Jumurdzsák és társai: évekre eltiltották a kommunisták, legszebb korszakát vették el a legendás színésztől

Gyermekkora óta színésznek készült. Várkonyi Zoltán egy műkedvelő előadáson fedezte fel s ígérte meg a még tinédzserkorú színjátszónak: ha saját színháza lesz, ott állásba veszi. Úgy is történt, Bárdy György Várkonyi Művész Színházában kezdte a pályát, miután visszatért a halál pereméről egy végzetesnek tűnő háborús sebesülés után. Majd a Vígszínháznak lett a tagja, de ismét váltott. Egyik legnagyobb drámai alakítását a Madách Színházban 1956-ban színre került Németh László-mű, a Széchenyi Goldmark doktoraként nyújtotta. Más míves szerepek mellett Shakespeare Rómeóját is sikerrel formálta meg ott. Végül a Várkonyi Zoltán igazgatta Vígszínházhoz visszatérve talált rá igazi színházi otthonára, ahol olyan sikerszériákban játszott főszerepet, mint a Szerelem, ó! vagy a Furcsa pár. A szélesebb közönség ma már mégis inkább az Egri csillagok ördögi Jumurdzsákjaként emlékszik rá, vagy a Rádiókabaré Gugyerákja jut eszébe róla, amely utóbbi, általa kitalált karakterben a Kádár-kori „elbunkósodás" minősített eseteit idézte meg lényeglátóan. Civilben européer jelenség volt, puszta létezése is irritálta azokat, akik az ördögtől valónak tartották a polgári kultúrát. Az ötvenes évek végén azonban azért tiltották el hivatása gyakorlásától, mert állítólag vétett a szocialista erkölcs ellen. Bárdy György tagadta a vádat, de sem tárgyaláson – ugyanis az nem volt –, sem más fórumon nem kapott lehetőséget arra, hogy kiálljon magáért. Az eltiltás örökre szólt, a művész három évig erdészetekben dolgozott, ám aztán visszakerült a színi pályára, mert nélkülözhetetlennek bizonyult. Az akkor már Jászai Mari-díjas művész idővel megkapta az érdemes művész és a kiváló művész címeket is, de úgy vélte: hajdani meghurcoltatása is közrejátszott abban, hogy a szakma legfajsúlyosabb kitüntetése és címe kapcsán nem került szóba a neve.

„Csak csináld!"

A front közeledtével a hadisebesülteket átszállítják egy budapesti kórházba. Bárdy György ott kap utókezelést. A kezdetleges elektroterápia hatásosnak bizonyul. Amikor az ostrom alatt rommá lőtt fővárosra ráköszönt a béke, már ahhoz is elég erőt érez, hogy megtegye az első lépéseket abba az irányba, ahol a színészet a műkedvelői szint felett művelhető.
Elsőként – ismerősök közbenjárására – egy hivatásos színészekből alakult csapathoz csatlakozik, akik Budapestet járva verses, prózarészletekkel tarkított műsorukkal igyekeznek feledtetni a publikummal a háború borzalmait.

Bárdy György színésztársaitól tudja meg, hogy Várkonyi Zoltán 1945. április 5-én saját teátrumot nyitott a Paulay Ede utca 35. szám alatt Művész Színház néven.

 

Budapest, 1945. november 16. Bárdy György a pincér és Apor Noémi a szobalány szerepében Zágon István Az asszony és a szellem című vígjátékának próbáján a Művész Színházban. A darabot Várkonyi Zoltán rendezésében ezen a napon mutatják be Forrás: MTI/MAFIRT

Elmegy a Paulay Ede utcába, és Várkonyi Zoltán titkárságán azt kéri, csak annyit mondjanak az igazgatónak:

 

A kispesti gyerek keresi.

Várkonyi emlékszik a kispesti Földindulás főhősére. Megkérdezi Bárdy Györgytől, hol tart épp a művészete? Az ifjú Bárdy felidézi háborús „élményeit". Nem tagadja, járása még nem tökéletes, de hiszi, hogy az lesz. (Bárdy Györgynek élethosszig gondja volt az egyensúlyérzékével sötét környezetben, ha egy színpadi változás sötétben zajlott, az ügyelő vezette át az új helyszínre.) Beszélgetésük végén Várkonyi arra kéri, adjon elő valamit, de rövidet. Bárdy Karinthy Frigyes egy hosszabb novelláját választja. A negyedéig jut, amikor szemtelenül rákérdez Várkonyira:

Mondjam még?

Várkonyi azt feleli:

Csak csináld!

Amikor a novella végére ér, Várkonyi havi kilencszáz pengős szerződést ajánl számára.
Első szerepe Grumio A makrancos hölgyben. Az Apáthi Imre és Várkonyi Zoltán rendezésében színre kerülő darabra reflektáló cikkek szinte mindegyike

első helyen emeli ki Bárdy György figyelemre méltó, hiteles játékát.

Pedig nem akármilyen társulatban lép színpadra. Katát Turay Ida, Petrucchiót Jávor Pál, Lucentiót Ladányi Ferenc, Gremiót Pethes Sándor alakítja.

Jávor fia
A Művész Színházhoz szerződött Bárdy György édesanyja minden költségét fedezi, és nem akar neki gondot okozni a jelenlétével a szűkös, udvari lakásukban. Inkább barátoknál alszik, például Nagypál László operai tenoristánál.
Az éjszakák nagy részét amúgy végig dolgozza. Legtöbbet az akkoriban megnyílt Arizona Irodalmi Varietében a Művész színházi előadások után.

Kiválóan parodizálja Csortos Gyulát, Kiss Ferencet, Jávor Pált, Latabár Kálmánt és másokat.

Az Arizonában is szinte tagnak számít, ott is megkeres kilencszáz pengőt. S folyik még hozzá némi pénz más szórakoztató előadásoknak is helyet adó intézményektől is, a Zeneakadémiától, Városi Színháztól.
Mégsem bérel saját lakást. Egy alkalommal Jávor Pál sztáröltözőjének kanapéjára hajtja le a fejét a Művész Színházban.

Jávor nyit rá reggel, aki látszólagos felháborodással vonja kérdőre.

Bárdy György magyarázza, hogy sajnos nem akadt más lehetősége kialudnia magát. Jávor galléron ragadja, felviszi a művészeti titkárságra. Onnan hívja fel a feleségét, akivel közli:

Muki, lett egy fiunk!

(Jávor Pál sajátjaként nevelte felesége, Landesmann Olga leányait, saját gyermekük nem született.)
Bárdy György több éven át lakik majd Jávor Pálék pasaréti villájában. Előbb egy alagsori kisszobában, majd miután Esterházy Móric, Magyarország egykori miniszterelnöke elhagyja az emeleti vendégszobát – ahol egzisztenciális okokból időzött Jávor jóvoltából –, Bárdy György költözik a helyére. Már az alagsorból is feljár a családhoz, hogy együtt étkezzenek. Elvárják Jávorék partijaira is, amelyeken Karády Katalintól kezdve az akkori sztárvilág színe-java részt vett. Nagy Ferenc miniszterelnök ugyancsak rendszeres vendég volt. Minőségi ételeket és italokat szolgálnak fel, a zenét a házigazda kedvenc cigányzenekara szolgáltatja. Bárdy György nem szereti a cigányzenét, általában korán elbúcsúzik.
 

Sportemberként – a teniszre minden elfoglaltsága mellett időt szakít – nem iszik, aludni viszont már ifjan is nagyon szeret, éjjel tíz órát, délután – ha teheti – kettőt.

Bárdy György a Jávor-villa emeleti szobájába feljutva is a korábbihoz hasonló buzgalommal tisztogatja a sajátjai mellett Jávor Pál cipőit is. Jávor eleinte hárítaná a lehetőséget, de amikor látja, hogy az ifjú kollégának örömére van a feladat, ráhagyja.

A polgári lét fonata

Bárdy György Várkonyi Zoltánban is atyai érzeteket ébreszt. Interjúban idézte fel kapcsolatukat:

Amikor direktorként megismertem, megtörtént számomra a nagy csoda. Egyszer azt mondta: gyere el hozzánk vacsorára! Atyai barátságába fogadott, amit iparkodtam szerényen tudomásul venni. Mindenhová magával cipelt a kocsiján, egy nagy, ócska szemétládán, amit később egyre jobb autókra cserélt. Sokat beszélgettünk, néha beavatott színházi és filmterveibe, de nagyon szeretett engem is hallgatni, meséltette a gyermekkoromat, a háborús élményeimet.

Bárdy György kedvét leli a fővárosi művészvilág háborút követő átmeneti, békeidőket idéző korszakában.

A polgári lét egy sajátos fonatában, amelyet hamarosan lenyisszantanak.

Interjúban idézte fel:

Akkoriban a Pesti Broadway-n sokan megfordultak. A tüneményes miniszterelnök, Dinnyés Lajos (1947. május 31-től 1948. december 10-ig) szinte ott rendezte be a hivatalát, hat-nyolc órát töltött a Művész presszó asztalkájánál. Jóllehet még nem voltunk távol a háborús időktől, az ország éhezett, a Nagymező utcai bárokban, mulatókban, szórakozóhelyeken nagy élet volt. Akkor is voltak olyanok, akiknek pénzük volt, sokat költöttek. Üzletemberek, vállalkozók, szerencselovagok. (...) És ezek a gazdagok keresték a művészek társaságát. Mi tagadás, én is jól éreztem magam a Pesti Broadway-n. Ugyan soha nem ittam, az éjszaka sem vonzott, annál inkább az a színes, pezsgő élet.

Ugyancsak a Művész presszóban tölti az estéit Jób Dániel, a Vígszínház művészeti igazgatója és felesége, az egykori szépségkirálynő, Sándor Böske.

Az idős Jób házaspár fizikailag már csak árnyéka egykori önmagának, ám a direktorban még lobog az alkotói tűz.

Bárdy Györgyöt addigi sikerei alapján – egy szerep a Makrancos Katában, paródiák az éjszakában – áthívja a Vígszínház társulatához. A teátrum nem csupán a polgári színjátszás, de a polgári lét szimbóluma. Bárdy György nem tud ellenállni a vonzó lehetőségnek, ezért elszánja magát egy – saját szavait idézve – „aljas" és „hűtlen" lépésre. Levelet ír Várkonyi Zoltánnak, amelyben azt füllenti, hogy anyagi szempontból visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Jób Dánieltől.
Bárdy György nem beszélt arról, hogy Várkonyi Zoltán miként fogadta a döntését. Aligha örömmel, ám nem roppantotta meg a szeretetét.

Kísérteties, vérszomjas, eredeti

Bárdy György a Vígszínház kamaraszínpadán lép először színre a társulat új tagjaként 1946 szeptemberében. Hunyadi Sándor Lovagias ügy című darabjában játszik kisebb szerepet. A Népszava kritikusa mindenekelőtt a főszereplő, Gombaszögi Ella komikai képességeit és szuggesztív játékát dicsér. Majd azt írja:

Nem szabad megfeledkezni az előadás másik kiemelkedő alakításáról sem, Bárdy György irodaszolgájáról, amelyben ez a fiatal színész igazolta, hogy nem a szerep nagysága, hanem minősége és a belefektetett művészi munka dönti el az alakítás értékét.

1947-ben a Marton Endre rendezte Csehov-darabban, a Három nővérben alakítja Szoljonijt. A szerepre készülve a hivatalos képzésben sosem részesült színész nyilatkozza a Szivárvány című lap színházi rovatának:

Izgalmas élmény számomra ez a szerep, olyan mélységei vannak, hogy folyton akad még kiaknázni való lehetőség. Ritkán jut osztályrészül színésznek az az élmény, hogy ilyen együttesekben, ilyen rendezésben játsszon és a magasabb művészet beteljesülése felé haladjon... Remélem, művészi meggyőződésemmel sikerül majd eljutnom oda, hogy a Csehov elképzelte Szoljonij százados bonyolult lelki mélységeit maradéktalanul közvetíthessem.

 

Budapest, 1947. április 2. b-j) Tímár József, Gombaszögi Frida, Dajka Margit, Mezei Mária, mögöttük Szakács Miklós és Bárdy György a Marton Endre rendezésében újra műsorra tűzött Csehov "Három nővér" című művének bemutatóján a Vígszínházban Forrás: MTI/Kovács Géza

Az áprilisi bemutató után a Világ című lap kritikusa úgy értékeli, hogy az előadás a vígszínházi színjátszás legkiválóbb korszakait idézi. Említi, hogy ez – egyebek között – a színészek jó értelemben vett eszköztelenségének köszönhető, amilyen például Bárdy György minden eszköztelensége mellett is „kísértetiesen vérszomjas" Szoljonij századosa.

1948-ban a Benkő Gyula által játszott Liliom Ficsúrját alakítja Molnár Ferenc darabjában. Kellér Andor írja a Szivárványban:

Érdekes volt Bárdy György Ficsúr szerepében. Nem volt megejtőn kedves, majd szívig megrendítő, mint Szerémy Zoltán (Bárdy Györgynél hat évtizeddel idősebb, legendás vígszínházi színész, alapító tag), hanem a szerep diabolikusságát domborította ki. Különös és félelmetes volt és mindenekelőtt eredeti.

 

Ellenszenves hősök

1948-ban mutatják be Radványi Géza Valahol Európában című filmjét is, amelyben Bárdy György először látható filmvásznon.

Az akkor huszonhat éves színészre egy ellenszenves figurát osztanak.

Párkány László írta ennek kapcsán évtizedekkel később:

Összetett, gonosz figurát alakít, akiben a néző nem egy politikailag meghatározott személyt fedezhet fel, hanem egy korszak mindig korbácsütésre kész emberét. Az alakítást nemcsak tanulmányozni, tanítani is érdemes lenne. A Bárdy-féle ábrázolási mód iskolát teremtett. Ma már az ellenszenves jellemű hősök Bárdy György szerepeit „hímezik" arcukra, nem feledve a színész érdes hangsúlyait sem.

A színész maga így látta:

Ez a szerep egy kicsit rányomta bélyegét a további pályafutásomra. Legalábbis egy ideig. Mert ettől kezdve minden intrikus, betörő, gyilkos és fasiszta szerepet igyekeztek rám osztani. De én sohasem válogattam, valamennyit igyekeztem lelkesedéssel és legjobb tudásom szerint megoldani.

Szavai az alázatra való készségét sejtetik. Amire hamarosan nagy szüksége lesz.
1949-ben a színházakat államosítják. Bárdy György a frissen alapított Vidám Színház társulatához kerül, amely a Pesti Színház épületében működik.

Visszaemlékezése szerint az intézmény igazgatója – akit sosem nevezett meg – ÁVH-s módszerekkel, burkolt fenyegetésekkel kényszerítette társulatába a színészeket.

Bárdy Györgynek 1500 forintos fizetést ajánlott, s amikor Bárdy megemlítette, hogy a Vígszínházban 3600 forintot keresett, az igazgató mélyen a szemébe nézett, s csak annyit mondott fenyegetően:

Még találkozunk!

Bárdy György az igazgató múltjának – s persze akkori helyzetének – ismeretében azonnal aláírta a szerződését.
Az igazgatót, Békés Istvánt, három gyermek tudhatta édesapjának, kettő idővel kiváló színésznő lett, a fivérük pedig elismert színház- és operarendező. Apjuk múltja, akkori attitűdje nem borít árnyat saját szakmai eredményeikre, példás emberi tartásukra.
Békés István Bárdy György által ÁVH-snak minősített módszere lehetővé tette, hogy olyan színészek kerüljenek társulatához, mint Kiss Manyi, Komlós Juci, Mednyánszky Ági, Pálos György, Pongrácz Imre, Ráday Imre, Somogyvári Rudolf.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!