Máray Tamás

Hálózatok hálózata: az internet

12. ábra

www.mindentudas.huIP-címeknek

A könnyebb kezelhetőség érdekében az IP-címeket nem egy sokjegyű számként, hanem tagolt formában szokták inkább felírni. A 32 bitet 4 db 8 bites csoportra osztva és a 4 számot decimálisan külön felírva, egy-egy ponttal elválasztva kapjuk az IP-cím szokásos alakját, például: 152.66.254.5.

Formáját tekintve hasonlatos a dolog egy kicsit a telefonszámokhoz, és a baj is ugyanaz vele. Nevezetesen: az ember számára, aki ezt az egészet használni akarja, az ilyen számokat borzasztó nehéz megjegyezni, nagyon könnyű eltéveszteni, és ami talán a legrosszabb: e számok ránézésre nem fejeznek ki semmit arról, akihez éppen tartoznak.

13. ábra

hostnévdoménnevek

14. ábra

rootdoménnek

Ez volt tehát Jonathan Postel eredeti elképzelése, és a 80-as években ennek megfelelően kezdett szépen fejlődni a doménnév-hierarchia mindenütt a világon. Sajnos azonban, amikor a dolog felügyelete hozzá nem értő emberek kezébe került, egy súlyos félreértés következtében nagyon eltorzult az addig kiegyenlített doménnév-hierarchia. A felső szintű domének tartalma indokolatlanul felduzzadt. Sajnos a hibás gyakorlat még ma is tart, és már megváltoztathatatlannak tűnik. Arról van szó, hogy mindenki a saját doménjét közvetlenül valamelyik felső szintű domén alatt szeretné bejegyezni, teljesen figyelmen kívül hagyva a hierarchiát. Sokan azt hiszik, hogy ez előnyös valamiért, pedig valójában sokkal több a hátránya, mint az előnye.

Tudjuk már, hogy a számítógépeink, amikor elküldendő IP-csomagot készítenek, IP-címeket használnak a címzéshez. Még véletlenül sem doménnevet, mivel a hálózat működéséhez IP-címekre van szükség. A doménnév csak az ember kényelmét szolgálja. Valahogy gondoskodni kell tehát a doménnevek és az IP-címek egymáshoz rendeléséről, hiszen amikor a böngészőnek megadom például a www.mindentudas.hu doménnevet, a számítógépemnek az ennek megfelelő IP-címre kell küldenie az oldal kérését tartalmazó IP-csomagot. Hogyan fordítódnak le a doménnevek IP-címmé? Honnan tudja az én számítógépem a pontos IP-címét annak a távoli gépnek, amelynek nevét épp megadtam neki?

Egy nagyon elmés rendszer biztosítja a megoldást. Ezt DNS-nek nevezik (Domain Name Service). Nem összetévesztendő a biológusok DNS-ével! A DNS működését a következő animáció szemlélteti. Tulajdonképpen egy óriási, világméretű elosztott adatbázisról van szó, amely tartalmazza a doménnév - IP-cím összerendeléseket, és bármelyik internetbe kapcsolt host által bármikor lekérdezhető. Kitalálói felismerték azt, hogy a dolog hamar működésképtelenné válna, ha az adatbázist központilag, egy helyen szeretnék kialakítani és karbantartani. Hiszen olyan nagy az internet és olyan gyorsan változik, hogy lehetetlen ezeket az adatokat centralizálva, minden másodpercben frissen tartani. Márpedig a legtöbb internet-alkalmazás hibátlan működése ezen múlik. Ezért az adatbázis egyes részeit a lokális hálózatokat működtető, felügyelő intézmények maguk hozzák létre és tartják karban.

Amikor tehát valamelyik hálózati alkalmazásnak, például a webböngészőnek megadjuk egy másik számítógép doménnevét, a mi gépünk valamelyik közeli DNS-adatbázishoz fordul, hogy elkérje a névhez tartozó IP-címet. Persze jó esély van arra, hogy a keresett adatot nem pont az a DNS-szerver tárolja, amelyiket éppen megszólítottuk, de sebaj, a DNS-szerver, ha maga nem tudja a választ, akkor kapcsolatba lép más DNS-szerverekkel, és kideríti a keresett IP-címet. A DNS tulajdonképpen a világ legnagyobb elosztott, összefüggő adatbázisa. Ráadásul nagyon gyors is, hisz szinte észre sem vesszük, és már meg is érkezik a válasz a világ végéről. A böngésző programunk pedig végre tényleg elküldheti a kérését a keresett oldalt szolgáltató webszerverhez, mert most már tudja az IP-címét. Az pedig válaszul visszaküldi a kérdéses oldal tartalmát, természetesen IP-csomagok formájában.