A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
1
HUNMagyarország
09:00KézilabdaBrazília-Magyarország
HUNPongrácz Bence
10:30CselgáncsIsmael Alhassane-Bence Pongracz
HUNPásztor Flóra
10:55VívásFlora Pasztor-Jacqueline Dubrovich
HUNAndrásfi Tibor
12:50VívásRuben Limardo-Tibor Andrasfi
HUNFucsovics Márton
13:30TeniszMarton Fucsovics-Rafael Nadal
HUNMarozsán Fábián
15:00TeniszFabian Marozsan-Ugo Humbert
HUNHámori Luca
17:22ÖkölvívásGrainne Walsh-Ana Hamori
HUNMagyarország
19:30VízilabdaFranciaország-Magyarország
NyílNyíl

A forradalom és szabadságharc krónikája

Vágólapra másolva!
1956. október 26.
Vágólapra másolva!

Forrás: rev.huOktóber 26-án az előzetes várakozásokkal szemben nem csökkentek, ellenkezőleg, fokozódtak és szélesedtek a harcok a fővárosban. A fegyveres felkelők és a hozzájuk egyre nagyobb számban csatlakozott sorkatonák, az óriási és egyre növekvő erőfölény ellenére, megtartották legfőbb bázisaikat, sőt, új ellenállási gócok szerveződtek. Pesten a VIII.-IX. kerületben voltak a legerősebbek, ellenőrzésük alatt tartották a főbb közlekedési útvonalakat, a Nagykörutat a Petőfi hídtól az Oktogonig, a Rákóczi és az Üllői utat. A legjelentősebb egységek az Iván Kovács László vezette Corvin közi és a Bárány János irányítása alatt álló Tompa utcai csoportok voltak. Az első napokban megszerzett kézifegyvereket már némi zsákmányolt nehézfegyverzettel is ki tudták egészíteni. Erre az időre Budán is megalakultak az egyre nagyobb tekintélyt kivívó egységek: a Széna téren Szabó János (Szabó bácsi) vezetésével, valamint a Móricz Zsigmond körtéren és a Várban.

Utcai harcok

Nagy Imre/mindentudasegyeteme/20041026nagy.htmlNagy Imre rövid életrajza1956.huhttp://www.1956.hu"1956 Budapest - arcok és sorsok" című könyv internetes változataMagyar dolgozók, kedves elvtársak!http://www.sulinet.hu/tananyag/97110/on/szerviz/dokument/kadar25s.htmKádár János rádióbeszéde (október 25.)Magyarország dolgozó népe!http://www.sulinet.hu/tananyag/97110/on/szerviz/dokument/nagyi25s.htmNagy Imre rádióbeszéde (október 25.)

A spontán alakult fegyveres csoportok taktikája az volt, hogy figyelőik állandóan szemmel tartották a főbb közlekedési útvonalakat, megtámadták az arra vonuló szovjet katonai egységeket, majd a támadást követően azonnal visszahúzódtak a szűkebb mellékutcákba, ahová a szovjet páncélosok nem tudták és nem merték követni őket. Sikereiket a gyalogsággal alig támogatott, régi típusú páncélosok ellen egyaránt köszönhették jobb helyismeretüknek, a lakosság feltétlen és önfeláldozó támogatásának, valamint kifogyhatatlan találékonyságuknak. A páncélosok támadását nemegyszer házi készítésű fegyverrel, az úgynevezett Molotov-koktéllal, vagy akár fegyvertelenül is meg tudták akadályozni: harckocsiaknát imitáló palacsintasütőket helyezve az úttestre, vagy azzal, hogy olajjal locsolták föl a kövezetet, megbénítva így a páncélosok mozgását. A kilőtt vagy felgyújtott járművek pedig kiváló útakadállyá váltak a következő ütközetben, így minden szovjet veszteség kétszeresen erősítette az erejükben egyre jobban bízó fegyvereseket.

Legjobb védekezés a támadás

Forrás: rev.hu

A ledöntött Sztálin-szobor a Blaha Lujza térnél (Bojár Sándor felvétele)



De 26-án már nemcsak a fővárosban szóltak a fegyverek. Megsokasodtak a tüntetések, a fegyveres összecsapások vidéken is, az egész országban általánossá vált a sztrájk. Majd minden városban tüntetésekre került sor. Az utcákra vonuló tömegek árnyalatnyi különbségekkel fogalmazták újra ugyanazokat a követeléseket, kiegészítve a fegyveres harc beszüntetésének és az amnesztiának a követelésével, de számos esetben túl is léptek a műegyetemi pontokon (kilépés a Varsói Szerződésből, a semlegesség kinyilvánítása). Közben az emberek a legtöbb helyen leszámoltak a régi rendszer gyűlölt szimbólumaival, leszaggatva a vörös zászlókat, letörve a csillagokat és ledöntve a szovjet emlékműveket, összetépve-törve a kommunista bálványok képeit-szobrait (volt, ahol lámpavasra akasztották Rákosi mellszobrát).

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!