Kapóra jött az elnyomóknak a terrorveszély

"Csoportok által elkövetett erőszak (például robbantás), amelynek célja a társadalom vagy a kormányok megfélemlítése, követeléseik elfogadtatása" - a Webster's értelmező szótár szerint ezt jelenti a terrorizmus, a világ kormányai azonban a legkülönbözőbb módon értelmezik a szót. Már a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadások előtt is sok országban léteztek szigorú törvények a terrorizmus elleni védekezés érdekében, utána pedig még jobban bekeményítettek a hatóságok. A terrorizmus elleni harc azonban a szélsőséges csoportok felszámolása mellett sok helyen a szabadságjogok megsértéséhez, a kormányzati politikát ellenzők üldözéséhez és a vállasszabadság visszaszorításához vezetett.

A terrorizmus elleni harc az iszlám országokban is fegyvert adott a kormányok kezébe, hogy a társadalom védelme érdekében általuk szélsőségesnek tartott csoportokat felszámoljanak, aminek azonban gyakran áldozatául esett a kormányzati politika kevésbé szélsőséges politikai ellenzéke is. Pakisztánban a Szindh és Pandzsáb tartományokban rendszeresen fellángoló síita-szunnita ellenségeskedés miatt hoztak terrorellenes törvényt 1997-ben. A törvény kiterjesztette a rendőrség és más rendvédelmi szervek jogait. Így a rendőrök bárkit lelőhettek, ha elkövetett valamit, vagy "a helyzet teljes körű mérlegelése után úgy vélték, hogy terrorakcióra készül" az illető.

A törvény emellett azt is kimondta, hogy senkit nem lehet felelősségre vonni semmilyen cselekedete miatt, amit ezen jogszabály előírásainak megfelelően tett és/vagy jóhiszeműen járt el. A pakisztáni emberi jogi tanács vezetője a törvény elfogadása után kijelentette: "a törvény kitűnő lehetőséget ad arra, hogy ártatlanokból gyanúsítottakat, a gyanúsítottakból pedig bűnösöket csináljunk, akár halott bűnösöket is".

A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet 2004-es jelentése szerint a terrorizmus elleni védekezés nevében a szélsőségesekkel szemben indított harc Marokkóban az alapvető emberi jogok megsértéséhez vezetett. Egyiptomban szintén a politikai ellenzék ellen használták fel a már 1992-ben elfogadott, majd 2001 őszén szigorított terrorellenes törvényt.

2003-ban az EU tunéziai kapcsolatokat ápoló bizottságánál tiltakoztak jogvédők az észak-afrikai ország terrorellenes törvénytervezete miatt. A terrorizmus értelmezését ugyanis a tunéziai törvények meglehetősen szélesre szabták. A főleg a szélsőséges iszlamista Ennahda (a néve jelentése reneszánsz) csoport visszaszorítására használt törvények értelmében akár lelkiismereti okból is kiérdemelheti valaki a terrorista minősítést. A minősítést azok ellen is felhasználták, akik nem követtek el semmilyen erőszakos cselekményt, csak szembefordultak a kormány politikájával.

Irakban szintén a terrorizmus elleni harc szükségességével indokolták a halálbüntetés ismételt bevezetését és szigorítását. Szaddám Huszein diktátor elűzése után eltörölték ugyan a halálbüntetést, de a 2005 tavaszán kidolgozott új szabályok értelmében még olyan kihágásokért is halál járhat, mint a vandalizmus, a terrorizmusban való bűnsegédlet vagy épp a vallási harc hirdetése.

Kenyában az amerikai nagykövetség 1998. augusztusi, 213 halálos áldozatot követelő felrobbantása, illetve a 2002. novemberi szállodarobbantások után keményítettek be a hatóságok. Felállítottak egy antiterrorista egységet, amely 2003-2004-ben folyamatosan tartóztatott le embereket a tengerparti városokban és Nairobiban. Sok gyanúsnak ítélt embert vád nélkül tartottak őrizetben, sokszor még azt is megtagadták, hogy ügyvédeikkel kapcsolatba léphessenek. Az Amnesty International jelentése szerint sokakat ért fizikai bántalmazás, a gyanúsnak ítélt személyek családtagjait, sőt, még a szemtanúkat is elfogták és rendőrségi felügyelet alatt tartották.

Kínában a tiltott kereskedelem is terrorizmus

Kína is a New Yorkot ért terrortámadások után kapott az alkalmon, hogy a terrorizmus elleni védekezés jegyében szigorításokat léptessen életbe. A 2001 decemberében életbe léptetett törvény célja, hogy "megtorolja a terrorista bűncselekményeket, óvja a nemzet biztonságát, az emberek életét és tulajdonát, illetve fenntartsa a társadalmi rendet".

A kínai törvényhozók olyan, meglehetősen homályos tetteket is a terrorista cselekmények közé soroltak, mint a "társadalmi rend veszélyeztetése". Ide sorolták az illegális termékgyártást, a tiltott kereskedelmet is. Terroristának minősül a kínai törvény szerint ezen kívül az is, aki tagja, vezetője vagy szervezője valamilyen terrorcsoportnak. A szigorítások után ezekért a cselekményekért akár halálbüntetést is kiszabhatnak a bíróságok.

A szigorú törvényt Afganisztán amerikai megszállása után vetették be először. A jelentések szerint ugyanis az elfogott tálib harcosok között számos külföldi, többek között ujgur volt. Peking azt kérte, hogy a Kínában szakadárnak minősülő ujgurokat adják ki nekik. A kínai hatóságok a törvényre hivatkozva, a társadalom védelme érdekében számos mecsetet is bezártak, amelyek a hivatalos indoklás szerint "rossz hatást" gyakorolhatnak a fiatalokra.

Dél-Koreáben is a halálbüntetés alkalmazásának kiszélesítéséhez vezetett a terrorizmus elleni törvény elfogadása 2001 novemberében, annak ellenére, hogy az ázsiai országban 1998 óta egyszer sem alkalmazták a halálbüntetést. A törvény egyes részeit a nemzetgyűlés beleegyezése nélkül fogadta el a kormány.

A kormány ellenzékének elhallgattatására használták fel a terrorfenyegetést még a Magyarországnál kilencszer kisebb, 2,7 milliós Jamaicában is. A karibi szigeten kiterjesztették a halállal büntethető cselekedeteket a terrorizmusra is (ami itt egyenlő a felforgató tevékenységgel), és a törvény nem teszi lehetővé, hogy fellebbezzen, akit terrorizmus vádjával ítélnek el.

Sáling Gergő