Szigeti Zoltán naplója

 

Fél 7-kor (fél 6) keltünk. Reggeli után buszra ültünk. Végigmentünk a városon át az Arany Szarvon a többi szállókhoz. Régi templomokat és mecseteket láttunk, és fényképeztem. A városkapun keresztül éppen hogy kifért az autóbusz. 20 perc az út a repülőtérig, amely a Márvány-tenger partján fekszik. Ez is óriási víz.

10-kor (9) indultunk. Ragyogó napsütés volt. A pilóta, hogy megmutassa a várost, körülrepült felette. 400-500 méter magasról beláttuk az egész várost. Óriási területen fekszik. 1,5 millió lakosú. Sok mecset még mindig úgy mered az égnek, mintha még mindig a pasák uralkodnának. Aztán neki Törökországon keresztül. Teherán, majd itt lefordulva Abadán a gép útja. Hatalmas hegyek és síkságok felett repül a gép. Teherán előtt láttuk a Kaspi-tengert.

Abadánba este fél 7-re (4) értünk és pihentünk. Közepes város. Tökéletes, szabályos utcákkal. Kék, zöld és fehér neonvilágítással az utcákon. Bent nem voltunk a városba. Valamit ittunk. Délben semmit nem tudtam enni. Repülőtér körül egy pár ház volt és émelyítő olajszag.

Rossz lányok (bennszülöttek) akartak behívni, de elszaladtunk. Reggel lapot írtam haza. Azt hallottuk, hogy visszafoglalták a parlamentet és a rádiót.

8-kor (fél 6) indulunk tovább. Éjjel nagyon simán megy a gép. Kártyáztunk a Tüfivel, és még írni is tudok. Igaz, hogy ülni még most sem. Most negyed 1 van (háromnegyed 10) és fél óra múlva megérkezünk Karacsiba. Nappal sokat aludtam, bár a gép néha úgy rázott, hogy felébredtem. 5600 m magasan repültünk. Már nyomja a pilóta lefelé a gépet. Csöndesek a motorok, és nagyon recseg a fülünk. Mindjárt leszállunk.

Fél 3-ra (fél 11) szálltunk le. Karacsi egymilliós város. Kivilágítva nagyon szép. Neon világítás. Tenger partján fekszik. Még fogat sem lehet mosni. Vacsora sörrel és lefekvés.