Makovecz Imre

A szerves építészetről, a szerves gondolkodásról

Engedjék meg, hogy egy költeményt olvassak föl, amely nevekből áll:

William Morris (1834-1896),
John Ruskin (1819-1900),
Lars Sonck (1870-1956),
Eero Saarinen (1910-1961),
Jan Gezelius (1923- ),
Rudof Steiner (1861-1925),
Frank Lloyd Wright (1867-1959),
Hans Scharoun (1893-1972),
Erik Asmussen (1904 - 1983),
Ton Alberts (1927-1999),
Paolo Portoghesi (1931-);

és velük párhuzamosan:

Orbán Balázs (1828-1890),
Malonyai Dezső (1866-1916),
Lechner Ödön (1845-1914),
Medgyaszay István (1877-1959),
Kós Károly (1883-1977),
Lajta Béla (1873-1920),
Toroczkai Wigand Ede (1870-1945),
Jánszky Béla (1884-1945),
Sáros László,
Gerle János (1947- ),
Csete György (1937- ),
Szűcs Endre (1944- ),
Kőszeghy Attila (1946- ),
Dévényi Sándor (1948- ),
Csernyus Lőrinc,
Siklósi József (1960- ),
Túri Attila (1959),
Salamin Ferenc (1958- ).

Egy költemény, személynevekből, vagy inkább sorsokból. Ők nem elvont perszónák, hanem emberi belsővel rendelkező személyek, akik vállalják az embertelen környezettel és az azt ignoráló különös társaságokkal szembeni küzdelmet.