Megingott a szélsőjobb Nyugat-Európában

Hétfőn Szerbiában a vajdasági tartományi parlamenti választás második fordulója után véglegesnek tűnik a radikális, idegengyűlölő Szerb Radikális Párt (SRS) győzelme. Ez az eset nem egyedülálló Európában, több európai országban újult erőre kaptak a szélsőjobboldali pártok. Ugyanakkor más országokban sokat vesztettek befolyásukból. Különösen igaz ez azokra a nyugat-európai országokra, ahol két éve volt érezhető a szélsőjobb erősödése. Ennek ellenére befolyással vannak a kormányzásra és a törvényhozásra.

Hollandiához hasonlóan Olaszországban is meggyengült a szélsőjobb az elmúlt években, szintén belső pártharcok miatt. A 2001-es választásokon győzött a jobboldal és Silvio Berlusconi elnök Forza Italia nevű pártja jelenleg hárompárti koalícióban kormányoz. Bár maga Berlusconi is az egyik legvitatottabb európai jobboldali politikus, de koalíciós szövetségesei sokkal radikálisabbak nála.

A kormányzó koalíció két másik pártja a Nemzeti Szövetség és az Északi Liga. A Nemzeti Szövetséget Gianfanco Fini vezeti, és posztfasisztának titulálja magát és pártját. Bár ő személy szerint elutasítja az olasz fasiszták rasszista törvényeit - szerinte ezt csak a németek erőltették rájuk -, de pártjában nem mindenki gondolkodik így. Az elmúlt időben Fini próbálta konszolidálni, inkább a jobbközép felé elmozdítani pártját, de ez nem sikerült zökkenőmentesen. 2003 elején javasolta, hogy a bevándorlóknak legyenek szavazati jogai, ami nem valósult meg, többek között az Északi Liga hangos ellenkezése miatt. 2003 novemberében a párt egyik legismertebb tagja, Mussolini unokája, Alessandra Mussolini kilépett a pártból, mert egy izraeli látogatás alkalmával Fini a fasizmust "a legnagyobb gonoszság"-nak titulálta, és hozzátette, hogy az olaszoknak ellen kellett volna állnia a zsidóellenes törvényeknek. Alessandra Mussolini ezt családja megsértésének vette, ezért kilépett a pártból.

Umberto Bossi

Nem sokat finomodott viszont Umberto Bossi, az Északi Liga vezetője. Egyáltalán nem értett egyet Finivel a bevándorlók szavazati jogának ügyében, sőt egy nyilatkozatában azt mondta, hogy le kéne bombázni a menekülteket szállító hajókat. Ő eredeti programjában Olaszország kettészakadását követelte. Szerinte a szegény déli régiók csak elvonják a pénzt az északiaktól, ezért az északi régióknak külön államot kéne alakítaniuk. Ezt nem sikerült véghezvinnie, ezért elkötelezte magát amellett, hogy a tartományok önállóságát növelje. Meg is kapta a kifejezetten erre kialakított decentralizációs kormánytárcát. A koalíció azonban nem támogatta maradéktalanul a decentralizációt, így lassan haladtak a rendelkezések.

Tavaly év végén Bossi megelégelte a dolgot, és a koalícióból való kilépéssel és a kormány összeomlasztásával fenyegetőzött. Ám pár hónappal később - egy szívrohamot követően - lemondott parlamenti mandátumáról, majd az Európa Parlament tagjává választották. Távozása csak tovább növelte a koalíciós belharcokat, melyeket Berlusconi nagy nehézségek árán próbál elsimítani. Kérdéses, hogy az instabil koalíció meddig marad kormányon.