Sztárok és személyeskedés az EP-kampányokban

A legtöbb EU-tagországban belpolitikai botrányoktól és személyeskedéstől hangos az európai parlamenti (EP) választási kampány. Sok új tagnál a politikát teljesen levették a napirendről, és hírességekkel próbálják feldobni a kampányt. A régi tagoknál viszont a nagy pártoknak nem sikerült semmi újat kitalálni. Irak, a török EU-csatlakozás, az EU haszna és értelme mindenhol kampánytéma. A ötlettelen kampányokból pedig az EU ellenzői és a szélsőségesek próbálnak hasznot húzni.

Franciaországban a szélsőségesek hangja a legnagyobb

Képviselők száma: 78
A választás időpontja: június 13.

Unják Chiracot

A francia EP-kampány legaktívabb résztvevői a jobb- és baloldali szélsőséges pártok voltak, amelyek sokat is várhatnak a szavazástól: a felmérések szerint ugyanis a szavazók nem csak a hagyományos nagy pártokból, de az EU-ból is egyre inkább kiábrándulnak, ezért fogékonyak a gyakran szélsőségesen kritikus hangot megütő kampányra. Jacques Chirac jobbközép pártját az elmúlt hónapok két nagy vihart kavart botrányával igyekeztek sarokba szorítani: egyrészt újra előkerült Alain Juppé pártelnök korrupciós botránya, de a párt szóvivőjének pénzmosási ügyét sem felejtették ki kampányukból az ellenfelek.

Az áskálódó kampány csak a szélsőségeseknek kedvez. A szocialisták ugyanis még mindig nem tudták kiheverni 2002-es elnökválasztási vereségüket, ahol még a szélsőjobboldali Le Pen is megelőzte jelöltjüket. Ráadásul a felmérések szerint az emberek 65 százaléka úgy gondolja, hogy az egyébként sem túl aktív szocialisták programja semmivel sem jobb, mint Chiracé. Le Pen pártja pedig a problémákra és félelmekre épít: a növekvő munkanélküliséggel és a bevándorlók elleni keményebb szabályok bevezetésével kampányol.

A szélsőségesek sokat bírálják az EU-alkotmány kérdése kapcsán is a jelenlegi és a korábbi kormánypártot. Míg a szélsőbal szerint az alkotmány tervezete túl liberális és a gazdagokat támogatja, addig Le Pen pártja azért utasítja el, mert szerintük az alkotmánnyal az önálló Franciaország egy szuperállamba sorolódna, és elvesztené önállóságát.

Többször előszedett kérdés volt Törökország csatlakozása is, amelyet Chirac pártja elutasít, a szocialisták ugyanakkor támogatnak.

Portugáliában a foci a téma

Képviselők száma: 24
A választás időpontja: június 13.

A fociról beszélnek

Portugáliában a június 12-én kezdődő foci-Eb kerül leggyakrabban szóba az EP-kampányban. A közvélemény-kutatások adatai szerint az emberek nagy többsége inkább a focilabdát választja majd vasárnap a szavazóurnák helyett. Az Eb közeledtével a politikai témák folyamatosan kikoptak a tévéműsorokból is, a pártok már hetek óta nem folytatnak igazi kampányt, amit a szokásos témák uraltak: a kormánypártok igyekeztek kidomborítani az 1999-es EP-választás után útjára indított mezőgazdasági reform most jelentkező legkedvezőbb eredményeit, az ellenzék pedig annak hátrányait hangsúlyozta. A kampány lanyhulásával fontos témává vált a részvételi arányok kérdése is. Jose Manuel Durao Barroso miniszterelnök azzal támadta az ellenzéket, hogy az 1999-es választásokon szándékosan azért kampányoltak, hogy legyen alacsony a részvétel.

Spanyolországban újra a madridi tragédia a téma

Képviselők száma: 54
A választás időpontja: június 13.

A madridi tragédia is előkerült a kampányban

A spanyol EP-választási kampány a március 11-i madridi terrorakciókhoz kötődött, amelyekben közel 200 ember vesztette életét. A merényletek utáni parlamenti választáson - részben épp a merényletekhez kapcsolódó információk manipulálása miatt - alulmaradt néppárt (PP) vezetői számára egy újabb választási vereség végzetes lehet. A márciusi választásokon győztes szocialistáknak (PSOE) ugyanakkor azt kell bebizonyítaniuk, hogy a tavaszi győzelem csak kismértékben függött össze a merényletekkel, és valójában az eredmény az ország akaratát tükrözte. A PSOE kampánya elsősorban a néppárt EU-ellenességét próbálta kikezdeni: a márciusban leköszönt Aznar-kormány több fontos kérdésben (többek között az EU-alkotmány, a regionális támogatások és az EP-szavazati többségének meghatározása kapcsán) megmakacsolta magát.

Az új kormánypártok esélyei jobbak. Egy májusi felmérés szerint a lakosság 60 százaléka elégedett a kormány eddigi munkájával, 80 százaléka pedig egyetért az iraki kivonulással. Ezt a témát az ellenzék sem hagyta figyelmen kívül. Rajoy PP-vezér azzal vádolta meg Rodriguez Zapatero kormányát, hogy az iraki kivonulással száműzte Spanyolországot a világpolitika élvonalából.

A spanyol kampány nem volt mentes a személyeskedéstől sem. A szocialisták listavezetőjét Josep Borrell-t azzal vádolta az ellenzék, hogy az Aznar előtti szocialista kormányok idején jelentős felelőssége volt az úgynevezett "fekete évek" rossz belpolitikai helyzetének kialakulásában. Az ellenzék szerint az 1980-as években nem csak a korrupció megugrása, de a baszk terroristák által elkövetett halálos merényletek miatt is felelőssé tehető Borrell.

A választáson több helyi párt is indul. A baszk, andalúz, katalóniai és kanári-szigeteki lokálpatrióta szervezeteknek jó eredményt jósolnak az előrejelzések.