8 órás éjszakai repülés. Már érezni lehetett az európai téli időjárás leheletét. Sima repülés után, hajnali 4 órakor, Bengaziban szálltunk földre. Reggeliztünk és indultunk tovább Milánó felé.
Magasan, 3000 méteren felül, kék ég alatt értünk be Európába. Ismerős tájak jöttek most már. Nápoly a Vezúvval, Capri szigete, szépen megművelt földek a tenger mellett, Róma, majd Milánó fölé suhant a gépünk. Közben Milánó közelében szóld a stewardessünk, hogy kapcsoljuk be a biztosító övet, mert Milánó felett erősen felhős, ködös az időjárás. A gép a felhők közé ereszkedett, semmit nem láttunk. Majd egyszerre feltűnt a föld, és néhány perc múlva, szinte centiméter pontossággal a lefutó pályára ereszkedett a gép, melyet radar irányított.
Milánóban rengeteg riporter várt a repülőtéren, és bosszantó módon keresték a nekik legjobban megfelelő helyzeteket a fényképezéshez. Még a szállodába is utánunk jöttek. Az újságokban megjelent fényképek alatt nevetséges valótlanságokat hoztak le.
Igen jól esett a több mint 60 órás repülés után, ágyban, vízszintesen lefeküdni.