Jumurdzsák és társai: évekre eltiltották a kommunisták, legszebb korszakát vették el a legendás színésztől

Gyermekkora óta színésznek készült. Várkonyi Zoltán egy műkedvelő előadáson fedezte fel s ígérte meg a még tinédzserkorú színjátszónak: ha saját színháza lesz, ott állásba veszi. Úgy is történt, Bárdy György Várkonyi Művész Színházában kezdte a pályát, miután visszatért a halál pereméről egy végzetesnek tűnő háborús sebesülés után. Majd a Vígszínháznak lett a tagja, de ismét váltott. Egyik legnagyobb drámai alakítását a Madách Színházban 1956-ban színre került Németh László-mű, a Széchenyi Goldmark doktoraként nyújtotta. Más míves szerepek mellett Shakespeare Rómeóját is sikerrel formálta meg ott. Végül a Várkonyi Zoltán igazgatta Vígszínházhoz visszatérve talált rá igazi színházi otthonára, ahol olyan sikerszériákban játszott főszerepet, mint a Szerelem, ó! vagy a Furcsa pár. A szélesebb közönség ma már mégis inkább az Egri csillagok ördögi Jumurdzsákjaként emlékszik rá, vagy a Rádiókabaré Gugyerákja jut eszébe róla, amely utóbbi, általa kitalált karakterben a Kádár-kori „elbunkósodás" minősített eseteit idézte meg lényeglátóan. Civilben européer jelenség volt, puszta létezése is irritálta azokat, akik az ördögtől valónak tartották a polgári kultúrát. Az ötvenes évek végén azonban azért tiltották el hivatása gyakorlásától, mert állítólag vétett a szocialista erkölcs ellen. Bárdy György tagadta a vádat, de sem tárgyaláson – ugyanis az nem volt –, sem más fórumon nem kapott lehetőséget arra, hogy kiálljon magáért. Az eltiltás örökre szólt, a művész három évig erdészetekben dolgozott, ám aztán visszakerült a színi pályára, mert nélkülözhetetlennek bizonyult. Az akkor már Jászai Mari-díjas művész idővel megkapta az érdemes művész és a kiváló művész címeket is, de úgy vélte: hajdani meghurcoltatása is közrejátszott abban, hogy a szakma legfajsúlyosabb kitüntetése és címe kapcsán nem került szóba a neve.

A pillangó-effektus

Papp József Aradon született az 1880-as években. Az érettségit követően, vasipari tanulmányok után a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknél lett üzemvezető. 1919-ben pályát váltott. Nagyapja nyomdokaiba lépve – aki Aradon volt hentesmester, majd éttermet vitt – vendéglős lett Csepelen.

1932-ben Kispestre költözött, ahol megnyitotta a Gödör Halászcsárdát, amelynek egyik nagy szenzációja a szálkamentes halászlé volt.

A szálkamentesítés technikáját ugyan Singhoffer M. József, a Nagycsarnok legnagyobb halkereskedője dolgozta ki, de a sajátos filézési és főzési módszer tovább fejlesztése Papp József nevéhez fűződik
A kitűnő és gond nélkül fogyasztható hallevesnek olyan fővárosi művészek is nagy kedvelői lettek, mint

Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház tagja, a Színművészeti Akadémia igazgatója, illetve kollégája, Várkonyi Zoltán, akkoriban ugyancsak a Nemzeti társulatának tagja.

1939. június 11-én, vasárnap, a két művész a Gödör Halászcsárdában ebédel. Levesüket kanalazva olvassák az asztalokra kihelyezett, kézzel írt szórólapot, amely a Kispesti Református Ifjúsági Egyesület műkedvelőinek előadását hirdeti. Kodolányi János Földindulás című darabját a Református Kultúrház udvarán. A két művész azt is konstatálja, hogy a lelkészi hivatalban válthatók jegyek a produkcióra, 2, 1.50 és 1 pengős árban. Kiss felveti Várkonyinak:

Te, Zoli, menjünk el, hátha találunk valami gyöngyszemet.

Az előadás végén Várkonyi Zoltán azt mondja a főszerepet alakító tizennyolc éves fiatalembernek:

Ha egyszer nekem színházam lesz, magának helye van ott.

 

Pilisborosjenő, 1968. június 24. A dobó István alakító Sinkovits Imre és a Jumurdzsák szerepét játszó Bárdy György az Egri csillagok című új magyar film forgatási szünetében egy ágyúval ismerkedik a Pilisborosjenőn felépített díszletben. A filmet Várkonyi Zoltán rendezte Forrás: MTI/Tormai Andor

Papp József és leszármazottjai komoly fejezeteket írtak a honi vendéglátás történetébe. Papp József fia, András a 1950-es években lett vezető – s már életében legendás vendéglátós – a budapesti Mátyás Pincében. De az egy másik történet.

Ugyanakkor Bárdy Györgynek, a Földindulás főszereplőjének pályára kerülését jelentősen megkönnyítette az a tény, hogy Papp József a fémipart hátrahagyva a vendéglátást választotta. Miközben az is tény, hogy más szempontból bőven akadtak még legyőzendő akadályok a majdani színművész előtt.

Apa

Bárdy György 1921. május 26-án született Kispesten. Édesapja keramikus volt, több porcelángyárban is dolgozott vezető tervezőként.

Pozícióba jutva rendre úgy döntött, hogy önálló vállalkozásba kezd, mely döntéseket gyorsan érkező csődök követték.

Az első krach utána – Kispesten esett – a Kőbányai Csokoládégyárban helyezkedett el. Csokoládébabák műanyag burkolatára festett szemeket és szájakat, miközben alaposan meg kellett húzniuk a nadrágszíjat feleségével és fiával. Miután azonban tehetségét banális feladata ellenére is felismerték, ott is bekerült a cégvezetésbe, magas fizetéshez és háromszobás szolgálati lakáshoz jutott.
Akkori otthonukról Bárdy György így emlékezett:

Fantasztikus játszóhelyek voltak: a háztól öt méterre egy hatalmas erdő, valamint egy bánya, ahol gyerekolimpiákat rendeztünk. Az egész olyan vadromantikus volt: források, agyag, homok, megannyi csoda. Nekünk a bánya azt jelentette, mint Nemecsekéknek a grund.

A kisfiú azonban hamarosan zokogva ül fel a bútoraikat szállító stráfkocsi kocsisa mellé. Szabadságot kereső édesapja felmond a kőbányai gyárban, és ismét Kispesten kezd saját vállalkozásba. Csődök következnek, újrakezdések, újabb bukások.
 

Bárdy György az elemi első négy osztályában kitűnő tanuló. Később a legrosszabbak egyike.

Egy 1993-as interjújában így fogalmazott:

Valószínűleg a zaklatott élet okán romlottam le, mindenesetre az egyszeregyet még ma sem igazán tudom. Hosszan el kell gondolkoznom egy olyan komplikált feladaton, mint a hatszor kilenc.

Már diákéveiben dolgozni kényszerül. Apja fia jövőjét is a porcelániparban képzeli, a fiú gipszmodellkészítőként mutat is némi tehetséget
 

Tizenöt éves, amikor édesapja elhagyja az édesanyját.

Szülei hamarosan hivatalosan is elválnak. Bárdy György utóbb így emlékezett apja távozására:

Anyámmal együtt engem is elhagyott tulajdonképpen, bár tartottuk a kapcsolatot. Neki abban az időben volt egy kis kerámiagyára Pesterzsébeten, ahol rendszeresen meglátogattam, de igazán nem szerettem.

 

Anya

Bárdy György úgy tartotta, hogy a jó tulajdonságait az édesanyjától örökölte. Humort, az eredendő jóságot, türelmet, érzelmességet. Egyik interjújában így fogalmazott az édesanyjáról:

Szelíd, fantasztikus alkalmazkodókészséggel megáldott asszony volt. Haláláig együtt éltem vele, de sohasem volt köztünk konfliktus. Szegénykém sokat szenvedett apám miatt. Amikor elváltak (...), el kellett mennie segédmunkásnak. Naponta két órát gyalogolt, de ez a jámbor kis tündérke zokszó nélkül tűrt mindent.

Másik megszólalásában további részleteket is említett:

Elkerült a keresztapám vezetése alatt álló porcelángyárba, ott volt kénytelen dolgozni, amit nagyon szégyellek a mai napig is, hogy miért engedtem, miért kerültem olyan helyzetbe tizenhat-tizennyolc évesen, hogy erre rákényszerüljön, de így történt. A mai napig is fáj, hogy így alakult az ő sorsa. Nagyon komoly fizikai munkát végzett. A keresztapám volt az igazgató, akivel nagyon érdekes viszonyban voltam. Borzasztó szigorú, számomra nem kellemes ember volt. Jó volt hozzám, sokat tett értem, de olyan módszerekkel és olyan stílusban, ami engem nagyon irritált.

Bárdy György saját magáról ekként beszélt: „Kisgyerekként szelíd, jámbor kis bocika voltam. Gátlásokkal küszködtem. (...) Ám az élet úgy alakult, hogy mindezt gyorsan kinőttem. Kalandos gyerekkorom volt."

Szelíd kalandok

Gyermekkori otthona a Kispesti Atlétikai Club (KAC) tenisztelepének közelében volt. A nyolc éves kisfiú, aki már megtapasztalta a polgári lét kényelmét és a nincstelenség kínjait is, gyakran bámulja áhítattal az úri sport művelőinek játékát.

Egy nap bekönyörgi magát a pályára, ahol ütőt adnak a kezébe.

Utóbb majd jó utánzóképességével magyarázza, hogy már első alkalommal felhívta magára a klub edzőinek figyelmét. Hamarosan tagja lesz a KAC ifjúsági csapatának, majd bekerül a Vasas első osztályú játékosai közé. Itt köt életre szóló barátságot a nála négy évvel idősebb Asbóth Józseffel, aki az 1930-as években a kontinentális teniszranglista élén állt.

Budapest, 2000. 09.16. Az ELMÜ Rt. Népfürdő utcai sporttelepén jótékonysági teniszversenyt rendeztek neves politikusok, színészek valamint népszerű médiasztárok részvételével. A képen: Bárdy György színművész Forrás: MTI/Kertész Gábor

 

Bárdy György tizenhét évesen tagja lesz az ifjúsági teniszválogatottnak, de aztán kénytelen feladni a komoly költségekkel is járó teniszkarrierjét. Nem keseredik el. Mindig azt mondta: amióta az eszét tudta, nem volt számára kérdés, hogy színész lesz.

 

Már gyerekként is látott több színi előadást, mozidarabot, de elsősorban azt idézte örömmel, miként várta a Nemzeti Színház művészbejárója előtt a művészeket. Csortos Gyulát, Timár Józsefet, Szörényi Évát, Szeleczky Zitát, Jávor Pált. Megszólítani nem merte, de bámulni nagyon szerette őket. Egy alkalommal Csortos Gyula megszólította:

Mit bámulsz, kisfiú? Akarsz egy lakkcipőt?

 

Nagyon szeretnék egy lakkcipőt

- felelte a gyermek áhítattal. Csortos visszament a színházba, lakkcipővel tért vissza, átadta.
Bárdy György kamaszodva csatlakozik a Kispesti Református Ifjúsági Egyesület műkedvelő gárdájához. Édesapja nem éli meg fia majdani színészi pályára kerülését, de a már elvált férfi olykor megtekinti fia színre lépéseit az egyesület előadásaiban.

Véleménye minden alkalommal lesújtó. A fiú nem hisz az apjának.

Az 1939-es színházi évadban – vélhetőleg ismerősök ajánlására – kisebb szerepet kap a Vígszínház Maugham Az asszony és az ördög című művében Tarján György rendezésében olyan partnerek mellett, mint Karády Katalin, Rátonyi Róbert, Szabó Sándor, Szakáts Miklós.
1939 júniusában a műkedvelő kispesti reformátusok színre viszik – Takaró Károly lelkész rendezésében – Kodolányi János Földindulás című darabját, amelynek főszerepét Bárdy György játssza. A premierről nemcsak a játszók által készített szórólapok számolnak be, hanem a Magyar Nemzet színházi rovata is.
A kispesti bemutató napján, június 11-én Kiss Ferenc és Várkonyi Zoltán elfogyasztják az ebédjüket a Gödörben, megtekintik a műkedvelők produkcióját, majd Várkonyi Zoltán ígéretet tesz az ifjú Bárdy Györgynek, hogy adott alkalommal biztos helye lesz a színházában.

Karcos kalandok

Bárdy György hamarosan az orosz fronton találja magát. A légierőnél teljesít szolgálatot. Egy időskori interjújában azt mondta, amatőr pilótaként maga kérte, hogy oda sorozzák. (Arról a felelhető dokumentumok alapján nem beszélt nyilvánosan, miként lett amatőr pilóta.) A továbbiakat így idézte:

A háborúnak nagyon tevékeny résztvevője voltam, de erről részleteket azért nem szeretnék mesélni, mert ahányszor szóba kerül vagy gondolok rá, nagyon felzaklat. Háromszor meghaltam abban az időben Ukrajnában. (...) Ezek olyan, soha nem feledhető negatív élmények, amiket egy életen át hurcolok magamban. Nem lehet kiirtani teljesen, mert elképesztő kemény dolgok és emlékek. A mai napig is, bár egyre ritkábban, hál' Istennek, felriadok álmomból, mert zuhanok.

A színművész egy televíziós beszélgetésben idézte fel utolsó háborús sérülésének körülményeit és következményeit. Egy Voronyezs közeli dombon érte légnyomás, amely után hónapokat töltött süketen, némán, vakon és bénán. Sztaniszlauban (Stanislawow, ma: Ivano-Frankivszk, Ukrajna) a magyar 1. hadsereg hadműveleti területén található hadikórházába került. A visszavonulás során Munkácson, Ungváron ápolták, majd egy lovasszekéren a száz kilométerrel távolabbi Szatmárnémetibe szállították. Ott egy Katona Tibor nevű őrmester – felcser, vagy orvos, Bárdy György késői visszaemlékezésében már nem tudta pontosan felidézni – részesítette speciális kezelésben.

A sérült pilóta szeme körüli ideggócokat masszírozta, miközben – Bárdy György megfogalmazása szerint – „szuggerálta". Az eljárás hatásosnak bizonyult.

Már áll, már lépegetni is tud, amikor Katona Tibor megtudja, hogy a honvédség tábori színházának színészei Szatmárnémetibe érkeztek. Néhány prostituált és egy cigánybanda társaságában páciense kórtermébe invitálja őket. A találkozás olyan inspiráló, hogy a Bárdy György dalra fakad:

„A becsali csárda fala pandúrokkal körül állva, de kár, de kár. / Azok, akik körül állják, mind a betyárokat várják, de kár, de kár. / Iszom a bort, rúgom a port, ölelgetem a szép asszonyt, mert / a szépasszonynak az ábrázatja vitt engem a gyalázatba, de kár, de kár, jaj, de kár."

Bárdy György később elmondta: Katona Tibor eljárása mellett a saját, kiirthatatlan optimizmusa is segítette a regenerálódását.

Ám csak akkor kezdett hinni a teljes felépülésében, amikor kedve támadt nótázni.

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!