Vérözön Libériában: Pucér Segg tábornok és a többiek

Hétfőn több tucat holttestet raktak a libériai amerikai nagykövetség elé a főváros lakosai. Így akarták felhívni a világ figyelmét arra, hogy ha a nagyhatalmak nem avatkoznak közbe, akkor Libériában nem marad élő ember. A tizennégy év óta tartó, különösen kegyetlen polgárháború ezúttal a gyerekkatonákat harcra kényszerítő Taylor elnök és a hasonló harcmodort kedvelő lázadók között zajlik. George Bush amerikai elnök lehetségesnek tartja, hogy katonákat küld rendet tenni.

A gyémántból fegyvert vesznek, ennivalóra nem jut pénz

A választásokat az USA és nemzetközi szervezetek is elismerték. A lakosság többsége azért szavazott rá, mert ő volt a legerősebb: nyilvánvaló volt, hogyha nem nyer, akkor a vérfürdő tovább folytatódik. Ekkor terjedt el nem hivatalos választási szlogenje: "megölte apámat, megölte anyámat, én Taylorra szavazok".

Taylor hatfős tanácsot szervezett az ország élére, amit személyesen vezet. Megszervezte a Terroristaellenes Egység nevű állambiztonsági kommandót, melynek vezetését fiára bízta. A polgárháborúban teljesen megsemmisült infrastruktúrát egyáltalán nem állította vissza: Libériában nincs központi áramszolgáltatás, egyáltalán nincs telefonhálózat, nincs posta, és nincs egészségügyi ellátás. A rövid békét kihasználó külföldi cégeket hatóságilag kiutasította az országból, a behozott felszerelésüket viszont lefoglalta. Miközben Libériában csak önellátó háztáji termelés folyik, az országnak 1600 hatalmas tengerjáró kereskedelmi hajója van. Igaz, csak papíron. Taylor egyik fontos bevételi forrása, hogy kereskedelmi társaságok nála jegyezhetik be magukat, és így semmilyen törvényi követelménynek (biztonsági, környezetvédelmi stb. előírások) sem kell megfelelniük.

Az ország értékes és az ENSZ által védett erdőit Taylor személyesen adta használatba külföldi, elsősorban hongkongi társaságoknak. A bevételek így közvetlenül Taylorhoz érkeznek, és a kitermelést semmi sem korlátozza. A rizs- és üzemanyagimportot azonban kiengedte kezéből: ezeket az ország hadurai közül azok kaphatták meg, akik seregükkel őt támogatják.

Ennél is fontosabb üzlete a gyémánt. Ebből azonban a legtöbb a szomszédos Sierra Leonéban van. Taylor még mielőtt hatalomra jutott, már elkezdte támogatni az ottani lázadókat, akiket a Líbiában megismert Sankoh vezetett. Forradalmi Egyesült Front nevű seregével Sankoh, ha lehet, még brutálisabb polgárháborút indított, mint ami Taylor idején tombolt Libériában. A módszerek, a gyerekkatonák bevetése hasonlóan működött, és a cél az ország gyémántlelőhelyeinek megszerzése volt. A fegyvereket a szomszédos lázadóknak Taylor vette, és a gyémántok nagy részén is ő adott túl.

Sierra Leonéban a polgárháború alig másfél éve fejeződött be, azután, hogy brit csapatok érkeztek az országba. Sankoh most az ottani kormány foglya.

Az ENSZ már 2001-ben szankciókat rendelt el Taylor ellen Sankoh támogatása miatt. Azóta tilos neki és minisztereinek külföldre utaznia, és tilos Libériával fegyverrel és gyémánttal kereskedni. Ennek ellenére ezzel a két áruval folytat kizárólag kereskedelmet Libéria. A fegyvert a kilencvenes években Jugoszláviától vásárolták, és a gyémántot elsősorban terrorszervezetek vásárolták fel. Amerikai titkosszolgálati értesülések szerint az egyik legnagyobb vásárló az al-Kaida terrorszervezet volt.

Miközben Libériában semmilyen állami szolgáltatás (víz, villany, posta stb.) nem működik, van egy rádió. A rádióadó tulajdonosa Charles Taylor, a csatornát pedig Kiss FM-nek, azaz Csóknak hívják. Taylor szeret a rádióban, de azon kívül is szerepelni. Amikor az ENSZ vádat emelt ellene emberiség elleni bűntettek miatt, akkor fehér ruhában imádkozott földön fekve hatalmas tömeg előtt, hogy az Úr vegye védelmébe Libériát, és bocsásson meg neki. Egyik híres nyilatkozatakor egy brit újságíró megkérdezte, hogy nem érzi-e magát egyszerű gyilkosnak. "Jézus Krisztust sem értették meg annak idején" - szólt a válasz. Nem mindig ilyen türelmes azonban a sajtó munkatársaival, több afrikai ország libériai riporterét meggyilkoltatta már.

Taylor ellen 1997-es elnökké választása után nem sokkal lázadás tört ki. Módszereiben a lázadók sem kíméletesebbek, mint ő volt annak idején. Kezdetben ezeket a lázadásokat állítólag maga is támogatta, hogy beavatkozó hadseregét foglalkoztathassa és az állandó háborúság miatti bizonytalanság erősítse pozícióit.

A mostani harcok főszereplője a LURD (Megbékélésért és Demokráciáért Egyesült Libériaiak) és a MODEL (Mozgalom a Libériai Demokráciáért). A lázadók már az ország 60 százalékát elfoglalták, a hétvégén pedig benyomultak a fővárosba is.

Magyari Péter