Az alkotmány őrei

"Az Alkotmánybíróság egyrészt kikényszerítette, hogy a politika betartsa az alkotmányt; másrészt ítéleteivel logikus rendszert épített belőle" - fogalmazott lapunknak adott őszi interjújában (Élet és tudomány 2004/43) a magyar rendszerváltásról Sólyom László alkotmányjogász. Ezúttal arról kérdeztük, hogy milyen eszközei vannak a "taláros testület"-nek arra, hogy őrködjön az alkotmányosság felett.

Ki lehet egy államban az "alkotmány őre"?
- Ez egy klasszikus kifejezés, amely az első európai alkotmánybíróság, az osztrák testület megalakulását követő vitában született. A híres jogászprofesszor,Hans Kelsendolgozta ki az alkotmányt Ausztriában 1920-ban, s ennek rendszerébe már belevette az alkotmánybíróságot. Vele vitázott a hasonlóan neves és nagy hatású német jogfilozófus, Carl Schmitt, akinek a vitairata címében szerepel először az "alkotmány őrei" elnevezés. Kelsen amellett kardoskodott, hogy az alkotmányosság fölött egy független bírói szerv őrködhet a legjobban, amely kívül áll az egyéb állami apparátuson. Ezzel szemben Carl Schmitt azt hangsúlyozta, hogy egy alulról legitimált, nép által választott elnök, egy "vezér" a leginkább alkalmas erre a feladatra. A magyar alkotmányban is megvannak e vitában képviselt két lehetőségnek a nyomai, hiszen létezik az igen széles hatáskörrel felruházott Alkotmánybíróság, amely megsemmisítheti az alkotmányellenes jogszabályokat, ugyanakkor a köztársasági elnök is őrködik az alkotmányos berendezkedés felett a maga jogosítványai révén. Amikor az államszervezet demokratikus működése veszélybe kerül, az elnök önálló politikai döntésével átlendíti a holtponton. Erre megvannak az eszközei, például feloszlathatja az Országgyűlést, ha több kísérlet után sem sikerül stabil kormányt alakítani, megtagadhatja kinevezések aláírását, politikai vétót emelve visszaküldheti a parlamentnek a törvényt stb. Egyébként pedig az alkotmány záró szakaszában azt olvashatjuk, hogy az alkotmány közvetlenül hatályos jog, amely mindenkire egyaránt kötelező, vagyis az összes állami szervnek, sőt, minden egyes állampolgárnak is kötelessége az alkotmány megtartása révén őrködni felette.

Sólyom László alkotmányjogász

Így a Parlamentnek, a törvényhozó hatalomnak is - amelynek alkotmányellenes törvényei sokszor fennakadtak az alkotmánybíróság ellenőrzésén az elmúlt másfél évtizedben?
- Léteznie kell egy alkotmányos kultúrának, amikor minden külön figyelmeztetés nélkül is magától értetődő az országgyűlési képviselő számára, hogy az alkotmánynak mi a rangja. Ne jusson eszébe például, hogy egy napi politikai cél érdekében alkotmányt kellene módosítani. Ez sajnos, az utóbbi időben két alkalommal is felmerült: a gyűlöletbeszédről szóló törvény kapcsán, és az ügynöktörvénnyel összefüggésben. Ez hallatlan! Az alkotmány olyan magasan áll az aktuálpolitikai gomolygások fölött, s annyira alapvető elveket szögez le, hogy az én szememben az ilyen beavatkozási kísérlet szentségtörés. Nem arra való az alkotmány, hogy pillanatnyi célokhoz igazítsuk. Kár, hogy a magyar parlament egyszer már megtette ezt. Amikor az Alkotmánybíróság az első szabad választások előtt, 1990 tavaszán a választójogi törvénynek azt a részét, amely szerint a külföldön tartózkodó magyar állampolgár nem szavazhat, alkotmányellenesnek nyilvánította, ahelyett, hogy a választójogi törvényt módosították volna, az alkotmányt változtatták meg. Belevették, hogy csak a választás napján Magyarországon tartózkodó állampolgárok szavazhatnak. Ez az eljárás szerintem botrányos volt, s nagyon remélem, hogy nem ismétlődik meg...

Említette, hogy az egyes állampolgár is lehet az alkotmány őre. Hogyan? Azáltal, hogy egyéni kezdeményezésével az Alkotmánybírósághoz fordul?
- Az a végső eset. Az állampolgár is részese az alkotmányos kultúrának. Ebből egyrészt az következne, hogy nem hagyja magát. Egy jogállamban az embereknek olyan öntudattal kellene élniük, hogy bátran kiállnak a jogaikért, s e törekvésükben megbízhatóan támaszkodhatnak a mögöttük álló jogállami apparátusra. Természetesen a jogállam polgára tiszteli is a jogot. Amerikában nagy élményt jelentett számomra például, hogy ott a "törvény"-t, a "law"-t úgy ejtették ki, mint valami szent szót. Az, hogy a törvény ezt meg ezt mondja, döntő érv volt. Ennél fogva a legkisebb helyi bíróság bírája is széles körű tiszteletnek örvend! Másrészt, ha az állampolgár jogsérelmet tapasztal, akkor a saját jogsérelmétől függetlenül is mindent el kell követnie, hogy kikényszerítse a jog érvényesülését. A magyar alkotmány világviszonylatban egyedülálló lehetőséget biztosít erre: bárki számára nyitott az út, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhasson. Nemcsak akkor, ha őt magát személyesen, az ő jogát sérelem éri, hanem akkor is, amikor úgy érzi, hogy egy törvény megsérti az alkotmányt, jóllehet őt az adott szabály nem korlátozza semmiben. Ennek a széles eljárás-indítási lehetőségnek, az úgynevezett populáris akciónak áldásos hatását a rendszerváltozás utáni első években éltük át, amikor rengeteg olyan beadvány érkezett az Alkotmánybíróságra az emberektől, amilyent állami szervek vagy politikusok soha nem nyújtottak volna be, mert keresztezte volna a politikai érdekeiket. Az Alkotmánybíróságnál pedig mindig, minden beadványt komolyan vettünk, még a sajtpapírra, vagy kockás lapra ákombákom betűkkel írottakat is, és el is bíráltuk, ha arra alkalmas kérdéssel fordultak hozzánk. Ennek nagy része volt abban, hogy az Alkotmánybíróságot az emberek annak idején bizalmukba fogadták, sőt meg merem kockáztatni az állítást, megszerették.

Gózon Ákos