Szabó Miklós naplója

 

Sok rohangálás közben elmaradtam az írással. Kezdjük sorban. Kedd Lajosékkal hárman kirándulni voltunk Healthville-ben. Kb. 50-60 mérföldre van. Szép időnk volt, nagyon kellemes napot töltöttünk el. Megnéztük Melbourne víztároló medencéjét, hatalmas völgy, elzárva. Nagyon szép park van körülötte. Utána átmentünk az állatkertbe, ahol csak hazai állatok vannak. Nagy terület, ápolatlan erdők, fák között széjjelszórva a ketrecek. Emuk szabadon járkálnak, falánkak és szemtelenek. Sok becsípett ami matróz volt ott, egyik kezéből hátulról kieszik az almát. Kacsacsőrű emlőst nézünk, etetik, gilisztát szórnak a vizébe. Egyes kenguruk szabadon vannak, illetve bemehetnek hozzájuk a látogatók, szelídek, tűrik a simogatást.

Szerdán délelőtt mozi, délután új ismerősökhöz megyünk pezsgős vacsorára. Névnapi vacsorának nem rossz. (5.-e van) Virágos a hangulat, persze a sok ivástól. Másnap Sanyi és főleg Olaf igen morcos, nem esznek, isznak egyelőre. Én egész jól bírtam. Imre bátyánk és főleg Lajos nagyon elázott.

Szerdán még megtudjuk, hogy pénteken indul az első gép. Kezdődik a vásárlás. Veszek két automata karórát Lajos egy magyar barátjától. Csempészett Enicar Svájcból. Kornidesz Jóska küld haza általam pénzt, levelet. Olcsón - 50 Forintért kapok fontot, 40-et, 10-et átadok Olafnak.

Az indulás közeledtével megbolydul a társaság, ki marad? Meglepő dolgok történnek. Péntek délelőtt szó nélkül lelép Gyarmati Olga. A hátúszó Pajor Éva hirtelen férjhez megy a sidney-i magyarhoz. Náci bácsi itt marad. Nem akar reszkírozni még pár év Oroszországot. Pénteken Sanyi is sürgönyt kap bécsi nagynénjétől, hogy vasárnap érkezik ki a családja. Nagyon letöri, hirtelen nem tudja elképzelni, hogy nem megy esetleg haza többé.

Bakácsék nagyon kedvesek, sok mindent - élelmi cikkeket kapunk tőlük. Különösen a tejpornak látjuk majd hasznát, gondolom - ha hazajutunk vele. A hírek megint romlanak, a káosz áttekinthetetlen. Hogy mi lesz velünk? Legjobban attól tartok, hogy ha haza is jutunk, később valami általános válság esetén mindenkinek be kell valahová vonulni, és akkor mehet az ember hazulról el a bizonytalanságba, bár a deportálásokban én nem hiszek.

Most megint rossz napjaink vannak. A reptérre Lajosék kocsiján megyek ki, onnan péntek este 9 után indulunk. Sokan kísérnek ki minket, szomorú a búcsúzás az új barátoktól és az elmaradó régiektől. Talán sosem látjuk egymást. Két órás darwini pihenő után (a reptéren remek mosdó, zuhanyzók, villanyborotva - ki is használom), másnap délután 5 körül érkezünk Szingapúrba. Estig járjuk az üzleteket, hihetetlen arányú alku folyik. Különben majdnem minden sokkal olcsóbb, mint bárhol. Késő este moziba megyünk, éjjel 2-kor van vége. Érdekes, nem vagyok álmos, a gépen sokat aludtam.