"Mindenkinek sorba kellett állni a híd előtt, és a Hegyi a Kutast nem engedte át" - emlékszik vissza Székely Éva, a híres úszónő. "Pista azt kérdezte Gyula bácsitól: 'ugye tudja Hegyi elvtárs, hogy a halálba küld vissza?' Mire Hegyi azt felelte, hogy nem bánja." Szabó Miklós hosszútávfutó úgy emlékszik vissza a történtekre, hogy Hegyi Gyula fordult oda Kutashoz. "Kutas elvtárs, ugye tudod, hogy te csak eddig kísérhetted a csapatot?"
Nádori László, az öttusázók vezetője szerint Kutas számíthatott erre, de igazán akkor döbbent rá, hogy nem megy, amikor nem engedték át a komáromi hídon. "Egyenként, név szerint szólítottak mindenkit. 'Mehet, mehet, mehet' - mondták. Kutas akkor már tudta, hogy ő marad, mert megfogta a vállam, és azt mondta: 'Látod, nem enged át'. Pedig neki megváltás lett volna, ha átlépheti a határt, hisz Pesten sokan keresték. Hegyi félt tőle, de félt a sportolók egy részének haragjától is. Papp Laci csak annyit mondott: 'ha jön, akkor én leszállok a buszról'.
Kutas István ellentmondásos személyiség volt, és abban a bizonytalan politikai légkörben jelenléte nem kívánatossá vált. "Meggyőződésem, hogy függetlenül attól, hogy Hegyi Gyula bácsi elismerte Kutas szakmai tekintélyét, abban a helyzetben úgy érezte, hogy mentalitásával nincs helye az olimpiai csapatban" - magyarázza Markovits Kálmán.
"Kutas külön kocsival utazott, ez is egy jele volt annak, hogy már nem tartozott a csapathoz" - mondja Nádori. "Gyarmati Dezsőnek volt egy Volkswagen kocsija, abban utaztunk Komáromig" - emlékszik Markovits. "Űzött vadként tekergette a nyakát, félelem áradt belőle" - emlékszik Nádori László. "Hegyi helyében én azért legalább a határon átvittem volna." Gyarmati Dezső egyenesen azt gondolja, embertelen cselekedet volt Hegyi Gyula részéről otthagyni Kutast. "Kutas az életét próbálta menteni" - magyarázza. Gyarmati azt is hallotta, hogy Kutas ÁVH-s lett volna, bár mint mondja, pontos értesülései nincsenek. Arról sem volt tudomása, hogy Kutas valakit megölt volna.