Magyarok a K-szektorban

A magyar olimpiai csapat a heidelbergi olimpiai falu K-szektorában kapott helyet. Az információs irodában gyakran hangzott fel a K-szektor kifejezés, mivel sokan látogatták a hősnek tekintett magyarokat. Milyen volt a K-szektor, és hogyan éltek a magyar sportolók az egy hónapra otthonukká váló faluban?

Magyar-amerikai románc a Kossuth-címer alatt...

Képek az olimpiai faluról

Az olimpiai falut Melbourne egyik külvárosában, Heidelbergben építették fel. A falu bejáratánál az olimpián részt vevő országok zászlói nyúltak a magasba. Balra is, jobbra is hosszan elnyúlva sorakozott egymás mellett a 73 pózna. A falu csinos kis földszintes vagy legfeljebb egyemeletes bungalóival úgy nézett ki, mint egy miniatűr ausztrál stílusú kisváros.

A faluba csak olimpiai igazolvánnyal lehetett bejutni. Ügyeltek a versenyzők nyugalmára. Az autogramkérőket és az Ausztráiában élő rokonokat azonban nehéz volt visszatartani. Rendszeresen látogatták a magyar sportolókat. "K-szektor, Koitaki court" - hangzott fel mindig az információs irodában. A magyar olimpiai csapat házai ugyanis az olimpiai falunak ezen a részében feküdtek. A tábor K-szektorát egy Pápua Új-Guinea-i tartományról nevezték el.

Meglepő, de az olimpiai táborban a nők és a férfiak szállásait négy méter magas drótkerítés választotta el. Az 1952-es helsinki olimpián a szocialista országok táborát vette körül hasonló kerítés, most a nőket kellett körülkeríteni. "Ez a külön női és külön férfiszakasz eléggé buta megoldás volt" - mondja Killermann Klára. A helyzet érdekességét fokozta, hogy a nőkhöz nem járhattak át a férfiak, a nők viszont szabadon látogathatták a férfiszektort. Panaszkodott is Sárkány István, a tornászok felügyelője, hogy a lányok sokat randevúzgatnak.

Minden ország lakhelye előtt saját zászlaja lobogott. A bungalókban két-három hálószoba, fürdőszoba, külön vécé, konyha és társalkodó volt. A legnagyobb szenzációt a televízió jelentette. Ausztráliában fél évvel az olimpia előtt kezdte el sugározni adását az első televízió stúdió, amelyet 9-esnek hívtak. Ugyanígy kuriózumnak számított a mosógép. A sportoló lányok mind örömmel próbálgatták a számukra új masinát. Keleti Ágnes többször említi meg felkiáltójellel a naplójában, hogy mosott.

Minden országnak volt külön étterme, ahol saját szakácsaik és pincéreik főztek és szolgálták fel a magyar receptek szerint készült ételeket. A magyar olimpiai csapat tagjainak a margitszigeti Nagyszálló séfje készítette a menüt. A faluban volt kórház, posta, bankfiók és tábori klub is, a különböző országból érkezett több ezer sportoló joggal érezhette, hogy valóban egy miniatűr városban élnek egybegyűlve mindannyian. A tábor 15 km-re volt az olimpiai stadiontól, amit a melbourne-iek a régi krikettpályából alakítottak ki. A tábort 5-6000 fő számára építették.

A kajakosok-kenusok és az evezősök számára az olimpia szervezői egy másik tábort alakítottak ki a Wendouree-tó partján, Ballarat városától pár km-re. Az olimpia tervezésének időszakában sokat vitatkoztak arról, hol kellene megrendezni a vízi számokat. A melbourne-i Albert Park Lake túl sekély és rövid volt a versenyekhez, más, közeli tavaknál pedig szegényes volt az infrastruktúra. A nemzetközi Evezős Szövetség végül a Wendouree-tavat választotta, noha itt is mélyíteni kellett a medret. A tó mellett épült kis tábor hasonló elrendezésű volt, mint a heidelbergi. 72 vízi jármű fért el a csónakházakban.

"A házak fél henger alakú hullámlemezből készültek" - meséli Szigeti Zoltán. "A két végükön és az oldalaikon van a bejárat, összesen hat ajtó. Ezüstös a lemez, színes ajtók, üvegzsalus ablakok. Érdekes és hangulatos a falu. Étterem, játszószoba és sok minden van. Egy szobában ketten laknak. Két ágy, szekrény és szék van, meg egy asztal. Nem tágas, de elférünk" - írja naplójába a kajakos.

Az olimpiai falu alkalmas a különböző nációjú sportolók találkozására: ismeretségek alakulhatnak, és fel lehet mérni az ellenfél versenystílusát, kondícióját. Az első olimpiai falu az 1932-es Los Angeles-i olimpián volt, előtte az is előfordult, hogy azokon a hajókon aludtak a sportolók, amelyekkel az olimpiára érkeztek.