Megingott a szélsőjobb Nyugat-Európában

Hétfőn Szerbiában a vajdasági tartományi parlamenti választás második fordulója után véglegesnek tűnik a radikális, idegengyűlölő Szerb Radikális Párt (SRS) győzelme. Ez az eset nem egyedülálló Európában, több európai országban újult erőre kaptak a szélsőjobboldali pártok. Ugyanakkor más országokban sokat vesztettek befolyásukból. Különösen igaz ez azokra a nyugat-európai országokra, ahol két éve volt érezhető a szélsőjobb erősödése. Ennek ellenére befolyással vannak a kormányzásra és a törvényhozásra.

Franciaországban egyre inkább kezd elszigetelődni a szélsőjobb. Vezérük Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front nevű párt elnöke. Le Pen nyíltan arab-, fekete- és bevándorlás-ellenes, az EU-ból való kiválást hirdeti, és az euró helyett a frank visszaállítását.

Le Pen eddigi legnagyobb sikerét a 2002-es francia elnökválasztásokon érte el, sokkolva Franciaország lakosságának egy részét. A 75 éves politikus bejutott az elnökválasztás második fordulójába, közte és a középjobbot képviselő Chirac között választhattak a franciák a következő fordulóban. Bár végül Chirac maradt az elnök, Le Pen sikere jelezte, hogy sok embert tud megmozgatni.

Bár Le Pen sokat finomított retorikáján hosszú pályafutása alatt, karrierjét botrányok szegélyezik. Egy alkalommal majdnem kitiltották az Európa Parlamentből, mert megütött egy szocialista képviselőt. Mikor Angliába látogatott, hogy a szélsőjobb Brit Nemzeti Pártot segítse kampányában, feldühödött antifasiszták majdnem kirángatták autójából és megverték.

A Nemzeti Frontnak 1986-ban 36 képviselője volt a parlamentben, de jelenleg mindössze egy madátumot birtokol. A márciusi regionális választásokon, illetve a júniusi Európa Parlamenti választásokon sem szerepelt túl jól a szélsőjobb. Az EP választásokon csupán 10%-ot szereztek, a regionális választásokon pedig egyik tartományban sem került be a kormányzásba.

Ám Le Pen és hívei ennek ellenére még versenyben vannak. Igaz, hogy nem kerültek be a regionális kormányzásba, de ahhoz elég jól szerepeltek, hogy a kormányzó pártok kénytelenek legyenek támaszkodni rájuk.