Jumurdzsák és társai: évekre eltiltották a kommunisták, legszebb korszakát vették el a legendás színésztől

Gyermekkora óta színésznek készült. Várkonyi Zoltán egy műkedvelő előadáson fedezte fel s ígérte meg a még tinédzserkorú színjátszónak: ha saját színháza lesz, ott állásba veszi. Úgy is történt, Bárdy György Várkonyi Művész Színházában kezdte a pályát, miután visszatért a halál pereméről egy végzetesnek tűnő háborús sebesülés után. Majd a Vígszínháznak lett a tagja, de ismét váltott. Egyik legnagyobb drámai alakítását a Madách Színházban 1956-ban színre került Németh László-mű, a Széchenyi Goldmark doktoraként nyújtotta. Más míves szerepek mellett Shakespeare Rómeóját is sikerrel formálta meg ott. Végül a Várkonyi Zoltán igazgatta Vígszínházhoz visszatérve talált rá igazi színházi otthonára, ahol olyan sikerszériákban játszott főszerepet, mint a Szerelem, ó! vagy a Furcsa pár. A szélesebb közönség ma már mégis inkább az Egri csillagok ördögi Jumurdzsákjaként emlékszik rá, vagy a Rádiókabaré Gugyerákja jut eszébe róla, amely utóbbi, általa kitalált karakterben a Kádár-kori „elbunkósodás" minősített eseteit idézte meg lényeglátóan. Civilben européer jelenség volt, puszta létezése is irritálta azokat, akik az ördögtől valónak tartották a polgári kultúrát. Az ötvenes évek végén azonban azért tiltották el hivatása gyakorlásától, mert állítólag vétett a szocialista erkölcs ellen. Bárdy György tagadta a vádat, de sem tárgyaláson – ugyanis az nem volt –, sem más fórumon nem kapott lehetőséget arra, hogy kiálljon magáért. Az eltiltás örökre szólt, a művész három évig erdészetekben dolgozott, ám aztán visszakerült a színi pályára, mert nélkülözhetetlennek bizonyult. Az akkor már Jászai Mari-díjas művész idővel megkapta az érdemes művész és a kiváló művész címeket is, de úgy vélte: hajdani meghurcoltatása is közrejátszott abban, hogy a szakma legfajsúlyosabb kitüntetése és címe kapcsán nem került szóba a neve.

Sztálin elvtárs, a legnagyobb dramaturg

Békés István személye kortünetként is megér egy kitérőt.
Békés (Fried) József férfidivatárú kereskedő fiaként született 1900-ban. A gimnáziumot a debreceni piaristáknál kezdte, a reformátusoknál érettségizett. Joghallgató lett, majd bölcsészetre váltott, de nem fejezte be az egyetemet. Debrecenben, Budapesten volt újságíró, majd Berlinben filmkritikus, egyben a Star némafilmgyár dramaturgja. A kommün bukása után Szolnokon bebörtönözték. Az 1930-as években baloldali nézetei és cikkei miatt ismét elhallgattatták. 1946-ban alapítója és szerkesztője lett a Jövendőnek, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság kiadásában megjelenő hetilapnak. 1946 és 1949 között a Magyar Rádió színházkritikai rovatát szerkesztette. 1949-ben kinevezték a Vidám Színház élére.
Főrendezője, a társulatához kényszerített, polgári kultúrájú színész-rendező, Apáthi Imre egy kolhozdarab színpadra állítása közben kifakadt, hogy ez az egész egy dramaturgiai képtelenség. Békés István azt felelte, hogy Sztálin elvtárs ezt nem így gondolná. Apáthi megjegyezte, hogy Sztálin elvtárs nem dramaturg.

Az igazgató figyelmeztette: Sztálin elvtárs dramaturgnak is a legnagyobb.

Mindezzel együtt nem sokkal a Vidám Színház 1951-es megszüntetését követően Békés Istvánt eszmetársai parkolópályára állítják. Elveszíteni azonban nem akarják.
A hatvanas évek végén egyik kitalálója és megalkotója a Szentendrei Teátrumnak, bár annak megindítása hivatalosan a nyári színház művészeti vezetőjének – Békés István sokak által kedvelt fiának –, Békés Andrásnak, illetve Zsámbéki Gábornak az érdeme. Mely játszóhely egyébként a jelen sorokat jegyző újságíró édesapjának, az akkori rendszert egyáltalán nem kedvelő Sztankay Istvánnak is számos sikeres színészi megmutatkozásra adott lehetőséget.

Egy interjú, egy cáfolat

Bárdy György egy 1997-es interjújában arról beszél – amely interjúban a Vidám Színház direktorának ÁVH-s módszerét is felidézte –, hogy a Vidám Színházban eljátszott imperialista fő gonoszok karakterei mellett olyan szerepet is megformált, amely magában rejtette a továbblépés lehetőségét. Gabriela Zapolska Dulszka asszony erkölcse című művét említi, amelyben egy „amolyan csikk-a-szájban, lezser figurát" játszott, s erre felfigyelve hívta át saját társulatához a Madách Színházat igazgató Horvai István, aki rendezője, Pártos Géza társaságában tekintette meg a Vidám Színház előadást.
Az 1997-es interjúra válaszul az Élet és irodalom című hetilapban egy káté monogramú újságíró kifejti, hogy a Dulszka asszony erkölcse című darabot sosem játszották a Vidám Színházban, amely játszóhely – teszi hozzá – nem a Vígszínház kommunista szellemű folytatása volt, mint azt a szerző szerint Bárdy György megszólalása sejteni engedi. A jegyzetíró ugyanakkor idézi Bárdy állítását a Vidám Színház ÁVH-s módszereket alkalmazó direktoráról.

Hozzáteszi: ha Bárdy György rosszul emlékszik a Dulszka asszony kapcsán, akkor talán egyebekben is becsapja az emlékezet.

Tény, a legnagyobb internetes sajtóarchívumban nincs nyoma a Vidám színházi Dulszka asszonynak, Bárdy György visszaemlékezésében talán azért említett egy, az ötvenes években Horvai István által a Madách Színházban is megrendezett, de a Vidám Színpadon be nem mutatott előadást, mert évtizedekkel később kínosnak érezte, hogy csupa papírmasé figura megformálása után hívták át a Madáchhoz, a korszak egyik legsikeresebb teátrumának társulatához.
A Vidám Színházban tapasztalható „furcsa" viszonyokról ugyanakkor több, akkoriban odavezényelt színművész is hasonlóképpen nyilatkozott.

Dörgő taps

Bárdy György 1951-ben, a Vidám Színház megszüntetésének évében szerződik a Madách Színházhoz, ahol főszerepek sorát bízzák rá.
Shakespeare Rómeóját beugróként kapja meg, amikor a címszerepet játszó színész, Darvas Iván megbetegszik. Bárdy eredetileg Tybaldot alakította, és amikor 1956 márciusában átveszi a szerepet a Pártos Géza rendezte darabban, még a kollégái is elcsodálkoznak. Bárdy György így emlékezett:

Még pályatársaim is nevettek. Hogyan játszhatom én ezt a tiszta hősi alakot, hiszen gonosz banditák, jellemtelen kalandorok figurái kapcsolódnak nevemhez. Én úgy érzem, a közönség mégis elfogadott Rómeónak is.

 

Budapest, 1953. november 3. "Rómeó és Júlia" A képen: Tolnai Klári Kossuth-díjas színművésznő (Júlia) és Bárdy György (Rómeó) Forrás: MTI/Várkonyi László

Alighanem a pályatársak is. Darvas gyógyulása után felváltva alakítják Rómeót. Amikor Darvas Iván, akkor Bárdy ismét Tybaldot játssza, ha ő adja a hősszerelmest, akkor Darvas megpihenhet, Tybald jelmezét Ferencz László ölti magára. (Júliát Tolnay Klári és Váradi Hédi játszották kettőzve.)

 

Timár József, a már életében legendás színművész, 1953-ban tért vissza a Madách Színházhoz közel négyéves eltiltás után.

1949-ben rótták bűnéül, hogy a hivatalos ideológiai elvárásoktól eltérően szavalta el a Szózatot, ezért egy ideig segédmunkásként kellett megélnie. Bárdy György hamar elnyerte az idősebb színész barátságát, aki arra intette:

Nem melegítünk, nem skálázunk, nem izgulunk! Játék, ez te marha! Színjáték!

Bárdy tartotta magát az intelemhez. A legnagyobb pályatársaihoz hasonlóan úgy teljesedett ki a színészete, hogy

színpadon túli jelenlétéből hiányzott a kisebb nagyságokat gyakran jellemző fontoskodás.

1956 kora októberében a Madách bemutatta Németh László darabját, a Széchenyit, amelyben Bárdy György Goldmark doktort alakítja. Évtizedekkel később részben politikai áthallásokkal magyarázza az alakítás átütő sikerét.

Amikor a Döblingbe érkező magyar urakat fogadtam, kimutatva a kertbe azt mondtam: »Most sétálnak az igazi bolondjaink...« Dörgő taps! Több perces! Alighanem a történelmi áthallásoknak is köszönhetően.

Demeter Imre írta a premier után a Film Színház Muzsika című lapban:

Bárdy György Goldmarkot játssza ragyogóan. Élete legjobb alakítása ez. Lélekrajzi remeklés, kísérteties mása a könyvből megismert „idegbeteg idegorvosnak", pontos, mesteri megvalósítója nemcsak a szerzői utasításnak, hanem az írói elképzelésnek is. Németh László (..) ezt írta Goldmark doktor szerepéről: »a főhősön kívül senkin sem múlik annyira, mint őrajta«. Ha látná, bizonyára elégedetten mondhatná: Bárdy megvalósította a legtöbbet: nem Timár nagy alakításának árnyékában, hanem az ő Széchenyi-formálását segítve és kiegészítve, félelmetes hűséggel kelti életre a kiégett, melankolikus idegembert.

 

Budapest, 1957. május 11. Bárdy György színész Németh László: Széchenyi című drámájában a Madách Színházban Forrás: MTI/Bartal Ferenc

A Bárdy, a Bárdy
1956. október 23-án a Széchenyi van műsoron.

A közönség is tud a városban zajló forradalomról, a művészek pedig érzik, jelezniük kell, hogy kiállnak a tüntetők mellett.
Bárdy György egy interjúban idézte fel az akkori történéseket:

Darvas Iván piros-fehér-zöld zászlóval jött be a színházba, mint a forradalom istene. Engem kilöktek a függöny elé, mondjak el egy verset. Gyerekkoromtól fogva tudtam az Új tavaszi seregszemlét Adytól. Telitalálat volt. Őrjöngve ünnepeltek, mondanom sem kell. És természetesen aznap ment utoljára a Széchenyi. Akkor nekem is nagyot dobbant a szívem.

1957-ben Bárdy György egy önérdekű sportvezető intrikus szerepét, Bakonyit formálja meg a a Nehéz kesztyűk című filmben. A Varasdy Dezső rendezésében készülő mű főhőse ökölvívó, akit az akkor már háromszoros olimpiai bajnok Papp László alakít, míg feleségét egy szép, ifjú színésznő (későbbi pályaelhagyó, jelen sorok írójának édesanyja), Kun Magdolna. Az egyik jelenetet a Tihanyi Sport Szálló teraszán forgatják, a terasz előtt civilek sokasága bámulja a sportlegendát és a szép színésznőt. A bámészkodók között egyszer csak suttogás fut végig, s a fejek a szállóhoz vezető út felé fordulnak.

Az úton nyitott, fehér sportkocsi közeleg, aki vezeti, úgy fest, akár egy hollywoodi filmsztár.

 

A Bárdy, a Bárdy...

Nem csitul a suttogás. A fehér sport Wartburgot NDK-s tervezői egy akkori sport Mercedesről koppintották, egyetlen darab van még belőle az országban, az piros és Kazal László birtokolja.
Bárdy György nagy kedvvel utazgat a magáén a főváros és Tihany között, és nem titkolja, hogy ennek olyan előnyei is vannak, amelyeket egy független férfiember ki is használ.

Egy szál sárga rózsa

Bárdy György a Nehéz kesztyűk forgatása idején már túl volt egy gyors lefolyású házasságon. Felesége, az 1929-ben született Kreibich Margit a Képzőművészeti Főiskola festőművész szakának elvégzése után, 1953-tól a Madách Színházban dolgozott díszlettervezőként. Bárdy György egy időskori interjújában így fogalmazott a házasságuk kapcsán:

„Az egy rövid történet volt, de nem volt annyira rövid, mint kellett volna. Isten tudja, hogy estem abba a dologba bele. Nagyon szép szerelemnek indult, aztán gyalázatos házasság lett belőle."

A nősülés előtt Bárdy György együtt játszott Timár Józseffel a – Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon című műve alapján készült – A körtvélyesi csíny címmel színre került darabban. Egy közös jelenetük során Timár József betoldott egy, a szövegkönyvben nem szereplő kérdést a még csak a házasságára készülő Bárdy Györgynek:

Jó, jó, kolléga! De mi indokolja az ön küszöbön álló házasságát?

 

Bárdy György kivágja magát a váratlan színpadi szituációból, majd nem sokkal azután, hogy a házasság megköttetik, abból is.

Kreibich Margit 1956 után külföldön folytatta pályafutását Bárdy Margit néven. Díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott német televíziós csatornának, neves német színházaknak, és operaházaknak, de kapott felkérést a párizsi Théâtre du Châtelet-től és a londoni Covent Gardentól is. Munkáiból Nyugat-Európa számos országában rendeztek kiállítást, a nyolcvanas évektől Magyarország több városában ugyancsak. A világhírűvé lett művész idősebb korában Badacsonyban vásárolt házában töltötte alkotó idejének egy részét.
Amikor a Duna Tv a nyolcvanöt éves Bárdy Györgyöt köszöntötte a Hogy volt? című műsorában, Bárdy Margit külhoni elfoglaltsága miatt egy szál sárga rózsát küldött a művésznek.

Gyilkosság

Bárdy György 1958-ban megkapja a Jászai Mari-díjat.
Az évadot a Nemzeti Színház tagjaként kezdi.

A színházat igazgató Major Tamás csábítja az ország első számú társulatához.

A direktor állítja, rajong Bárdy György színészetéért, jobbnál jobb szerepekkel kecsegteti, beinvitálja a saját öltözőjébe.
Ekkoriban Várkonyi Zoltán is a Nemzeti Színház tagja. Progresszív, valamint a polgári stílust is képviselő Művész Színházát az 1949-es államosításkor ideológiai indokkal megszüntették.
Bárdy Györggyel egy időben szerződik a Nemzetihez Bara Margit, Törőcsik Mari és Téri Árpád.
Egy ausztrál szerző, Ray Lawler A tizenhetedik baba nyara című darabjában kapja első feladatát a Blaha Lujza téri teátrumban. A Népszabadság hosszabb írásban számol be a műről és az előadásról.

Ma is még számosan akadnak – ha már jóval kevesebben is, mint azelőtt –, akik a nyugati, kapitalista államokról, távoli világrészekről, Amerikáról, Ausztráliáról úgy álmodoznak, ábrándoznak, mint valami paradicsomról, a tejjel-mézzel folyó Kánaánról. A tizenhetedik baba nyara segíthet ezeknek az illúzióknak a szétfoszlatásában, mert szerzője, Ray Lawler – ausztráliai színész, színházi ember – őszinte, reális művészi képet ad a számunkra annyira távoli, ismeretlen világrészről, Ausztráliáról. Ha a szerzőt nem is igen ismertük eddig, színdarabja elárulja, hogy nem marxista szemléletű, ám jó drámaíró, s így munkájában fellelhető a valóság lenyomata. Hőseit a külvilágtól eléggé elszigetelten mind a három felvonáson át Melbourne egyik külvárosában épült kis házacskájában ábrázolja, amely eleinte a boldogság szigetének tűnik. Az írónak nem az a szándéka, hogy drámájában kifejezetten politikai vagy társadalmi képet vázoljon fel. Szereplőinek életét elsősorban magánéletükben szerelmi kapcsolataikban ábrázolja. Nem mutatja be a trópusokat, ahol munkáshősei keservesen dolgoznak, sem a festékgyárat, ahová kényszerűségből később az egyik kerül. A kis házacska területéről ki se lépünk, a külvilágról csak híreket kapunk, s mégis kiderül az igazság, hogy ebben a társadalomban, ebben a kegyetlen élettengerben a boldogságnak még egy ilyen szerény kis szigetecskéje sem maradhat fenn tartósan. S mindezt a szerző színi játéka főszereplőinek, Roonak és Barneynak, a két cukornádvágó munkásnak a történetével drámaian bizonyítja.

A két főhőst Bárdy György és Básti Lajos alakítják. A Népszabadság szakírója szerint

remek együttes játékot produkálnak, és kiváló karakterfigurákat adnak.

Főbb szerepeket játszik még az előadásban Gobbi Hilda, Lukács Margit, Törőcsik Mari, Mészáros Ági.
Bárdy György számára ez az első és utolsó jelentősebb megmutatkozás a Nemzeti Színháznál.

Hamarosan eltiltják hivatásától, Major Tamás pedig meneszti a teátrumtól.

Bárdy emlékei szerint az elbocsátását megelőző gyűlésen – amelyen a színművész elbeszélése alapján más színházak tagjai is részt vettek – a többség hallgatott. Bárdy György azt nyilatkozta, hogy Ruttkai Éva volt az egyetlen, aki, mielőtt rájuk csapta volna az ajtót, kijelentette:

Gyilkosságban nem veszek részt!

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!