Jumurdzsák és társai: évekre eltiltották a kommunisták, legszebb korszakát vették el a legendás színésztől

Gyermekkora óta színésznek készült. Várkonyi Zoltán egy műkedvelő előadáson fedezte fel s ígérte meg a még tinédzserkorú színjátszónak: ha saját színháza lesz, ott állásba veszi. Úgy is történt, Bárdy György Várkonyi Művész Színházában kezdte a pályát, miután visszatért a halál pereméről egy végzetesnek tűnő háborús sebesülés után. Majd a Vígszínháznak lett a tagja, de ismét váltott. Egyik legnagyobb drámai alakítását a Madách Színházban 1956-ban színre került Németh László-mű, a Széchenyi Goldmark doktoraként nyújtotta. Más míves szerepek mellett Shakespeare Rómeóját is sikerrel formálta meg ott. Végül a Várkonyi Zoltán igazgatta Vígszínházhoz visszatérve talált rá igazi színházi otthonára, ahol olyan sikerszériákban játszott főszerepet, mint a Szerelem, ó! vagy a Furcsa pár. A szélesebb közönség ma már mégis inkább az Egri csillagok ördögi Jumurdzsákjaként emlékszik rá, vagy a Rádiókabaré Gugyerákja jut eszébe róla, amely utóbbi, általa kitalált karakterben a Kádár-kori „elbunkósodás" minősített eseteit idézte meg lényeglátóan. Civilben européer jelenség volt, puszta létezése is irritálta azokat, akik az ördögtől valónak tartották a polgári kultúrát. Az ötvenes évek végén azonban azért tiltották el hivatása gyakorlásától, mert állítólag vétett a szocialista erkölcs ellen. Bárdy György tagadta a vádat, de sem tárgyaláson – ugyanis az nem volt –, sem más fórumon nem kapott lehetőséget arra, hogy kiálljon magáért. Az eltiltás örökre szólt, a művész három évig erdészetekben dolgozott, ám aztán visszakerült a színi pályára, mert nélkülözhetetlennek bizonyult. Az akkor már Jászai Mari-díjas művész idővel megkapta az érdemes művész és a kiváló művész címeket is, de úgy vélte: hajdani meghurcoltatása is közrejátszott abban, hogy a szakma legfajsúlyosabb kitüntetése és címe kapcsán nem került szóba a neve.

Pártfeladat

Egy korábbi, még a személyes találkozásunkat megelőző cikk és Bárdy György kollégáival folytatott beszélgetések alapján készült rövid portréban így összegeztem a „gyilkosság" indítékait:

... a szocialista erkölcstan impotens ideológusai elunják a művész kortól idegen, derűs életszeretetét és megvonják működési engedélyét.

Amikor utóbb egy interjúban szembesítették ezzel az összegzésemmel, Bárdy György nem vitatta. Azt felelte:

Erről volt szó. Aczél elvtárs és kebelbarátai alighanem pártfeladatnak tekintették a magamfajták eltávolítását a pályáról. Mégpedig a szocialista erkölcs nevében. Ugyanakkor a döntéshozókat sem a szocialista, sem egyéb erkölcs nem nagyon zavarta.

Bárdy Györggyel egy időben, hasonló indoklással távolítják el a Nemzeti Színháztól Buss Gyulát is, aki azonban tovább folytathatta a pályáját vidéken. (Buss Gyula egy közlekedési baleset okozójaként kerül később másfél évre börtönbe, ám idővel elterjed a pletyka: azért tették hűvösre, amiért Bárdy Györgyöt eltiltották a szakmájától.)
Bárdy György a legtöbb interjújában hárította a konkrétumok felemlítését, de annyit elmondott: az eltiltáshoz vezető esetben

egy húsz éves lány volt a „kezdeményező", akiről utóbb tudta csak meg, hogy a honvédelmi minisztérium egyik vezetőjének a lánya.

Elképzelhető, hogy ő lehetett a koronatanú a színészek ellen megfogalmazott vádak kapcsán – a konkrét procedúra részletei nem kerültek nyilvánosságra.
Bárdy György egy későbbi interjújában mondta el:

Nem volt rendőrség, nem volt bíróság, nem védekezhettem. Sehol sem mutathattam be azokat a bizonyítékokat, amelyek megcáfolhatták volna a vádakat.

 

Budapest, 1957. november 25. Bárdy György színművész (j) üdvözli Jávor Pált a vonaton. A neves színművész 11 évi távollét után érkezett Magyarországra Forrás: MTI/Bartal Ferenc

Diszkrét lázadás
A Bárdy Györggyel egy időben a Nemzeti Színházhoz szerződő Bara Margit pályáját is hasonló módon törték ketté, „erkölcstelenségét" elsősorban a suttogó propaganda által terjesztett történetekkel bizonyítva.

 

Bara Margit egyik fő bűne az volt, hogy megközelíthetetlen volt a pártkorifeusok számára, valamint feleségül ment a többszörös olimpiai bajnok Gyarmati Dezsőhöz, aki köztudottan nem volt a rendszer barátja.

Bárdy György azután sem lett a rendszer barátja, hogy rábízták az 1954-es labdarúgó világbajnokságáról beszámoló filmhíradók, majd az eseményt összefoglaló dokumentumfilm narrációját.
Ifjabb pályatársa, Lukács Sándor írta róla:

Híres váci utcai sétáit nem lehet elfelejteni. Utolsó divat szerinti pulóverei, zakói, sportos szabású dzsekijei, lezserül átdobott sáljai kiríttak a Vörös Október Ruhagyár (VOR) termékeit viselő nagy többség közül. De legkényesebb a cipőire volt. Talán ő az egyetlen ember a világon, akinek még sáros időben is tiszta és fényes marad a cipője. És folytathatnám az elmaradhatatlan szivarokkal, melyekre szintén különleges gondot fordított. Jellegzetes aurája: egy évtizedek óta hozzákapcsolódó parfüm- és finom szivarfüstillat. Ezt hívjuk mi Bárdyszagnak. Ha bent van a színházban, már a portán érezzük. És ha ezek után bárki is azt hinné, hogy ő egy piperkőc, kizárólag a külcsínre adó figura, az téved. Öltözködése diszkrét lázadás volt az elbunkósodás, a létező szocializmus falanszter-dresszúrája ellen.

 

Képesi ügynök

1959. június 28-án a Népszabadság, 30-án a többi napilap is nyilvánosságra hozza a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége színházművészeti szakosztályának levelét. Egyebek között ez áll benne:

Ismertté vált, hogy Bárdi György színész, visszaélve azzal, hogy a közönség és különösen fiatalságunk szereti és becsüli a művészeket, minden igaz művészre jellemző emberséget levetve, középiskolás lányok tapasztalatlanságát kihasználva, erkölcsileg megengedhetetlen módon viselkedett. Tudjuk, hogy a megtartott, de még le nem zárt vizsgálat során kiderült, hogy Buss Gyula is, bár nem ennyire súlyosan, de hasonlóképpen vétett a művészi és az emberi etika ellen.

A levél végén – amely nem említi, miként vált mindez ismertté – közlemény tudatja, hogy a szakosztály levele alapján a

Művelődési Minisztérium Bárdi György működési engedélyét visszavonja, Buss Gyuláét felfüggeszti.

 

Korfestő, hogy a vonatkozó cikkekben Bárdy György nevét következetesen pontos i-vel írták.

Nem sokkal később a dél-amerikai emigráns magyarok Délamerikai Magyarság című lapjának 1959. szeptember 19-én közreadott cikke azt írja, hogy

szó sincs a két „vonalas" – vagyis a lap szerint kommunista – művész politikai üldözéséről,

annyi történt, hogy megrontottak egy kiskorú, 13 éves lányt, a történtek vokális részét magnóra vették, a felvételeket pedig a kollégáiknak is lejátszották, így értesült tettükről a Színházi Dolgozók Szakszervezetének titkára, aki azonnal megindította ellenük a fegyelmi eljárást.

A dél-amerikai lap narratívája a színészek kommunista elkötelezettségéről, állítólagos cselekményük részleteiről, illetve azzal kapcsolatban, hogy az eltiltásuk mögött nem volt politikai szándék, úgy terjed szét szerte a világ magyar lakta vidékein, mint a vírus.

Elgondolkodtató, hogy a kiskorú megrontása – ha valóban megtörtént – már akkor is bűncselekménynek számított az egypárti Magyarországon is, amelynek nem az illető szakmai helyzetére, hanem személyes szabadságára nézve voltak következményei.

 

 

Egy lehetőség

Eltiltása idején Bárdy György egy pasaréti társasház egyik lakásában él az édesanyjával, nem messze az egykori Jávor-villától. Első, Szemere utcai otthonát cserélte a pasarétire. A cserealapul szolgáló ingatlan egy Gutkov nevű orosz szakembernek köszönhette, aki a hazai szinkrongyártás megindulása idején tanította a szakma fogásaira a magyar színészeket. Bárdy Györgyöt különösen kedvelte, megbízta egy szovjet dokumentum sorozat alámondásával, és elintézte, hogy annyi gázsit kapjon, amennyiért a Szemere utcai lakást árulták.
A pályáról eltiltva egy szerény vasárnapi ebéd után Bárdy György azon tanakodik az édesanyjával, vajon miből fogja fenntartani a pasaréti lakást, amikor megszólal a telefon.

A színészt Balassa Gyula keresi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, egyben az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője.

Az 1903-ban született Balassa Gyula sajátos életutat tudhat maga mögött. 1937-ben szerzett államtudományi doktorátust a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. 1938-tól 1944-ig az Igazságügyi Minisztérium előadója volt, majd katonaszökevényként kapcsolatba került az illegális kommunistákkal. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, megválasztották a Közszolgálati Alkalmazottak Szabad Szakszervezetének titkárának. 1945 júniusában Nógrád–Hont vármegye főispánja és közellátási kormánybiztosa lett. 1946 februárjától 1950-ig altábornagyi rendfokozatban országos rendőrfőkapitány volt. 1948-ban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába és az V. kerületi pártszervezet vezetőségi tagja lett. Az 1949-es országgyűlési választáson a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról került a parlamentbe.

1950 augusztusában az Államvédelmi Hatóság letartóztatta, és a szociáldemokraták elleni koncepciós perben 12 év börtönbüntetésre ítélték, képviselői mandátumától megfosztották.

1955 novemberében szabadult, 1956 augusztusában rehabilitálták. Kiderült, szükség van a szaktudására.
Bárdy Györgynek – akivel Várkonyi Zoltán révén került barátsága – elmondja a telefonban, hogy a sajtóból értesült az „érdemeiről" – ezt a kifejezést használja –, és miután látta barátját egy erdész szerepében Makk Károly Ház a sziklák alatt című filmjében, arra gondolt, ő is felajánlana számára egy hasonló lehetőséget.

1962 - a Magyar Rádió 14-es stúdiója, baloldalt Téry Árpád és Gáti György, az asztalnál háttal Darvas Iván, szemben Bárdy György, jobbra Kállai Ferenc színművészek Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Három év jó levegőn
Bárdy György három évet tölt erdei környezetben.

Fákat mér, fákat vág, határdombokat épít, illetve az utolsó évben egy GAZ 69 típusú erdészeti dzsipnek lesz a sofőrje.

Ekkoriban a színháziak többsége elfordul a színésztől, ám erdészeti kollégáinak embersége sokat jelent számára.

Ráadásul stabil párkapcsolata van, amelyről Bárdy György így beszélt egy interjúban:

Nem elhanyagolható a hölgyek szerepe sem ebben a száműzetésben... Volt egy Macska becenevű nagy szerelmem. Egyszer csak megjelent (futólag már ismerték egymást.), elém állt és azt mondta: „Szervusz, Simonyi Edit vagyok, orvostanhallgató, harmadéves, és tudom, hogy most téged mindenki elhagy, meg se ismernek, átmennek a túlsó oldalra, én meg most itt volnék.

Macska az édesanyja tiltása ellenére tart ki Bárdy György mellett. Az erdőbe is eljár a színésszel, az egyetemi előadásokról ellógva segít fát vágni. Repül az idő.
 

Bárdy Györgyöt 1963-ban a kecskeméti színház főrendezője, Udvaros Béla hívja találkozóra.

Tud róla, hogy a színész éppen erdészként dolgozik valami marhaság miatt, de elsősorban művészi, rendezői víziói járnak a fejében, s azok megvalósításához szüksége van a színészre. (Udvaros Béla kiváló rendező volt, valamint Udvaros Dorottya édesapja, Dévay Kamilla férje.)
Bárdy György farönkökkel megrakott dzsippel érkezik a színházhoz. Udvaros Béla elmondja, hogy benne látja a tervezett Tragédia-rendezésének Luciferét.

Nonszensz

mondja, amikor megtudja, hogy Bárdy eltiltása örökre szól. Udvaros Béla ígéri, fut néhány kört az érdekében.
Bárdy György utóbb több interjújában elmondta, hogy alighanem Várkonyi Zoltánnak is kulcsszerepe lehetett abban, hogy visszakerülhetett a pályára. Beszélt arról is, hogy tudomása szerint végül a diktatúra erőszakos módszerei mellett érvelő kommunista vezető, a péknek tanult, Buci Gyuriként emlegetett Marosán György győzte meg Aczél Györgyöt, a kulturális miniszter első helyettesét – a háta mögött róla azt mondák: a miniszter első felettese –, hogy a színész legalább vidéken tovább gyakorolhassa a hivatását,

mert már inkább kontraproduktív, mintsem elrettentő a közönségkedvencek leckéztetése.

(Akadtak közöttük, akiket ötvenhatos vádakkal távolítottak el, de például Somogyvári Rudolfot Bárdy Györgyhöz hasonlóan zavaros hivatkozással tették félre néhány évre.)

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!