Őrült tudósok?

Bár az angol Christopher Frayling professzor a Royal College of Art dékánja, a közelmúltban mégis közreműködött egy izgalmas tudományos kutatásban...

Egyes felmérések szerint a tudományos "divat" fogalma meghatározó a kutatási pénzek elosztásakor is. A Kings College Londonban dolgozó Chris Shaw igazoltnak látja mindezt: a motoneuron betegség gyógyításával foglalkozó kutató szerint a kór évente több embert öl meg Nagy-Britanniában, mint a HIV/AIDS vagy a szklerózis multiplex, mégis csupán a felhasználható kutatási támogatás töredékét kapja meg, szemben az említett, "preferált" betegségekkel. Chris Shaw azt is hozzátette, hogy a motoneuron betegség az áldozatait elsősorban az idősebbek köréből kerülnek ki, akik bizonyos értelemben "láthatatlanok" az egészségügyi kormányzat szemszögéből.

Steve Grand nemzetközi hírnévre szert tett, közismert robotszakértő. Hírnevét egy általa tervezett és előállított majomkölyök-robotnak, Lucynek köszönheti. Kutatásait a vidéki Somerset egy kies kertjében végzi. Grand szerint a jelenleg működő ösztöndíjrendszer lelassítja a tudományos fejlődést: "Bárcsak újra a gazdag pártfogók korát élhetnénk: egy vagyonos főúrra lenne szükség, aki szeretne valamit tenni a tudományért, de ő maga nem kutató, így örömmel bízna meg és támogatna egy felkészült tudóst."

Steve Grand a nagy laboratóriumok kutatásaira szánt pénzösszegekhez képest csupán filléreket kap. Meglátása szerint az ösztöndíjrendszer különös veszélye, hogy olyanok kapnak lehetőséget, akik ügyesen tudnak lobbizni, de a tudományhoz nem sok közük van.

A tudományról való közgondolkodásnak egy másik jelentékeny fóruma a publikációk mennyisége, amely a tudomány önszabályozásának és érdekei érvényesítésének is talán a legfontosabb eszköze. Másképp: sok esetben a tudomány csak akkor válik valódi jelentőségűvé, ha a kutató meg is tudja jelentetni az eredményeit. Ám mi történik akkor, ha adott esetben egy főszerkesztőnek nem szimpatikus egy egyébként rátermett kutató? A következmények beláthatatlanok...

Minden tudományos közleményt két vagy három, névtelenül nyilatkozó kollégának kell elbírálnia, mielőtt bármelyik szaklap elfogadja közlésre. Időnként hallani kósza híreket arról, hogy a bírálók nem minden esetben pártatlanok. Egyes kutatók arra utalnak, hogy a bíráló által sokáig visszatartott tudományos közlemény esetleg hamarosan a felkért szakértő tollából fog megjelenni... Tegyük hozzá gyorsan: mindössze néhány ilyen esetről van szó, korántsem általános tendenciáról. A kutatók szerint ugyanis a független szakértő felkérése még mindig a legkevésbé rossz megoldás.

Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy a közkeletű elképzelés, miszerint az őrült tudós a laboratóriuma falai közé zárva munkálkodik világmegváltó találmányain, legalábbis romantikus túlzásnak minősíthető, hiszen ennél sokkal földhözragadtabb körülmények befolyásolják egy-egy tudományos projekt kimenetelét. A tébolyult kutatóról alkotott sztereotípiáknak egy szempontból mégiscsak lehet valóságalapja: a tudomány - alkotó tevékenység lévén - néha korábban beláthatatlan eredményekhez juttathatja az elkötelezett tudóst. A felelősség tehát közös...

Forrás: http://www.bbc.co.uk