Más csak keveseket kell meggyőznie a Konvent elnökének

A mű majdnem készen áll: Valéry Giscard d’Estaingnek, az Európai Konvent elnökének már csak néhány tamáskodó kormányt kell meggyőznie az Európai Unió általa javasolt új intézményi struktúrájának elfogadásáról. A múlt heti egyeztetéssorozat után körvonalazódó intézményi alku kielégíti a kisebb országok igényét, hogy megtarthassák bizottsági tagjukat és a rotációs elnökség valamilyen formáját, miközben elébe menve a nagy tagországok kívánságának állandó elnököt állít az Európai Tanács élére, aki, legalábbis kezdetben, mégsem lesz "szuperhatalommal" felruházva.

Az intézményi részekre vonatkozó - eddig még nem publikált - új elnökségi javaslatok:

A Nizzában jóváhagyott intézményi reformok 2009. november 1-ig érvényben maradnak. Addig tehát minden tagállamnak lesz egy szavazati joggal rendelkező biztosa, az Európai Parlament mandátumainak száma 732 marad, és az egyes országokra jutó szavazati súlyok (és a minősített többségi döntésekhez szükséges szavazatarány) sem változnak. 2009 novemberétől ugyanakkor már csak a Bizottság 15 tagjának lesz szavazati joga, a többieknek nem. A tagállamok képviselői az egyenlőség elve alapján vetésforgóban (rotációs alapon) jutnak majd szavazati joghoz (egyenlőségen alapuló rotáció).

1. Az Európai Tanács (a tagországok állam- és kormányfői) minősített többséggel dönthetnek arról, hogy a jelenlegi szavazati rendszer 2009 után további 3 évig fennmaradjon. Ellenkező esetben az EU áttér a "kettős többségi" szavazatrendszerre, amelynek értelmében érvényes az a döntés, amely mögött a tagállamok egyszerű többsége és a lakosság háromötöde felsorakozik.

2. Az Európai Tanács élére az állam- és kormányfők minősített többséggel állandó elnököt választanak. A mandátum 2 és fél évre szól és egy ízben meghosszabbítható. A korábbiakhoz képest változás, hogy az állandó elnök immár más uniós intézmény tagja is lehet, tehát akár az Európai Bizottság elnöke is betöltheti. Az állandó elnök jogkörei a korábban tervezettnél szűkebbek lennének és mindenekelőtt az Európai Tanács üléseinek megszervezésére, és levezetésére korlátozódnának. Bár a részletek pontosan még nincsenek kidolgozva, végrehajtási funkciói valószínűleg nem lennének, a nemzetközi porondon nem ő, hanem a külügyminiszter képviselné az Uniót, és külön apparátussal sem rendelkezne.

3. A rotációs elnökségi rendszer a külkapcsolatok tanácsának kivételével fennmaradna (itt a leendő EU-külügyminiszternél lenne a marsallbot). Az egyes országok az eddigi hat hónap helyett évenként váltanák egymást az elnökségben. Az egyes miniszteri formációkat más és más ország elnökölné, áttérve ezzel lényegében a csoportos elnökségre. Egyelőre nem tisztázott, hogy ki koordinálná a különböző miniszteri testületek munkáját, illetve ki döntene erről.

4. Úgy tűnik, hogy megbukott az a törekvés, hogy egy külön törvényhozói és egy külön végrehajtói funkciókkal rendelkező miniszteri tanácsot hozzanak létre. A két funkció ugyanakkor egy szervezeti egységen belül elkülönülhet.

5. Az európai parlamenti választások eredményeinek figyelembe vételével az Európai Tanács minősített többséggel javasolna az EP-nek jelöltet az Európai Bizottság elnöki posztjára. A jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségének szavazatával választják meg. Ha a jelölt nem szerzi meg a szükséges szavazatszámot, az Európai Tanácsnak egy hónapon belül új jelöltet kell állítania.

6. A Tanács szuper minősített többségi döntést hoz azokon a területeken, ahol nem az Európai Bizottság tesz javaslatokat (például a közös kül- és biztonságpolitika). A szuper minősített többségi döntéshez a tagállamok kétharmadának és az EU-lakosság 80 százalékának támogatása szükséges.

7.Az Európai Tanács egyhangú szavazással bármilyen területre kiterjesztheti azoknak a döntéseknek a körét, ahol minősített többséggel, tehát a nemzeti vétójog mellőzésével határoznak.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel