Vagyóczky Imre naplója

 

Mi lehet otthon, mi van Pirivel? Evvel a gondolattal ébredtem fél 9 körül. Elég jól kipihentem magam. Nagyon hideg van. -3, -4 fok lehet. Fagy. A mi szakácsunk főz már. Jó reggeli volt. Délelőtt csak egyesben kimentem evezni. Nagyon vacak hajó. 2 km után eltörött a lapát, visszajöttem és fociztam. Jó ebéd volt, utána mindjárt kimentem a Lajos hajójában evezni. Fázott a kezem, 10 km-t eveztem. Van itt egy gyors folyású folyó, nem tudom, nem-e a Moldva. Itt edzünk. Délután bementem a Fábián Öcsivel Nymburkba ezt a naplót venni és megnézni a várost. A Pirinek írtam lapot.

Úgy nézem, hogy ez egy kis iparváros, van erőműve, gyárai és amellett a földje körbe a város körül szépen megművelve. Kb. 15000 lakosú lehet. Szép kis üzletek vannak, emeletes házak. Igen megnéztek minket, kik lehetünk. Mert mi itt csodalények vagyunk. Este fociztunk és rádiót hallgattunk. Bőséges vacsora volt. A politikai helyzet hihetetlenül változik. Örömmel fogadtuk a semlegességét hazánknak. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Sajnos telefonálni nem lehet haza, a csehek nem engedik. Mi lehet otthon? Így messziről minden olyan furcsa. Ahogy eljöttünk otthonról, nehéz itt lenni. Este kártyáztunk, 10-kor lefeküdtem. Közölték, hogy szombat reggel fél 9-kor megy a gép.