Máray Tamás

Hálózatok hálózata: az internet

III.2. A számítógépek kommunikációjának illemtana: a protokoll

Könnyen belátható, hogy ha a hálózathoz kapcsolt számítógépek mindenféle szabály nélkül, csak úgy összevissza küldözgetnék az adatcsomagokat, abból értelmes kommunikáció helyett nagy összevisszaság alakulna ki. Olyasféleképpen, ahogyan a közlekedésben a KRESZ-re, itt is szükség van egy szabályrendszerre, amely pontosan megmondja, hogy hogyan kell viselkedni ahhoz, hogy minden rendben folyjon. A számítógép-hálózatoknál az ilyen szabályrendszert protokollnak nevezik. A protokoll, ahogy a diplomáciában, itt is kifinomult illemtant jelent. A protokoll pontosan leírja, hogy a számítógépek hogyan kommunikálhatnak egymással. Azt például, hogy mikor melyik gép küldhet üzenetet, és az üzenetre hogyan kell válaszolnia annak, aki azt megkapta.

A számítógép-hálózatok általában nem csak egy, hanem több egymásra épülő protokollt is alkalmaznak attól függően, hogy a kommunikáció alacsonyabb vagy magasabb szintjét kell éppen megvalósítaniuk. Az internet esetén is több protokollról beszélhetünk, egy egész protokollcsomagról. E csomag két legfontosabb protokollját TCP-nek és IP-nek hívják.

11. ábra

IP-csomagoknak

A számítógépek, illetve a rajtuk futó programok, vagyis alkalmazások mindig a fenti módon, adatcsomagok küldözgetésével kommunikálnak. Ez alól nincs kivétel. Akár emailt küldünk, akár weboldalakat böngészünk, akár letöltünk egy file-t, akár rádiót hallgatunk az interneten, bármit csinálunk, minden adatcsomagok küldözgetésévé (és fogadásává) alakul át. A tartalomtól, az alkalmazás típusától függetlenül tehát a kommunikáció a hálózat szintjén mindig ugyanúgy zajlik.

Szeretném még felhívni a figyelmet arra, ami a 11. ábrán is jól látható volt. Nevezetesen, hogy két számítógép között több különböző út is létezhet. Ezt a lehetőséget a technológia ki is használja. Ha valamelyik összeköttetés elromlik, megszakad és ezáltal egy út használhatatlanná válik, a gateway-berendezések automatikusan megpróbálnak egy másik, működő utat találni. Ha sikerül, a kommunikáció tovább folyik, mintha mi sem történt volna. A felhasználó a számítógépe előtt ülve észre sem veszi, hogy a hálózat valahol meghibásodott, és most már más útvonalon zajlik a forgalom. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha fizikailag tényleg ki van építve több útvonal. Ezt a képességet úgy nevezzük, hogy a rendszer alkalmazkodik (adaptálódik) a hálózat aktuális topológiájához. Nagyon fontos ez a képesség, hisz gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen hatalmas, világméretű rendszerben percenként is milyen sok változás történik. Egyes összeköttetések kiesnek, mások belépnek. Mi viszont azt várjuk, hogy a kommunikáció mindig stabilan, folyamatosan működjön.