Más csak keveseket kell meggyőznie a Konvent elnökének

A mű majdnem készen áll: Valéry Giscard d’Estaingnek, az Európai Konvent elnökének már csak néhány tamáskodó kormányt kell meggyőznie az Európai Unió általa javasolt új intézményi struktúrájának elfogadásáról. A múlt heti egyeztetéssorozat után körvonalazódó intézményi alku kielégíti a kisebb országok igényét, hogy megtarthassák bizottsági tagjukat és a rotációs elnökség valamilyen formáját, miközben elébe menve a nagy tagországok kívánságának állandó elnököt állít az Európai Tanács élére, aki, legalábbis kezdetben, mégsem lesz "szuperhatalommal" felruházva.

Az Európai Konvent múlt heti háromnapos ülésén közel jutott a megállapodáshoz az Európai Unió bővítés utáni intézményi rendjéről, amely a több mint 15 hónapja tartó vita vége felé közeledve a leendő alkotmányos szerződés egyetlen igazi fajsúlyos nyitott kérdése maradt. Valéry Giscard d’Estaing az Európa történetében példátlan vállalkozást irányító egykori francia államfő három nap megfeszített tárgyalássorozat után, péntek délután elégedetten állapíthatta meg, hogy a 105 tagú testületben valódi konszenzus kezd kialakulni az általa és elnöksége által javasolt új intézményi struktúra körül, amely végső formájában egyszerre tükrözi a folyamatosságot és az újító szándékot.

A Konvent munkájában fordulópontnak számító összejövetel végén lényegében már csak néhány kormány képviselője hangoztatott fenntartásokat az elnökségi tervezettel szemben, de megfigyelők várakozása szerint az eheti záróülésen a tamáskodók is egészen biztosan beállnak a sorba. A Konventben számszerűleg kétharmados többségben lévő nemzeti és európai parlamenti képviselők túlnyomó többsége már áldását adta az elnökség terveire, amelyek a lehetőségekhez képest megpróbálják összeegyeztetni a kis és nagy tagállamok, továbbá az integráció kormányközi, illetve közösségi jellegét erősíteni kívánó csoportok sokszor homlokegyenest ellentétes érdekeit.

Nizza marad

A véglegesnek tűnő, és legfeljebb már csak egy-két részletében módosuló javaslat 2009 novemberéig elhalasztja a 2000 decemberében Nizzában elfogadott intézményi reform felülvizsgálatát, teljesítve annak a 18 országnak - köztük hazánknak - a követelését, amelyek elutasították a nizzai kompromisszum újratárgyalását. Az "Adj esélyt Nizzának!" jelszót hangoztató csoport tagjai elégedetten konstatálhatják, hogy a legújabb intézményes reformok 2009 novemberéig változatlanul hagyják majd a nizzai csomag olyan alapvetéseit, mint az egy tagország - egy biztos elvét, az Európai Parlament 732 főben maximált létszámát, sőt a szavazati súlyok elosztását is.

A Giscard által javasolt kettős többség elve - amelynek értelmében egy döntés akkor lépne életbe, ha élvezné a tagállamok egyszerű többségének és az EU-lakosság háromötödének a támogatását, miközben minden ország egy szavazattal rendelkezne - legkorábban 2009-ben lépne érvénybe, de ha a tagországok vezetői minősített többséggel úgy rendelkeznének, akkor a jelenlegi rendszer további 3 évvel meghosszabbítható lesz. Mindez a szavazati rendszer átalakítása ellen leginkább ágáló Spanyolországnak szánt biztosíték arra, hogy a 2013-tól érvényes új, több évre szóló költségvetési előirányzatot is a régi szabályok alapján döntenék el. Alfonso Datsis spanyol kormányképviselő azonban újságíróknak - köztük a Bruxinfo tudósítójának - azt mondta, hogy a kettős többségi döntés végrehajtása a gyakorlatban rendkívül sok problémát vet fel. Datsis egy konkrét példát említve úgy vélekedett, hogy nehéz lenne pontosan meghatározni az egyes országok népességszámát. Elemzők utóbb ezt az érvet vérszegény kifogásnak nevezték, amely egyértelműen a Nizzában szerzett indokolatlanul nagyvonalú spanyol szavazatszám megőrzését célozza. Mint ismeretes, a közel 40 millió lakosú Spanyolország - Lengyelországgal együtt - 27 szavazati jogot szerzett a miniszteri Tanácsban, miközben a lakosságszám duplájával rendelkező Németország csak 29-et.

Európai Bizottság

Az alkotmány szövegtervezete 2009 novemberéig érvényben hagyja az Európai Bizottság létszámára vonatkozó nizzai rendelkezéseket. Attól kezdve azonban, miközben minden országnak garantáltan lenne képviselője a testületben, a szavazattal rendelkező bizottsági tagok számát 15 főben korlátoznák, a többiek nem vehetnének részt a döntések meghozatalánál. A szavazati joggal bíró, illetve nem rendelkező biztosok ugyanakkor a tagállamok közötti egyenlőség elve alapján cserélődnének, így lényegében mindenki ugyanarról a startvonalról indulna. A Konvent elnökének szóvivője szerint az első rotációra csak a 2014-ben hivatalba lépő Bizottságnál kerülne sor. Szájer József, magyar parlamenti küldött a Bruxinfónak nyilatkozva emlékeztetett rá, hogy az ördög a részletekben van: a biztosok és a segédbiztosok közti különbséget nem egyedül a szavazati jog kell hogy meghatározza, a segédbiztosság "keserűségét" egyéb jogok, hatáskörök biztosításával meg lehet és meg is kell édesíteni.

Rotáció a miniszteri tanácsokban

Ugyancsak a kis és közepes méretű országoknak tett engedményként értékelhető, hogy végül fennmarad a rotációs elnökség rendszere, amit az érintett országcsoport EU-n belüli egyenjogúsága fontos fokmérőjének tekint. A külkapcsolatokért felelős miniszteri tanács kivételével - amelynek vezetését a leendő EU-külügyminiszterre bíznák - az eddigi hat hónap helyett évente cserélődne az elnökség, de az egyes miniszteri formációkat nem ugyanaz az ország elnökölné. "Ezzel lényegében megvalósul a csoportos elnökség rendszere" - kommentálta a javaslatot a Bruxinfónak Giovanni Grevi, az Európai Politikai Központ (EPC) Konvent-szakértője, aki elismerte, hogy továbbra is tisztázatlan, hogy ki töltsön be koordinatív szerepet a különböző miniszteri formációk között.

Állandó, "gyenge" elnök

Az általános kompromisszum részeként az Európai Tanács élére 2 és fél éves, egyszer meghosszabbítható mandátummal állandó elnök kerülne, amely az Unió nagy tagállamainak követelése volt. De, hogy a "szuperelnököt" az intézmények közötti egyensúly felborulásától tartó országok számára elfogadhatóbbá tegyék, a jogkörét alaposan behatárolták az alkotmány szerzői. Először is a poszt betöltésének kritériumait úgy fogalmazták meg, hogy az nyitva hagyja a lehetőséget azelőtt, hogy a távolabbi jövőben akár az Európai Bizottság elnöke is betölthesse. Ez azért különösen fontos, mert tartani lehetett attól, hogy a nagyobb tagállamok kottájából játszó főfoglalkozású elnök hatásköröket von el a Bizottság elnökétől, az együttműködés kormányközi jellegét erősítve a közösségi (nemzetek feletti) rovására. Az elnök szerepe inkább az Európai Tanács üléseinek megszervezésére és levezetésére korlátozódna, és - bár a részletek nincsenek még teljesen kidolgozva - nem lenne érdemi végrehajtó szerepe, külön apparátusa és a külpolitikában sem zavarná a jövendőbeli külügyminiszter köreit.

Giovanni Grevi, az EPC elemzője ugyanakkor arra mutat rá, amire az elnöki poszt bevezetését ellenzők közül sokan, köztük a magyar kormányküldött Balázs Péter is. Nevezetesen arra, hogy az Európai Tanács kezébe kerül az állandó elnök, a leendő EU-külügyminiszter és lényegében az Európai Bizottság elnökének a kinevezése is. Giscard ugyanis a parlamenti képviselők kérése ellenére kitartott amellett, hogy a bizottsági elnök megválasztásában a Tanácsé (a kormányoké) és ne az Európai Parlamenté legyen a főszerep. Ez egyébként a magyar elképzeléseket is tükrözi. A kicsi és közepes méretű országok kormányai - miként azt nemrég Balázs Péter a Bruxinfónak is kifejtette -, azért ellenzik elvből az Európai Tanács elnöki posztjának létrehozását, mert azt csak az első lépésnek tekintik egy távlati terv megvalósításában, ami az erőviszonyok nagyobb tagállamok számára kedvező módosítását célozza.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel