Szabó Miklós naplója

 

Reggel 8:42-kor indulunk a milánói pályaudvarról. Pénteken nagy vásárlás, sok mindent veszek, persze hatszor annyi pénzt is vidáman elköltene az ember. Nagy a nyüzsgés a városban, gyönyörű kirakatok. A dóm csodaszép, úgy szintén az állomás. Mozgólépcsők, fedett kocsifeljárók stb. a dóm téren rengeteg galamb, úgy fényképezzük le egymást. Rengeteg csinos nő, ennyit még sehol sem láttam külföldön. A villamosok modernek, a pestiekre hasonlítanak, csak jobbak. Amerikaiak hivatalosan intézik a máshová utazók dolgát. Egy magyarul jól beszélő valaki tolmácsol, Velencében dolgozik valami amerikai hivatalban. Este sokan elmegyünk a konzulátusunkra, egy fogadásra. Csomó atléta, pár kajakos, birkózó volt ott, vezető egy sem. A konzulátus egész személyzete családostól ott volt. Igen jól éreztük magunkat, nagyon kedves volt mindenki. Whiskey-t ittunk - életemben először - coca-colával keverve igen jó. Sokat beszélgetek különböző pasikkal. A helyi konzul, a frankfurti konzul, két repülő tisztviselő, mind igen műveltek, tájékozottak. Józanul, de nagy szimpátiával beszélünk az otthoni eseményekről. Némi lemorzsolódás után a társaság a konzul meghívására átvonult egy magyar étterembe vacsorázni. (Paprika Csárda). Ott már nagy volt a hangulat. Éneklés, hol angolul, hol magyarul. Két amerikai magyar igen elérzékenyült. Pár nótát tudtak, párat dúdoltak, pedig már mindketten kint születtek. Az utolsó poharat a két nép barátságára ürítettük. Másnap még vásárlás, este már igen álmos vagyok. Reggel nagy nehezen bepakolunk 6-an egy 6 személyes másodosztályú fülkébe. Sok csomag nem fér be, kint marad a folyosón. Brescia, Padova, Velence az útirány, ahol negyed órát állunk. 2 napot veszek maradék pénzemből. Az állomás előtt közvetlenül már egy lagúna van. Trieszt után jön a jugó határ.