D.e. Prágába edzésre. A Cseh FF-n és Sportbizottság termeiben edzés, az összes olimpiások részére. Az atléták a nymburgi táborban edzettek. Kajakosok csak kiegészítő edzést végeztek. D.u. a szabadfoglalkozást elsősorban a rádió hallgatása jelentette. Mindenki lesi a híreket. Bizakodó és nyugtalan. Otthon lenni, sokaknak jár a fejében. Foglalkoztatja a sportolókat az egyiptomi háború is. Kijutunk Melbourne-be? Nem jutunk ki?
A tornászok edzenek, figyelmük a szerek gyakorlása felé fordult. Az öltözőből kilátni a terembe. Most átgondolhatom azt a szörnyűséget, ami este volt a gyűlésen. Hálátlanság, gyűlölet, irigység. Durva primitívség, félelem és igen kevés higgadtság.
Megalakult egy tanács, elhatározták a gyászszalag kitűzését, szidták a SZU-t, nagy magyarnak, csuda hazafinak érzeték magukat és közben zabáltak, kártyáztak és sefteltek. Akiknek szájából úgy jött ki az "elvtárs" szó, mint a legkedvesebb, az most gyűlölködve szipogta, hogy többé nincs elvtárs, se sporttárs, hanem úr (Csordás).
Kli (Klics Ferenc): a kommunisták és ávósok tönkretették, kisemmizték az országot, gyilkoltak. De hogy az ő egészségét, anyagi jólétét kinek köszönhette, arról nem beszélt.
JGY (Jekelfalussy Pillér Görgy): "megbocsátunk, de nem felejtünk". És ez higgadt hangnak számított.
Bega (Benedek Gábor): "szóba ne álljunk, kezet ne fogjunk a SZU-val!"
Igná (iglói Mihály): "csak keserűség, baj, átok, amit a SZU adott". És közben lett világhíres ember.
KA (Keleti Ágnes vagy Kertész Alice).: "újabb terror jön, a kommunisták is az országot féltik, de azoktól, akik apját Ausztriában megölték."
Gyade (Gyarmati Dezső): "csak tiszta lelkiismeretű emberek szólaljanak fel!" és vajon kik azok?
Nem lett volna helyesebb el sem indulni? Korondi-Kertész a fő szónokok a SZU szidásban.