Itthon világszínvonalon

Az MTA 2007-ben átalakuló kutatócsoporti rendszeréről szóló interjúsorozatot indítunk honlapunkon. Elsőként Tamás Gábor neurobiológust, kutatócsoport-vezetőt kérdeztük.

Az MTA ebben az évben alakította át kutatócsoportjainak eddigi struktúráját, "Azonosított idegsejtek szerepe az ember és a patkány agykérgi neuronhálózataiban" című pályázata 14 millió forintos támogatást kapott. Ön lett az MTA-SZTE Agykérgi Neuronhálózatok Kutatócsoport vezetője. Mi változott a szakterületén az eddigiekhez képest, és milyen konkrét feladatokat jelent Önnek egy kutatócsoport vezetése? Konkrét tapasztalatai is érdekelnek: a struktúraváltás után az állami támogatást szinte megnegyedelték, és például az Ön kutatásai igen műszerigényesek.
- Az akadémiai kutatócsoporti pályázat sikere nagyon fontos visszaigazolása volt az elmúlt öt-hat évben végzett tevékenységünknek, ezért igen büszke is vagyok rá. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az a támogatás, amit egy akadémiai kutatócsoporti pályázaton egy kutatócsoport kaphat, nem elegendő a kutatások finanszírozására, ezért több lábon kell állnunk. A csoport kulcsfontosságú munkatársainak a bérét tudjuk biztosítani ebből a forrásból. A sajátom egyébként nem tartozik ide. A bérköltségeken kívül némi vegyszerre és fogyóeszközökre költhetünk még belőle. A nagyobb műszerek, drágább vegyszerek, utazások költségeinek döntő többségét külföldi pályázatokból kell finanszíroznunk. Ezek közül a legfontosabb a tavaly elnyert,már említett Európai Uniós Fiatal Kutatói Pályázat.

Összegezve: egy magyar kutatócsoport csak akkor lehet sikeres Magyarországon, ha bevételei döntő többsége külföldi forrásokból származik, és ha a magyar források ezeket csupán kiegészítik. A magyar gazdaság mostani helyzete feltehetően nem is nagyon engedné meg azt, hogy ennyire műszer- és költségigényes kutatásokat, mint amilyen például a miénk is, teljes egészében finanszírozzanak. Ennek ellenére Magyarországon ezen a szakterületen van jónéhány olyan kutatócsoport, amely valóban világszínvonalú: az idegtudomány ezen területén, az agykéregkutatásban igazi nagyhatalomnak számít Magyarország.

Másutt említette, hogy a korábban húsz EU-tagország nemzeti kutatási szervezete által finanszírozott Európai Fiatal Kutatói Díj (EURYI: European Young Investigator Awards) finanszírozásába esetleg az Unió is beszállna, s ebben az esetben megtízszereződhetne a támogatottak száma. Ebben az esetben nyilván a magyar kutatásnak is nagyobb esélyei lennének.
- Az első két-három évben az európai fiatal kutatóknak kiírt pályázatnak 25-25 nyertese volt. Magyarországon kívül még 15 európai ország vett benne részt: ők szánták erre azt a forrást, amivel a megpályázott kutatás finanszírozásába be kell szállni. Ilyenkor feltétel az is, hogy az olyan finanszírozó szervezeteknek, alapoknak, mint amilyen Magyarországon az OTKA, a későbbiekben - sikeres pályázat esetén - már nincs beleszólásuk a további finanszírozásba. Ez tehát olyan értelemben lutri, hogy az adott ország kutatásfinanszírozó szervezete által befektetett pénz visszatérése az országba egyáltalán nem garantált. Ezért célszerű általában olyan jelölteket találni, akik az európai szintű megmérettetésben is megállják a helyüket. Az ilyen pályázatoknál egyébként Nobel-díjasok vezette szakbizottságok állítják fel a rangsort, amelyből az első huszonöt pályázat kap nagy összegű támogatást.