Makovecz Imre

A szerves építészetről, a szerves gondolkodásról

"Zelnik Jóska A nomád nemzedék című könyvében írja le azt a korszakot, amikor Aczél elvtárs egy felelőtlen pillanatának következtében hirtelen új életre kapott a már réges-rég elhalásra ítélt népművészet Magyarországon. Azzal kezdődött, hogy a párt engedélyezett a tévében egy Ki Mit Tud-ot, amelyen gitárral a kezében Halmos Béla és Sebő Feri mezőségi dalokat kezdett énekelni. Ezt követően egymás után több nyáron át népművészeti táborokra került sor Tokajban, ezeket Zelnik Jóska szervezte. Ezt a házat erre a célra, saját gyönyörűségünkre építettük. Samu Géza csinálta mellé a gyönyörű szobrot. A tánc, az ének, az írás és a beszéd egyszerre jelent meg itt: a népművészet visszatért a városból a vidékre. Számtalan zenekar, táncegyüttes, táncház alakult: ekkor újult meg a magyar népművészet, s vált mára mindenki számára ismertté Európában. Ehhez a páratlan jelenséghez jártak ide az emberek Finnországtól Angliáig - tanulni."

"A 70-es években a Pilisi Parkerdőgazdaság területén egy kirándulóközpontba terveztem ezeket a kis faházakat. Építettünk ide egy vendéglőt és egy erdei művelődési házat is, ahol a gyerekek megismerhették a gombafajtákat, a gyógynövényeket, még teát főzni is megtanultak..."

Video: Visegrád, művelődési ház (1984)

"A központi teret 12 oszlopon álló kupola borítja, a 12 állatövi csillagkép korongokra van fölfestve körbe: középen egy opeion nyílik, amely napsütésben napóraként jár körbe. A külső gyűrűben helyezkednek el a különböző foglalkoztató helyiségek. Sajnos időközben a Pilisi Parkerdőgazdaságnak ez a funkciója - hogy embereket fogadjon, hogy kicsit tudatosabban a természet szeretetére és megbecsülésére nevelje őket - megszűnt, nagyjából egy időben azzal, hogy Mados László elment nyugdíjba. Az étkezőt elbontották, a bükköst kitermelték. Az erdei művelődési ház azonban, hála Istennek, még működik."