak akkor derül ki, hogy a parókát elmulasztották fertőtleníteni, miután Paudits Béla haja csomókban hullani kezd, s a keletkező probléma orvosolhatatlannak bizonyul.

Az üstökét vesztő akadémista akkor határozza el, hogy testalkata kapcsán csak megpróbál acélosabb külsőre szert tenni.
Testépítésbe kezd, amely ezúttal eredményes. Megnő az étvágya és izmosodni kezd.

Mind vaskosabb karjai, feszülő combjai járását, mozgását is megváltoztatják.

Osztályfőnöke egy idő után rákérdez: nem beteg-e? Paudits Béla büszkén tárja Ádám Ottó elé, hogy minek köszönhető a mind feltűnőbb változás. Csendes szavú mestere akkor először irgalmatlanul leteremti balgaságáért, majd elmagyarázza:

hosszabb távon tervez azzal az egyedi egyedi karakterrel, amilyennek Paudits Bélát megismerte, feszülő izmú szép fiúkból bővebb a kínálat.

Diplomázni készül, majd feladni a pályát
Ádám Ottó a végzős Paudits Bélát a Madách Színházhoz szerződtetné.

Ám akkor még Ruttkay Ottó igazgatja a teátrumot, aki főrendezőjétől, Ádám Ottótól eltérően nem kedveli a különös és renitens „pálcikaembert."

Paudits Béla sértődésre való hajlama akkor lett nyilvánvaló, amikor Ádám Ottó és Nádasdy Kálmán törődése és a Táncdalfesztiválon megszerzett népszerűség hatására feloldódtak szorongásai.

Bizonyos helyzetekben igen tüskés, miközben az is tény, hogy a munkát komolyan veszi – amint hozzákezd.

Késései már a főiskolán is okoznak feszültségeket, ahogy majd színészként is le-lemarad a próbakezdésekről. Aluszékonyságának okait nem csupán az magyarázza, hogy már ifjan kedveli az éjszakát, annak minden örömeivel.

Az alvás szeretete – mint késői interjúiban megvallotta – esetében valójában menekülés volt a valóság kényelmetlenebb helyzetei elől.

Paudits Béla akkor tervezte először feladni a színi pályát, amikor megtudta: kérdéses, hogy végzősként helye lehet-e a Madách Színházban, ahol egyébként színházi gyakorlatát töltötte. (Beugróként játszotta Aljósát az Éjjeli menedékhelyben, a Hírmondót az Oidipusz királyban, és egyéb feladatokat is kapott.)

Attól tartott, hogy csak vidékről kap majd ajánlatot, márpedig semmiképpen sem akarta magára hagyni az édesanyját, nagyanyját az őrült nevelőapjával. Negyedéves színinövendékként azt fontolgatja, hogy a diploma megszerzése után inkább a vendéglátóiparban helyezkedik el, édesanyja segítségével.

Egy apróságról azonban megfeledkezett: akkor már két éve – Madách színházi gyakorlatos feladatai mellett – főszerepet játszik a József Attila Színházban.

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!