Szerbiában politikai káosz uralkodik 2002 óta, amikor az akkori elnöknek, Milan Milutinovicnak háborús bűnök gyanúja miatt Hágába kellett vonulnia. Az ő eltűnését hosszú huzavona követte, ez év júniusáig összesen négy alkalommal voltak előrehozott választások. Az első három elnökválasztásnak nem született eredménye alacsony részvétel vagy szabálysértések miatt. Végül most júniusban csapott össze ismét a két jelölt, a Szerb Radikális Pártból (SRS) Tomislav Nikolic és Boris Tadic a Demokrata Párt (DS) képviselője. Az SRS céljai között szerepel a Nagy Szerbia újraélesztése, valamint szigorúbb bevándorló és etnikai politika. Tadic viszont az EU felé akarja közelíteni Szerbiát. A posztot ugyan Tadic szerezte meg, de ez még korántsem jelentette az SRS végét.
A szerbiai helytartósági és vajdasági parlamenti választásokon is az SRS és a DS versengett egymással. A vajdaságban az első fordulóban az SRS kapta a legtöbb szavazatot, és az október 4-i második fordulóban hiába kerekedett felül a DS, az összesített eredmények szerint az SRS 37, a DS 34 képviselői mandátummal rendelkezik. A harmadik a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tíz képviselővel. Ugyanakkor az SRS nem tud kormányt alakítani sem önállóan, sem koalícióban másokkal, mivel senki sem hajalnó koalícióra lépni velük. A választások rendkívül alacsony részvétellel zajlottak, és ez a radikálisoknak kedvezett. A politikai élet káosza miatt sok szavazó kiábrándult, apatikus, így el sem megy szavazni. Ellenben a radikális pártoknak aktív és jól mozgósítható bázisa van. Több szerb napilap is a Vajdasági Magyarok Szövetségét és a magyarokat okolják a radikálisok előretörés miatt, mert szerintük a magyarverések nemzetközi kiteregetése a szélsőjobb malmára hajtotta a vizet. Ugyanakkor egy belgrádi politológus szerint épp a Szerbiára irányuló nemzetközi figyelem foghatja vissza a SRS-t.