Más csak keveseket kell meggyőznie a Konvent elnökének

A mű majdnem készen áll: Valéry Giscard d’Estaingnek, az Európai Konvent elnökének már csak néhány tamáskodó kormányt kell meggyőznie az Európai Unió általa javasolt új intézményi struktúrájának elfogadásáról. A múlt heti egyeztetéssorozat után körvonalazódó intézményi alku kielégíti a kisebb országok igényét, hogy megtarthassák bizottsági tagjukat és a rotációs elnökség valamilyen formáját, miközben elébe menve a nagy tagországok kívánságának állandó elnököt állít az Európai Tanács élére, aki, legalábbis kezdetben, mégsem lesz "szuperhatalommal" felruházva.

A kormányok képviselői vegyes érzelmekkel fogadták Giuliano Amato pénteki szóbeli tájékoztatóját a szövegtervezet intézményi részeiben végrehajtott változásokról. (Többen szóvá is tették, hogy csak az írásos szöveg ismeretében tudnak kimerítő véleményt formálni). A szöveg jelenlegi formájában elsősorban Spanyolország és Nagy-Britannia számára elfogadhatatlan. A spanyolok a szavazati rendszer 2009 utáni megváltoztatását ellenzik (a lengyeleknek hasonló problémájuk van). A britek megfigyelők szerint azonban taktikai okokból szegülnek ellen, és az intézményi rendelkezések jóváhagyásáért cserébe a számukra igazán fontos kérdésekben akarják elérni a céljukat, ami a nemzeti vétójog alkalmazási területe szűkítésének a megakadályozása, kiváltképp a kül- és biztonságpolitikánál, valamint az adózási témáknál.

A britekkel és a spanyolokkal (meg a lengyelekkel) együtt Nizza-párti kis és közepes méretű tagállamok közül többen is óvatos bizakodással fogadták az új javaslatokat, míg mások látszólag továbbra sem látnak érdemi elmozdulást. Szájer Józseg, a magyar parlamenti ellenzék képviselője "világos előrelépésnek" nevezte az eredményeket, amikre kemény munkával egy jó kompromisszumos dokumentumot lehet elkészíteni a jövő héten. A csehek például "jó tárgyalási alapnak" tekintik a szövegtervezetet, amelynek a bizottsági és parlamenti részeit az észt kormányképviselő is "nagyon pozitívnak" nevezte. Henrik Hololei üdvözölte, hogy a Konvent-alelnök által ismertetett papírból "Nizza szelleme" köszön vissza, például a rotációs elnökség fenntartására tett javaslattal. Az észt kormányküldött szerint ugyanakkor a szöveg még alapos tanulmányozásra szorul. Alojz Peterle, szlovén parlamenti képviselő - a 13 tagú elnökség tagja - pozitív változást tapasztalt, és úgy véli, hogy az eheti utolsó plenáris ülésen a most még fenntartásokat hangoztató országok is beállnak a sorba.

A magyar kormány képviselője kedvező jelnek tartja, hogy a javaslatok "nem lépik át Nizzát", és az intézményi alku felülvizsgálatának 2009-re történő elhalasztásával megkezdődhet az ott elfogadott megállapodások végrehajtása. Balázs Péter ugyanakkor a Bruxinfo kérdésére a javaslat több elemét - így a Bizottság majdani összetételéről szólót is - is kidolgozatlannak nevezte. Mint rámutatott, szinte minden esetben megválaszolatlan kérdések tömkelegét lehetne feltenni. Balázs korábban elfogadhatatlannak nevezte az uniós szuperelnök kinevezését, mert az véleménye szerint felborítaná a jelenlegi intézményi egyensúlyt.

Az egyik legismertebb uniós think-tank elemzője viszont nagyon jó kompromisszumnak tartja a nizzai intézményi rendelkezések felülvizsgálatának 2009 utánra történő elhalasztását. Giovanni Grevi nem érti, hogy Magyarországnak és más kisebb országoknak ezek után miért állna érdekében a spanyolokkal tartani, akik a "kettős többségi" szavazatrendszer elutasításával lényegében azt készítik elő, hogy "Magyarország és a többi csatlakozó állam kevesebb pénzhez jusson a felzárkóztatási alapokból". Az EPC elemzője túlzottnak és elhibázottnak tartja a kisebb országok félelmét a minősített többségi szavazatok rendszerében a Konvent-elnökség által javasolt kettős többség elvétől, amely egyrészt a tagállamok egyszerű többsége, másrészt az EU-lakosság háromötödös többségének megszerzésétől tenné függővé egy-egy döntés érvénybe lépését. Grevi szerint ugyanis a Tanácsban a legritkább esetben kerül sor szavazásra, ráadásul a konkrét kérdésekben sohasem a nagy tagállamok állnak szemben a kisebbekkel.

Értesülések szerint Giuliano Amato alelnök négy olyan kérdéskört jelölt meg, ahol az elnökség biztosan nem hajlandó feladni az álláspontját. Ezek:

- Az Európai Tanács elnökének intézménye
- Az Európai Bizottságon belül a szavazati joggal rendelkező biztosok számának csökkentése (2009 után)
- Törvényhozói jogosítványokkal (is) rendelkező tanács
- A minősített többségi döntések kiterjesztése

A föderális beállítottságú Konvent-tagok számára az intézményi reformoknál is nagyobb téttel bír, hogy sikerül-e általános szabállyá tenni a minősített többségi döntések rendszerét, vagyis a nemzeti vétójog szinte teljes eltörlését. Sokak csalódására az elnökség korábbi tervezete a kül- és biztonságpolitikánál, valamint az adózási kérdéseknél egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben terjesztette ki a többségi döntések rendszerét. A véglegesnek szánt javaslat két mechanizmussal próbál az integrációpártiak kedvében járni. Az egyik: valahányszor a tagállamok nem a Bizottság javaslatáról foglalnak állást - ilyen alapvetően a közös kül- és biztonságpolitika -, bevezetnék a szuper minősített többségi döntést, amely egyfajta átmenet lenne az egyhangú és a minősített többségi szavazás között. Egy döntés akkor válna hivatalossá, ha a tagállamok legalább kétharmada támogatja, illetve ha az Unió lakosságának legalább 80 százaléka felsorakozna mögötte.

Egy további klauzula (angolul "enabling clause") értelmében az Európai Tanács egyhangú döntéssel - tehát az alkotmány módosítása nélkül - kiterjeszthetné azoknak a döntéseknek a körét, ahol a tagállamok a minősített többségi rendszerben szavaznak.

A föderalisták számára viszont kudarc, hogy nem sikerült áttörést elérni azt illetően, hogy az Európai Bizottság elnökének választását teljesen az Európai Parlament kezébe helyezzék. Noha a múlt héti végi, utolsó egyeztetéseken a nemzeti parlamentek küldöttei még megpróbálták ezt "ráerőszakolni" Giscard-ra, az elnök ezt elutasította. Marad tehát az a formula, hogy a Bizottság elnökét a tagállamok javaslatára (akik ezt a javaslatot "az európai parlamenti választások eredményének figyelembevételével" teszik meg) az EP egyszerű többséggel választja meg. A megkérdezett elemzők ezt többnyire kudarcnak nevezték, hiszen a tagállami jelölés azt jelenti, hogy a Bizottság teljes politikai függetlensége illetve az európai választópolgárok érdemi bevonása a közösségi politikába így nemigen, vagy sokkal nehezebben, valósulhat meg.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel