Jazzmesék a múlt századból

Több szempontból is rendhagyónak volt tekinthető a Benkó Dixieland Bandnek a Mindentudás Egyeteme klubsorozatában történt november 9-i fellépése. Azonban ha jobban belegondolunk, valójában nem is volt olyan sok különbség egy nemzetközi hírű akadémikus és a művészi karrierjét öt évtizede folytató Benkó Sándor Kossuth-díjas előadóművész előadása között.

Benkó Sándor szemléletes példákkal tarkított előadásából különösen élvezetes volt a Picassóval és a kubista festőkkel felskiccelt párhuzam. Picasso megingathatatlan szakmai tudása birtokában csupán annyit tett, hogy az addig bevált nézőpontot széttördelte, elcsúsztatta, kifordította. Az eredmény egy, a többség számára nehézkesen befogadható elvont rajz lett. A múzeumlátogató persze odahajolt a képhez, hogy elolvassa a címet: Hegedű és szőlő. "Aha, így mindjárt más!" - kiáltott fel. Benkó példaként és indoklásként szerepeltette a történetet arra, hogy miért közismert számok tűnnek fel rendre a jazzkoncerteken. Az emberek szeretik azt, amit ismernek. Amit talán ennél is jobban szeretnek, az az, ha kicsit másképp, új szemszögből láthatják mindazt, amiről hajlamosak azt gondolni, hogy már nem okozhat nekik meglepetést.

Szalóky Béla és Deseő Csaba

Benkó Sándor és csapata, valamint vendégművészei, a rézfúvósokon játszó Szalóky Béla és az est talán legnagyobb sikerét arató klasszikus hegedűművész Deseő Csaba szintén meglepetést szereztek az odaadó közönségnek. Egytől egyig arról beszéltek - ki szóval, ki zenével -, ami kitölti és teljessé teszi az életüket. Aki jelen volt, az tudja, hogy irigylésre méltó emberek ők. Munkájuk a hobbijuk. Sőt több annál: szerelmük.

Fotók: Mayer András