Máray Tamás

Hálózatok hálózata: az internet

Ezzel el is érkeztünk a következő állomásunkhoz, a web működéséhez (lásd az animációt). Igazából ez sem bonyolultabb, mint az eddigiek. A World Wide Web (WWW) szintén egy hatalmas elosztott adatbázis, amely multimédiás (tehát nem csak szöveges) információkat is tartalmazhat. A weboldalak egy speciális nyelven, az ún. HTML (HyperText Markup Language) formátumban vannak leírva, amely lehetővé teszi hierarchikus szövegek, ún. hipertextek létrehozását, kiegészítve képekkel, ábrákkal, sőt egyéb multimédia-elemekkel. Létre lehet hozni dinamikus (tartalmában állandóan vagy nagyon gyorsan változó) és interaktív (az információ oda-vissza áramlását lehetővé tevő) weboldalakat is. A weboldalakat és a hozzájuk tartozó egyéb objektumokat a webszerverek tárolják. Webszerverből több millió található az interneten. Ezek egyébként teljesen hétköznapi számítógépek, amelyek a web egy-egy piciny darabját tárolják és szolgáltatják a böngészőknek. A böngészők a webszerverek lekérdezését lehetővé tevő felhasználói programok. Amikor egy weboldalt megnyitunk, a böngésző értelmezi a HTML-kódot és megjeleníti az információkat. A weboldalon lévő hivatkozásokat (link) követve újabb weboldalakhoz juthatunk akár ugyanarról, akár egy másik szerverről. A dokumentumok tehát keresztbe-kasul hivatkozhatnak más dokumentumokra az interneten. A dokumentumok hivatkozásának az eszköze az ún. URL (Universal Resource Locator), amit a köznyelven webcímnek is szoktak nevezni. Ezek formáját mindenki ismeri, hisz a webcímek pár éve az egész világot elárasztják, még villamos vagy a taxi oldalán is találkozunk velük. Ilyesféleképpen néznek ki:

http://www.mindentudas.hu/

(A http:// részt legtöbbször már el is hagyják, bár hivatalosan oda kellene írni.)

A webet Tim Berners-Lee angol informatikus találta ki 13 éve, 1990-ben a svájci Genfben (15. ábra). Itt található az európai részecskefizikai kutatóintézet, a CERN, ahol több száz kiváló fizikus és tudós dolgozik bonyolult problémákon, együttműködve más országokban lévő kutatókkal (16. ábra). Tim Berners-Lee-nek az volt az ötlete, hogy kidolgoz egy rendszert, amely az internet felhasználásával lehetővé teszi az egymástól távol dolgozó fizikusok számára, hogy szakmai elképzeléseiket, publikációikat könnyen és gyorsan megoszthassák egymással. Meg is csinálta, és a kutatók elégedetten használták a webet.

15. ábra

16. ábra

17. ábra

De nagy port nem kavart az ügy egészen 1993-ig, amikor az amerikai Illinois állam egyik egyetemének kutatóközpontjában, az NCSA-ban (National Center for Supercomputing Applications) készítettek a World Wide Webhez egy egyszerűen kezelhető, grafikus felületű böngészőprogramot (X-Mosaic). Ezzel indult el a WWW világhódító útjára. A korábban csak bonyolultan használható, specialistáknak való internetet az X-Mosaic egy csapásra hozzáférhetővé tette a nem szakemberek számára is. Megindult a webszerverek számának hallatlan ütemű növekedése, és hirtelen széles tömegek számára vált érdekessé az internet (17. ábra). Felismerte a kereskedelmi világ is a www-ben és ezen keresztül a hálózatban rejlő üzleti lehetőségeket, és megindult az internet gyors ütemű kommercializálódása. Egy csapásra az addig nem sok érdeklődést tanúsító számítástechnikai cégeknek is fontossá lett az internet ügye, és rohamos sebességgel kezdték kifejleszteni saját internetes szoftvereiket. A WWW megteremtése tehát fordulópontot jelentett az internet történetében.