Benkó Sándor

A jazz a 20. század zenekultúrájában

II. A jazz gyökerei

A jazz gyökerei - "New Orleans"

1. ábra

Szokások - ünnepek - Congo tér

Érdekes világba csöppenünk, ha ebben az időben az afro-amerikai kultúra hagyományait ápoló néger folklórt hallgatjuk. Minden ünnepük, egyházi szertartásuk ének, ritmus, zene, tánc. Hagyományaik a vallási dalaikban, spirituálékban élnek tovább. A spirituálékat a fekete hagyományok szerint ünnepeiken, vallási szertartásaikon közösen éneklik.

"Marching band" -ek, hangszerek
Új eleme történetünknek, hogy az észak-déli háborúban szolgált katonazenészek hangszerei nagy mennyiségben szétszóródtak, számtalan nevelőintézetbe, zálogházakba, vegyesboltokba, utcai hangulatkeltő együttesekhez kerültek. Mik voltak ezek a hangszerek? A katonazenében használt harsány hangú rézfúvók - kornett, harsona és így tovább.

2. ábra

Jó zenei érzékű feketék - hangszer
Hamarosan ezek a hangszerek olyan feketék kezébe kerültek, akik még írni, olvasni sem tudtak, ugyanakkor remek érzékük volt a hangszerek megszólaltatásához. Pár hónapos gyakorlás után már elviselhetően játszották az általuk jól ismert dallamokat, a spirituálékat, a feketék vallási dalait, vagy ugyanígy a kor más népszerű dallamait.

Játék fejből - dallam és dallamvariáns - egyéni ötletek és improvizáció
Akadt azonban itt egy jelentős mozzanat, ami már az első pillanatban speciálissá tette ezt a műfajt. Nevezetesen az, hogy kották ismerete nélkül mindig mindent fejből kellett játszani.

Téma, témavariáns, improvizáció. Felmerül a kérdés: a rögtönzés, az improvizáció egy művészeti újítás, vagy a szükség hozta kényszer?

Kezdetben egy előadó zenél, majd többen beszállnak. Kialakul a kollektív improvizáció, azaz több hangszerjátékos együttes rögtönzése, a tradicionális jazz és a dixieland muzsika egyik legfontosabb jellegzetessége. Rendszerint a három dallamvivő hangszer, a klarinét, a trombita és pozan együttes zenei rögtönzése alakítja a számot, amelyben mindhárom hangszer meghatározott funkciót tölt be. A kollektív játékot az egyes zenészek egyéni rögtönzése, improvizációja színesíti.

New Orleansban, annak is a szórakoztató negyedében lassan kialakul a később "tradicionális jazz"-nek nevezett fekete muzsika, melynek legjellegzetesebb tulajdonsága a zenei szabadság, az ismert dallamok egyéni ízű - számos esetben variált előadása, a kötetlen zenei improvizáció.

3. ábra

New Orleans fekete lakossága és a zenei szabadságra való törekvés hozta létre a világot pár évtized alatt meghódító új zenei stílust, amelyet ma már a nagyvárosok népzenéjének is nevezünk.