Szabó Miklós naplója

 

Reggel negyed 7 Milánó. Alvásból kelt fel a telefon hajnali háromnegyed 4 után. Tegnap este hívtam Pestet, és ekkor jött be. Maricával tudtam végre beszélni, olyan versenyizgalmam lett egyszerre, mint a legnagyobb verseny előtt. Minden rendben van, és a kisfiú nagyon édes, és nagyon várnak. Nem tudunk elaludni már, mostanáig beszélgetünk hármasban. Sanyinak kiért a felesége fiukkal Bécsbe, ő már oda megy persze, ő is problémázik, hogy mi lesz, stb.

Tegnap reggel Milánó köd miatt nem tudott fogadni, így csak délután 3-kor indultunk el. Autóbusszal megnéztük az Akropoliszt és a stadiont. Gyönyörű volt, tiszta napsütéses idő, a fehér márvány világított. Furcsa érzésem volt, miközben néztem a romokat. Periklész, a régi görögök jártak az eszemben, ki mindenki járt itt fent azóta. Egy örök emlékkel több jutott az embernek.