Itthon világszínvonalon

Az MTA 2007-ben átalakuló kutatócsoporti rendszeréről szóló interjúsorozatot indítunk honlapunkon. Elsőként Tamás Gábor neurobiológust, kutatócsoport-vezetőt kérdeztük.

Docens Úr, kutatócsoportjuk kandeláber sejtekkel kapcsolatos felfedezése bombaként robbant a tudományos köztudatban, a Science című folyóirat Eppendorf and Science Prize for Neurobiology versenyében is döntős. Az OTKA-MTA-európai együttműködés keretében az európai fiatal kutatók pályázatán tavaly a legjobbak közé választották, és egymillió eurót adtak további öt éves munkájához. Néhány hónapja sikerrel pályázott az MTA kutatócsoporti támogatására, majd kutatócsoport-vezető lett. A Magyar Hírlap "Év embere"díjának nyolcas listáján is ott van, ami az elméleti diszciplínák jeles képviselőivel ritkán szokott megtörténni. Jelenleg hol tartanak a kutatásai?
- Azokat a kérdéseket boncolgatjuk tovább, amelyek az említett és egy korábbi Science cikk alapján merültek fel. Az Európai Fiatal Kutató pályázatom is erre a két témára épült, és azt vizsgálja, hogy azok a sejtek, amelyeket tradicionálisan gátló sejteknek hívnak az agykéregben, milyen további meglepő és új funkciókkal rendelkeznek a klasszikus elképzeléseken kívül.

Egy másik nagyon érdekes fejlemény a csoport kísérleteiben, hogy most érlelődik be a gyümölcse egy három éve elkezdett munkának, melyet a Szegedi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikájával együttműködve végzünk. Humán agykérgi hálózatokat kezdtünk el vizsgálni. Egyelőre csak annyit mondhatok erről, hogy az emberi agykérgi hálózatok valóban többet tudnak, mint a vizsgált állati agykérgi hálózatok.

Tamás Gábor

Az OTKA honlapján adott nyilatkozatában azt mondja, hogy kutatásai bízvást tekinthetők alapkutatásnak, és egyelőre nehéz megjósolni a későbbi gyakorlati alkalmazás lehetőségeit. Említette, hogy szerepe lehet felfedezéseiknek a depresszió, skizofrénia vagy az epilepszia újfajta kezelésében. Tud-e már kutatásainak alkalmazási kísérleteiről?