96 éves korában Bécsben elhunyt Simon Wiesenthal. A holokausztot túlélő Wiesenthal életét a bujkáló nácik felkutatásának és bíróság elé állításának szentelte. Haláláról Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ elöljárója adott hírt.
Hier rabbi szerint "Simon Wiesenthal volt a holokauszt lelkiismerete". "Amikor 1945-ben vége lett a holokausztnak, és az egész világ hazament felejteni, akkor ő egyedül maradt, hogy emlékezzen. Nem felejtett. Az áldozatok állandó képviselője lett, aki eltökélten dolgozott azért, hogy az igazságszolgáltatás elé állítsa a történelem leghatalmasabb bűntettének elkövetőit."
Simon Wiesenthal 1908. december 31-én született a galíciai Bucsacsban, amely jelenleg Ukrajnában található. Édesapja az első világháborúban vesztette életét, ekkor édesanyja az egész családdal együtt Bécsbe költözött. Egyetemi tanulmányait Lvovban szerette volna végezni, ám zsidó származása miatt ide nem vették fel, végül Prágában tanult építészetet. Lvovban telepedett le. A második világháború alatt túlélte a szovjet, majd a náci üldöztetést. A szabadság Mauthausenben köszöntött rá, amikor a szövetséges erők 1945. május 5-én felszabadították a koncentrációs tábort.
Felépülése után az amerikai hadsereg számára kezdett bizonyítékokat gyűjteni a náci háborús bűnökről és bűnösökről. Az 1947-ben ebből a célból alapított linzi Zsidó Történeti Dokumentációs Központ a hidegháború felerősödése miatt nem volt hosszú életű, 1954-ben bezárták. Wiesenthal azonban folytatta nyomozását a háború végeztével eltűnt Adolf Eichmann, a Gestapo zsidókkal foglalkozó részlegének tisztje, a "végső megoldás" felügyelője után. Eichmannt, nyomozásának köszönhetően, 1959-ben Buenos Airesben izraeli titkos ügynökök fogták el, majd Izraelben bíróság elé állították, és halálra ítélték. Eichmann elfogásán felbátorodva újra megnyitották a Zsidó Történeti Dokumentációs Központot, ezúttal Bécsben. Wiesenthal összesen több mint 1100 náci háborús bűnöst juttatott bíróság elé.