Charles Taylor 1997 óta Libéria elnöke. Nemzetközi elfogatóparancs van ellene, külföldre évek óta nem utazhat, bár júniusban megfordult Ghánában. Jóllehet utoljára július 6-án ígérte, hogy lemond, láthatóan esze ágában sincs kiengedni a kezéből a hatalmat. Libéria gyémánttal és nyomorúsággal van tele: a lakosság harmada hajléktalan menekült, 14 éve polgárháború dúl, melyben minden oldal előszeretettel vezet harcba kábítószer hatása alatt álló gyerekeket. Közben a világ illegális gyémántkereskedelmének jelentős részét ebből az országból szervezik.
Ghankay Charles MacArthur Dapkano Taylor a libériai elnök teljes neve, bár 1948-ban Charles Taylorként született Libériában. Tizenöten voltak testvérek, Charles harmadik gyerek a népes családban. A libériai társadalom elit kasztjából származik, mert ősei az Amerikai Egyesült Államokban rabszolgák voltak.
A nyugat-afrikai Libériát ugyanis 1847-ben amerikai támogatással alapították, hogy felszabadított rabszolgákat telepítsenek le ezen a földön. Az ország zászlója és alkotmánya amerikai mintára készült, a főváros (Monrovia) pedig James Monroe amerikai elnökről kapta nevét. Az amerikai befolyás azonban nem csak külsőségekben maradt fenn: az Amerikából érkezett felszabadított rabszolgák magukhoz vették a hatalmat, és az egymással is marakodó helyi törzsek fölött korlátlan uralmat szereztek meg. Taylor egyik fontos politikai lépése volt, amikor terjeszteni kezdte magáról, hogy csak félig amerikai származású. Nevébe politikai aktivitása kezdetén felvette az afrikai hangzású Ghankayt is, így bizonyítva, ő egyszerre képes az elnyomottak és az elnyomók oldalán is állni. Kamasz katonáival azonban egyszerűen csak Pappynak hívatta magát.